Nem csak az 1956-os forradalomnak van idén kerek évfordulója, hanem most szeptemberben volt 50 éve annak, hogy az első, a ma ismert stílusban rúgott mezőnygól megszületett az NFL-ben. A két esemény közös metszéspontjában pedig egy magyar játékos, Gogolák Péter áll. Vagy Pete Gogolak, ahogy az amerikaiak ismerik. Az ő történetével emlékezik a Fűzővel Kifelé! 1956-ra.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Gogolák 1942-ben született Budapesten értelmiségi családba. Pasaréten laktak, előbb a Pénzügyőrben majd a Kinizsiben (ejtsd Ferencváros) rugdosta a bőrt, utóbbi csapat ifijében csapattársa volt egy bizonyos Albert Flóriánnak is. 1956 novemberében viszont a szülei úgy döntöttek nagyjából 200 ezer társukkal együtt, hogy lelépnek Magyarországról, így végül a család természetesen az 1944-ben született öccsével Károllyal együtt, Ausztrián keresztül Amerikába emigrált.
A New York állam északi részén található Ogdensburgban kötöttek ki, és ott is találkozott Gogolák először a focinak egy addig ismeretlen variációjával. A gurulós akkor még szinte teljesen ismeretlen volt az USA-ban, így nem meglepő módon az egyik első útja a gimnáziumban az amerikai foci edzésre vitte, ahol miután átesett az első sokkon, hogy itt vállvédőt meg sisakot kell hordani, rögtön az első nap meglepte az edzőjét, mert rüszttel rúgott a labdába, ami sokkal messzebb szállt, mint az addig ismert technikával, spiccel rúgott labdák. Rögtön kihagyhatatlan lett az iskolai csapatból, majd egyetemre kerülve az Ivy League-es Cornell keretéből is. Olyan jól ment ott a játék Gogoláknak – például seniorként volt 50 yardos mezőnygólja is, ez akkor rettenetesen nagy szó volt, – hogy 1964-ben a Cornell tryoutjára a Buffalo Bills egyik scoutja, Harvey Johnson is elment miatta. Johnson pedig azt láthatta, hogy ez a kicker egyik mezőnygólt rúgja a másik után a póznák közé különböző távolságokból, végül a nap végén lenyűgözve távozott: „Még senkit nem láttam így rúgni” – mondta Gogoláknak. A tryout eredményeképpen végül a Bills az AFL draft 12. körében lefoglalta a játékjogát. Ő ettől kicsit csalódott volt, hogy nem egy NFL-ben szereplő csapat draftolta, de nem bánkódott sokáig, mert rögtön az előszezonban megvillant: a New York Jets ellen 57 yardról is a póznák közé talált, ami akkor rekordnak számított. A Bills akkor az AFL egyik top csapata volt, 1964-ben és 1965-ben is megnyerték a bajnokságot.
Így – Harvey Johnson itt nem csak az eredményességre, hanem a stílusra is gondolt, az ugyanis akkor még forradalmi volt, mindaddig a profi footballban kizárólag spiccel rúgták el a labdákat. Az 1964-es draft eredményeképpen Gogolák volt az első kizárólag kicker pozícióban játszó játékos, aki bemutatkozhatott egy profi csapatban is, de nem ő volt az első ezzel a stílussal. Az ország más egyetemein már voltak elődei, mind hasonló történettel.
Az egyik legelső a lengyel Fred Bedniarski volt, aki 5 évesen 1942-ben hagyta el szüleivel Lengyelországot, és már 1957-ben 38-ról rúgott be egy FG-t. Az, hogy ez mekkora szám volt, jól szemlélteti, hogy a Chicago Tribune egy 1987-es cikke szerint 1956-ban az NCAA-ban kevesebb, mint minden 10. meccsen volt sikeres mezőnygól! 1956-ban az NCAA legeredményesebb rúgója 1, azaz egy FG-t értékesített a szezonban (!!), a többi extra pont volt.
Vagy megemlíthető még az amerikai Evan Paoletti, vagy a csehszlovákiai Walt Doleschal is, aki 1950-ben hagyta el szintén gyerekként Csehszlovákiát. Ők voltak a valódi pionírok, akiket végül elfelejtettek. A footballban a közgondolkodás már akkor is nagyon konzervatív volt. Egyrészt az egész mozdulatsor, amit ezek a Kelet-Európából jöttek magukkal hoztak teljesen idegen volt, edzőnek, és az akkor általában holderként is szereplő hangadó irányítóknak. Másrészt az 50-es évek végén, 60-as évek legelején sokkal nehezebb dolguk volt bekerülni egy profi csapatba. Azoknál ugyanis ekkortájt még nem volt csak rúgó szerepkörben játszó játékos, ezt a feladatot mindig kiosztották valakire, és nem is nagyon volt hely a specialistáknak, mert például 1957-ben az NFL csapatok még csak 35 fős rosterrel dolgoztak, 18-cal kisebb kerettel mint manapság. A következő években viszont fokozatosan híztak a rosterek, mire 1964-ig és Gogolákig jutunk, már a 45-47 fős keretek voltak az általánosak.
Gogolák pedig nem csak bemutató meccsen, hanem az alapszakaszban és végül a bajnoki döntőkben is villogott, nem kis részt vállalva a két underdogként megnyert AFL győzelemben. Mindkét évében 100 pont fölé jutott, első évében 65, másodikban 61 %-kal rúgta a field goalokat, ami rendkívül jónak számított, akkortájt ugyanis 55 % körül alakult a sikeres mezőnygólok aránya. Az extrapontokat pedig 90 % körül értékesítette, így két megszerzett AFL bajnoki cím után kissé meglepő módon a Bills szerződésmódosítást kínált: az addigi 13.500 dolláros fizetését (amivel egyébként messze kiemelkedett a kor rúgó fizetései közül) 9.900 dollárra csökkentették, de egyfajta korabeli szabadügynökké vált, vagyis ha valamelyik másik csapat fölé kínál a Bills ajánlatának, és azt a Bills nem matcheli, akkor eligazolhatott. Abban az időben a New York Giants nagyon szenvedett az újonc kickerével, mert Bob Timberlake éppen 13 mezőnygólt hagyott ki zsinórban, így a New York-iak úgy döntöttek, hogy tesznek az AFL és az NFL között fennálló szóbeli egyezségre (gentleman’s agreement), mely szerint nem igazolnak a csapatok a rivális ligából, és vonzó szerződést kínáltak Gogoláknak. A Bills annyi pénzt nem akart/tudott neki adni, mint a Giants, így végül mehetett New Yorkba. Az aláírásával viszont megint új korszakot nyitott, nem túlzás azt mondani, hogy felrobbantotta a profi football közegét.
Út az összeolvadáshoz
A 60-as évek közepéig az NFL számított a legfontosabb professzionális ligának a sportágban, és a korábbi évtizedekben már több rivális ligát vagy annak megmaradt csapatait is magába olvasztotta. 1960-ban azonban új liga alakult American Football League néven 8 franchise-zal. Az NFL előbb nem vett tudomást az új riválisáról, gondolván, hogy pénzügyileg úgysem lesz életképes a vállalkozás, majd amikor kiderült, hogy igen, akkor az ellentétek elfajultak. Ebből a háborúskodásból jelen poszt témája szempontjából most az a fontos, hogy volt egy előbb említett szóbeli (!) egyezség a két liga között, mely szerint nem igazolja le egyik csapat sem a másik ligában játszó csapat játékosát elkerülve a felesleges, de leginkább a profitot rontó licitet a játékosokért. Gogolák volt az első aki egyik ligából szerződött a másikba, tette ezt egyébként teljesen legálisan, az NFL csapatok tulajdonosai viszont pánikba estek, hogy az AFL csapatok elhalásszák a legjobb játékosaikat. Persze őket sem kellett félteni, mert az NFL csapatok is rögtön elkezdtek szemezgetni az AFL-ből, de az előre látható licitháborút megelőzve – most hogy hirtelen sok pénz forgott kockán – 1966 június 8-án gyorsan megegyezett egymással a két liga. Az összeolvadás egyik eredménye a Super Bowl, illetve ahogy az első évekbne hívták, az AFL-NFL World Championship Game volt, mert a két liga összeolvadása végül csak 1970-ben lett teljes, azóta játszanak a csapatok a ma is ismert két főcsoportban.
Gogolák ekkor azonban már a Giantsben termelte a pontokat, az 1966. szeptember 11-én elvégzett első sikeres FG kísérletet még rengeteg követte, 1974-es visszavonulásáig összesen 646 pontot szerzett csapatában, amivel még ma is a New York Giants csúcstartója. Néhány napja még le akartam írni, hogy néhány év múlva Josh Brown utolérhette volna, ez azonban ma már közel sem biztos.
Gogolák rúgóstílusának hatása az NFL-re
Charlie és Pete Gogolak
1974-ben azonban már egy teljesen más NFL-t hagyott maga mögött, mint ahova 1966-ban aláírt. Az újfajta, európai rúgóstílus ugyanis szépen lassan teret nyert a profi footballban. Öccsét Károlyt (Charlie Gogolak) a Redskins már az első körben draftolta. A két testvér egymás ellenfeleként rögtön abban az évben pályára is léphetett (Redskins vs Giants 72-41), és ebben a pillanatban az NFL csapatok felismerték végre, hogy a jövő már itt van, és ha lassan is, de egyre több csapat kezdett el európai rúgót alkalmazni.
A ciprusi Garo Yepremian (Lions – 1966), az angol Bobby Howfield (Broncos – 1968), a német Horst Muhlmann (Bengals – 1969) és az osztrák Tony Fritsch (Cowboys – 1971), mind ennek a hullámnak köszönhetően került a ligába. Közülük viszont a leghíresebb a norvég Jan Stenerud lett, aki 1967-ben draftolatlanként került Montanából a Kansas City Chiefshez.
Az egyetlen Hall of Famer kicker
Amikor Gogolák már a Billsben rugdosta a mezőnygólokat, akkor Jan Stenerud éppen a montanai egyetemre járt sí (!!) ösztöndíjjal. Az amerikai footballal a fenti elődökhöz hasonlóan került kapcsolatba; futott az egyetem sportpályáján, amikor középről kikiabáltak neki, hogy “Gyere csak te síző! Halljuk, tudsz rúgni!” Néhány héttel korábban ugyanis már tett néhány próbát, de most az egész jól szórakozó csapat előtt kellett 40-ról berúgnia a FG-t. A sikeres kísérlet után rögtön abbamaradt a nevetés. A következő évben már meghívták a csapathoz, ahol 60, majd 59 yardos gólja is volt, nem túlzás azt mondani, hogy ágyú volt a lábában. 1967-ben kezdett tehát a Chiefsben, ahol rögtön az első meccsén egy 54 yardos bombával nyitott. Híres volt arról, hogy a kickoffjai az endzone mögött lévő falról pattantak vissza, ami olyan 74-75 yardra volt.
A nagy meccse végül 1970 januárjában jött el, amikor a Super Bowl IV-en háromból három kísérletet értékesített, közte egy 48 yardost, ami majdnem 20 évig Super Bowl rekord is maradt. A Super Bowl győzelem mellett négyszeres Pro Bowler és hétszeres All Pro lett, a Chiefs 1979-es távozása után visszavonultatta a mezét. Végül a Vikingstól vonult vissza 1985-ben, és mindössze egy évvel a minimum után, 1991-ben választották be a Hírességek csarnokába, ahol mindmáig ő az egyetlen igazi placekicker!
Új korszak
A mezőnygólok sikerességének javulása 1950-től napjainkig. Forrás: ESPN
Ahogy egyre több csapat kezdett el a két Gogolákhoz hasonló stílusú rugót foglalkoztatni, úgy nőtt évről-évre a sikeres mezőnygólok aránya. 1957-ben még csak 52,2 % volt a sikerarány, addig 2015-ben már 81,4 %, bár a javuláshoz természetesen hozzájárultak a jobb edzéskörülmények, illetve hogy Gogolákékkal és a többi külföldivel megjelentek a specialisták a csapatban. 1977-re a 28 csapat közül már 20-nak volt az új stílusban rúgó kickere. Amikor biztos lett, hogy ez a jövő, az előrelátó csapatok feltúrták Európát jó rúgók után. A Chiefs tryoutokat tartott Londonban. A Cowboys körbehaknizta Európát, mire Bécsben rátaláltak Fritsch-re, aki 1965-ben még az osztrák válogatottban rúgott két gólt az angoloknak. Végül pontosan 30 éve, 1986-ban vonult vissza az NFL-ben az utolsó régi stílusú rúgó, Mark Moseley a Browns csapatától. Az utolsó mezőnygólt spiccel azonban kilenc hónappal később, a következő szezon nyitóhetén végezte el a Redskinsben Steve Cox a punter, mert a kickerük éppen sérüléssel bajlódott. Érdekesség, hogy 1987-ben az NCAA-ben még nem volt egyeduralkodó az európai stílus, a 104 csapatból 4-nél (Stanford, Georgia, Virginia Tech és Eastern Michigan) még spiccel rúgták a hárompontosokat.
Gogolák Pétert végül az NFL beválogatta arra a tízes listára, ahol a játékot leginkább megváltoztató játékosokat gyűjtötték össze. Hollywood is megemlékezett róla, amikor a Bérgyilkos a szomszédom című filmben a magyar maffiacsaládot róla nevezték el. Pályafutása során kétszer is döntő hatást gyakorolt az amerikai football fejlődésére. Visszavonulása után egy nyomdaipari cég sales osztályát vezette. Az 1956-os forradalom 50. évfordulóján tagja volt annak a hivatalos négytagú fehér házi küldöttségnek, akiket az USA küldött 2006-ban Budapestre. Jelenleg Connecticutban él.
Rekordjai:
A New York Giants legeredményesebb pontszerzője – 646 pont
A legtöbb extra pont egy meccsen a franchise történetében – 8 vs Eagles, 1972
A legtöbb zsinórban értékesített extra pont a Giants színeiben – 133
A Giants történetének legtöbb mezőnygól-kísérlete (219) és értékesített mezőnygólja (126).
Források:
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások