Péntekre virradólag ezúttal két 2-0-s mérleggel rendelkező csapat feszül egymásnak, akikről a szezon elején nem feltétlenül gondoltuk volna, hogy két hét után is veretlenek maradnak. A Texanstól nem voltunk elájulva, hiába a J.J. Watt nevével fémjelzett domináns houstoni védelem, az Osweiler idehozatalával keletkezett kérdőjeleket a támadósorban nem tudtuk figyelmen kívül hagyni, annak ellenére, hogy Will Fuller személyében egy kifejezetten tehetséges elkapótársa lett DeAndre Hopkinsnak, valamint Lamar Miller megszerzését követően vélhető volt, hogy a futójátékban sem lesz visszaesés.
És bármilyen furcsa azt leírni, hogy meglepetés a Patriots 2-0-s szezonkezdete, attól még így van. Tom Brady négy mérkőzésről való eltiltását követően jópáran a nyeretlen első négy hetet sem tartották kizártnak, ám úgy nagy általánosságban úgy voltak vele az emberek, hogy egy, legjobb esetben két győzelmet összegereblyéznek a klasszis irányító nélkül is Bill Belichick tanítványai. Arra persze senki nem gondolt, hogy már az első két héten megszerzik ezt a két győzelmet ráadásul úgy, hogy először idegenben legyőzik Gronk, Solder, Lewis nélkül a végső győzelemre is esélyes Arizona csapatát, majd ezt követően meglehetősen simán lépnek át a minden évben nagy reményeket tápláló, ám annál nagyobbat koppanó Miami Dolphinst.
A Texanst lesajnálása vélhetően a Jacksonville körüli hype-nak tudható be, illetve annak, hogy Andrew Luck sérülése miatt volt tavaly a Colts annyira ócska, amilyen tavaly, így az új szezon beindultával egy teljesen egészséges Luckkal ismét visszatér az AFC South trónjára majd az Indianapolis. Ez persze még megtörténhet, hosszú még a szezon, azonban a legkonzisztensebb teljesítményt a csoport csapatai közül kétségkívül a Texans mondhatja magáénak.
Mind támadó, mind védőoldalon rendkívül magabiztosnak tűnik a csapat. A védelemből Watt mellett mindenképp ki kell emelni a korábbi 1/1-es Jadeveon Clowney-t, akit sérülése, majd visszafogott teljesítménye miatt túlságosan korai választásnak tartottak – egyesek már-már bustként kezdték el elkönyvelni. Idén azonban gyakorlatilag profi pályafutása során először semmilyen nyavalyája sincsen, így Wattal karöltve riogathatja az ellenfél irányítóit, miközben a védőfal közepét Wilfork megoldja, hátulról pedig Mercilusék besegítenek. A secondary pedig ugyan hatalmas játékokat nem mutat be, de hoz egy konstans megbízható teljesítményt eddig.
Az egész egység nagyon egyben van. Mi sem mutatja ezt jobban, hogy mindössze 178.5 yardot passzoltak ellenük eddig átlagban a két találkozón és engedett futott yardok számában is 96-ot engedtek eddig, összesen pedig 26 pontot tudtak felrakni ellenük a táblára. Persze ez egy kis minta és nem feltétlen enged sokra következtetni (majd ha a 8. hét után is ilyen számokat hoznak, akkor majd elgondolkodhatunk azon, hogy mennyire elit is a Texans D. Spoiler: nem az.), azonban jelzés értékű, hogy sem a Bears sem a Chiefs nem volt képes áttörni ezt a védelmet. Utóbbi számít igazán erőfelmérőnek.
Erre az elit védelemre most is szüksége lesz a Texansnak, ugyanis hiába nincs elit irányító a csapatban – sőt jelenleg úgy néz ki, még az elit első számú cseréje sem lesz bevethető – valahogy mindig sikerül egy szinte tökéletes gameplannel kirukkolnia Josh McDanielsnek, a Patriots támadó-koordinátorának. A Cardinals ellen azt húzta meg, hogy a TE játékot gyakorlatilag feladta és Bennettnek csak és kizárólag az volt a feladata, hogy a jobb oldali tackle-nek, Cannonnak segítsen a blokkolási feladatokban. Egy hétre rá, pedig gyakorlatilag Bennett volt a meccsnyerő ember, illetve előhúzták a futójátékot is a Dolphins ellen. Blount nagy napja persze összefüggésben állt azzal is, hogy Garoppolo megsérült a harmadik negyedben, így az újonc Brissettnek kellett beugrania, akinek nyilván az volt a legfontosabb feladata, hogy ne veszítsen labdát, de az időt futtassa. Így került Blount reflektorfénybe.
Nagy kérdés Brissettel kapcsolatban, hogy milyen gameplant tesznek elé. Feltehetően sokkal jobban fog a futás felé tendálni, mintha Garoppolo irányítana, ráadásul az újonc irányító még mobilisabb is, mint Jimmy, így az esetleges nyomás elől is jobban tud szabadulni hogyha a szükség úgy hozza, csak hát ugye a rutintalanság nem épp az ő malmára hajtja a vizet. Hasonlóan érdekes kérdés lesz, hogy Gronk hadra fogható lesz-e már a találkozón (ő maga bizakodó, de game time decision lesz). Ha ő is és Bennett is harcra készek lesznek, akkor a rengeteg két tight endes felállás borítékolható, hiszen mindketten biztos célpontnak mondhatók, ráadásul mindketten kiválóan blokkolnak, így a futójáték is gördülékenyebb lehet.
Nem véletlenül hangsúlyozom a futójátékot, hiszen a Patriotsnak elsősorban ott lehet keresnivalója. A támadófal – habár egyelőre egész jónak tűnik – nem feltétlen lesz képes sokáig tartani a houstoni pass rusht, elsősorban Cannon teljesítménye lesz kulcsfontosságú ilyen szempontból. Brissettnek feltehetően gyorsan kell majd szabadulnia a labdától, így rövid screen játékok és 5-10 yardos passzok lesznek a leggyakoribbak, ha neki kell passzolnia, vagyis Chris Hogantől nem feltétlen várhatunk nagy estét, ellenben Edelmannel és Amendolával, akik erre a szerepre tökéletesen alkalmasak.
A Texans támadósorát nagyon okosan vezeti a friss franchise qb, Brock Osweiler. Tavaly is láttuk, hogy egy jó védelemmel a háta mögött és egy decens futójátékkal tud meccseket nyerni és ezt a formáját eddig itt is hozza. Két fő célpontja között szinte ugyanúgy osztja el a passzait, akik ezt meg is becsülik és élnek vele. Az első körös újonc, Will Fuller szó szerint berobbant a ligába, hiszen DeSean Jackson óta ő az első olyan újonc elkapó, aki első két meccsén is 100 elkapott yard fölé tudott kerülni. Melléjük jön még a Miamiban kissé alulértékelt Lamar Miller, aki mind elkapásban, mind futásban decensen teljesít. Erre pedig szükség lesz, hiszen a Patriots eddig nem igazán engedett teret az ellenfél futóinak. David Johnsonnak volt az első héten egy nagy futása, azon kívül kordában tudták tartani, a Miami pedig helyzetéből adódóan (nagy hátrány) nem engedhette meg magának a futójátékot.
A New England védelméből Dont’a Hightower játéka továbbra is kérdéses. Az ő hiányát kihasználva lehet igazán esélye a Texansnak egy jó futójáték működtetésére, ha pedig az működik, akkor már csak az a kérdés, hogy hányszor tudja megverni Fuller és Hopkins a Pats cornerbackjeit, Logan Ryant és Malcolm Butlert.
A Patriotsnál pedig nyilván az lesz a legnagyobb kérdés, hogy mennyire lesz lehetősége az újonc Brissettnek felvenni a mérkőzés ritmusát, mennyire fogják már a mérkőzés elejétől kezdve terrorizálni a Texans védői. Ha sikerül egy közepes szinten megvédeni, akkor egy Siemianhoz hasonló teljesítmény egy jó Blounttal megfejelve már elég lehet a győzelemhez.
A támadósoroktól rengeteg futást, egyébként pedig a védelmek dominanciáját várom, így egy kevés pontos mérkőzést, melynek a végén a hazaiak maradnak 100%-osak.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások