Connect with us

Összefoglaló

Amikor hosszabbítás után nincs büntetőpárbaj a Wembley-ben

Pazar mérkőzésekből nem volt hiány ezen a játékhéten! Végre egy izgalmakkal teli londoni meccset láthattunk, ráadásul majdhogynem ebéd után, utána 6 órától pedig szemtanúi lehettünk Derek Carr MVP formájának, a Carolina Panthers feltámadásának, és hogy Nick Foles győzelemre vezette a Chiefst. Ezekről a meccsekről olvashattok bővebben alább!

 

Washington Redskins 27 – 27 Cincinnati Bengals (Wembley)

 

A történelem első londoni döntetlenjének lehetett szemtanúja az, aki végignézte az óraátállás miatt már magyar idő szerint 14:30-kor kezdődő találkozót. A mérkőzés eleje nem hazudtolta meg az eddigi nem-amerikai meccsek szokásos színvonalát, igen álmoskásan kezdtek a felek, a szerkesztőségi chatben is csalódottság jeleit lehetett felfedezni, de a második félidő és a hosszabbítás kárpótolt mindenkit (kivéve aki a Saints-Seahawks összecsapást várta). Egyik csapat sem élete formájában játszott, de a végletekig szoros volt a meccs teljes egésze, ahol nem született nyertes.

 

A mérkőzés legjobb jeleneteit az A.J. Green vs Josh Norman csörték okozták, elképesztő volt nézni, ahogy a mérkőzés során gyűrik egymást. Green 121 elkapott yardját látva az ember azt gondolná, hogy ő nyerte a párharcot, ez azonban elrontja az összképet. Norman mindössze egy nagy játékot engedett a klasszis elkapónak, ugyanakkor legalább két biztos interceptiont ejtett ki a kezéből. Félelmetes volt látni, ahogyan a két poszt egyik legjobbja hogy próbálja átverni a másikat, szerencsére az NFL is izgalmasnak találta, és készített erről egy összeállítást. (Sajnos itt nem nézhető meg, csak a Youtube felületén)

 

 

Nem csak a fenti párharcról szólt a meccs, gyakorlatilag a két csapat sztár tight endje hozta a fontos yardokat és pontokat. Tyler Eifert végre kiheverte minden nyavalyáját, és újra aktív résztvevője lehetett a Bengals támadásainak, aminek a születésnapos Andy Dalton annyira örült, hogy 12 labdát is dobott felé, amiből 9-et lehúzott 102 yardért, ebből az egyik ráadásul TD-t ért. A túloldalon szintén egy sérülését leküzdő TE állt Cousins rendelkezésére, Jordan Reed is hozta a tőle már-már szokásos teljesítményt, amikor minimum 2-3 ember kell az ő megállításához. Egy yard híján 100-nál fejezte be a meccset, és Eiferthez hasonlóan lehúzott egy TD passzt is. Surranópályán pedig érdemes megemlíteni Vernon Davist, aki hosszú idő után újra focistára emlékeztethette a nézőket.

 

Amikre egyik csapat sem lehet büszke, azok a büntetések. A Redskins 15 büntetésből 106 yardot adományozott a Bengalsnak, a túloldalon pedig csupa olyan szabálytalanságért járt büntetést, amit a liga 32 csapatából 31 elkerült volna, csak néhány Bengals védő megint meg kívánta mutatni ki az atyaúristen, ezzel gyakran saját magukat hozták nehéz helyzetbe. A másik negatívum a kickerek teljesítménye volt, Hopkins megnyerhette volna a meccset a hosszabbításban a Redskinsnek, ám bevált Marvin Lewisék fagyasztása, és második próbálkozásra kihagyta 34 yardról, plusz egyet még a félidő vége előtt 55 yardról. Kollégája, Mike Nugent még mindig képtelen 50 yardnál messzebbről mezőnygólt értékesíteni idén, ráadásul egy extra pontot is kihagyott, aminek majdnem súlyos ára lett.

 

A kis kirándulásuk után mindkét csapat bye weekre megy a jövő héten, a döntetlennel a csoportjaik szorosságát látva egyik csapat sincs kisegítve.

 

Kansas City Chiefs 30 – 14 Indianapolis Colts

 

Sajnos nem lett olyan izgalmas és sok pontos a találkozó, mint a két csapat 2013-as Wild Card körben vívott meccse, de a Chiefs szurkolók aligha panaszkodnak most. Végig vezetve húzták be maguknak a W-t, pedig Alex Smith és Spencer Ware is kidőlt meccs közben, ám sikerült a védelemnek kordában tartani Andrew Luckot. Indianapolisban kezdenek egyre türelmetlenebbek lenni a szurkolók, miután újabb csapás érte a már így is roskadozó kártyavárat, és csak azért nem utolsók a csoportban, mert a Jaguars még náluk is pocsékabb teljesítményt nyújt idén.

 

 

Most kaptunk bizonyítékot arra, mekkora üzletet csinált a Chiefs azzal, hogy elhozta Nick Folest csereirányítónak. $1,75 milliót kap erre a szezonra, Andy Reid tökéletesen ismeri, és amint azt a meccsen láthattuk, olyan pluszt tud adni a csapatnak, amit Alex Smith nem: passzjátékot. Foles nem elit irányító, félreértés ne essék, de Alex Smith-szel túl egydimenziós a Chiefs, és nem fogja mindig az aktuális futó vagy a védelem kihúzni őket a csávából. Foles 22, Smith 19 passzkísérletet hajtott végre, és amíg utóbbinak csak 9 lett pontos (127 yard, TD), Folesnak 16 (223 yard, TD). Nem gondolom, hogy emiatt Smith padra szorul, de ez akár új kérdésköröket nyithat a tavaszi FA piacon. Foles szerződésében ugyanis van egy opció a 2017-es szezonra, ami $10,75 milliót venne el a Chiefs salary capjéből, Alex Smith viszont $16,9 milliót. Az egyik legizgalmasabb offseason tevékenység várhat a Chiefsre, megannyi nehéz döntésekkel.

 

A kis kitérő után vissza az összecsapáshoz. Smith kétszer hagyta el a pályát agyrázkódás gyanúja miatt, állítólag egy vágás volt a fülén, valószínűleg emiatt az egyensúlyérzékével is problémák lehettek. Spencer Ware szintén agyrázkódás miatt hagyta abba idő előtt a meccset, de ez a meccs győztesének kilétére nem volt hatással. A Colts ugyanis borzalmas, a támadófallal ha nem kezdenek valamit, akkor előbb-utóbb valaki ki fogja ütni Luckot, tegnap is 6-szor vitték földre a Chiefs védői. T.Y. Hilton sérüléssel bajlódott a meccs alatt, a sérülésből visszatérő Moncrief viszont kiválóan pótolta, de védelem nélkül nehéz nyerni. Lehet kifogásokat keresni, hogy Luck szerződése miatt nem jutott pénz a védelemre, de erre ott volt a draft lehetősége, ahol szintén borzalmasan teljesített a Colts az utóbbi pár évben.

 

A meccsről nehéz bármit is írni, mert a két csapat idén megszokott produktumát hozta le, a Chiefs a minimalista támadójátékot, amit Foles passzjátékkal meg tudott fűszerezni, valamint a védelem féken tartotta az ellenfelet, a Colts pedig a gyatra védelme mellett Luckot sem tudta megvédeni – ismét, így sima Chiefs győzelem született. Vereségével a Colts lépéshátrányba került a nyerni tudó Titansszel és Texansszal az AFC South-ban, ráadásul jövő héten sem lesz egyszerűbb dolguk a Lambeau Fielden. A Chiefs újabb AFC South ellenfél ellen mérkőzik, ám ezúttal otthon, a pocsék formában lévő Jaguarst fogadják.

 

Arizona Cardinals 20 – 30 Carolina Panthers

 

A leadott tippem alapján arra számítottam, hogy a plusz egy hetes pihenő jót fog tenni a Panthersnek, és összeszedhetik magukat az idei gyatra teljesítményük után, és végül bejött. Mindkét csapat változtatni próbált az eddig negatívumként említett dolgain, ami sikerült nekik, ám a győzelem csak a Panthersnek jött össze ennek hála.

 

Kezdjük is a győztes csapattal. A bye előtt a Panthers tavalyi rettegett védelme idén egy közepes, vagy még annál is rosszabb egység lett, ahol Luke Kuechlyn kívül mindenki elfelejtett focizni. A D-Line vállalhatatlan volt, de ezt még a Norman nélküli secondary is felülmúlta, jelzőt nem találva arra amit a pályán nyújtottak. A két hét elég volt ahhoz, hogy legalább az egyiket sikerüljön újra értelmes szintre hozni, és ez nem meglepő módon a tehetségekkel teletűzdelt védőfallal sikerült. Kawann Short és Star Lotulelei is úgy játszott, mint akik nagy pénzre hajtanak – merthogy ez a helyzet esetükben. A védelem végig terrorban tartotta Carson Palmert, ami a legjobb módja annak, hogy a gyenge secondaryd próbáld kihúzni a sz*rból, 11 alkalommal sackelték a Cardinals irányítóját, két fumble-t is kiharcoltak, amiből az egyiket a 2016-ban szintén alulteljesítő Thomas Davis vitt vissza TD-re. A secondaryben viszont még vannak gondok, erre a legjobb példa az alábbi touchdown lehet:

 

 

A Cardinalsnak sokkal inkább a támadóoldalon kellett változtatnia, nagyon egysíkúvá vált az offense, ami ilyen lehetőségek között mindenképp meglepő és csalódás. David Johnson futásaira tegnap nem nagyon számíthattak Ariansék, mindössze 10 kísérletből 24 yard jött neki össze, helyette Palmer rajta és Fitzgeraldon kívül elkezdett más embereket is tömni labdákkal. Ennek köszönhetően a 8 elkapással rendelkező JJ Nelson kettő, a 4 elkapást bemutató John Brown pedig egy TD-t szerzett, noha mellettük a két fő célpont is megkapta a maga szokásosnak mondható labdáját. A győzelemhez azonban ez is kevés volt, a támadófal cserbenhagyta Palmert, amivel a győzelem is elúszott.

 

Hosszú idő után nem Cam Newtonról szólt egy Panthers meccs, szolid, de labdabiztos teljesítményt bemutatva vezette a Párducok támadásait, Jonathan Stewart hathatós közreműködésével. A pályán kívül viszont már nem volt ilyen szolid, a meccs utáni sajtótájékoztatón megunta az n+1-ik fejre vagy lábra mért ütést amit meccsenként kap, és hangot adott a bírók szerinte helytelen ítéletéről, amiért ezeket nem büntetik zászlóval, és személyesen Roger Goodell komisszárral akar erről tárgyalni. Nagy díva, de azt nem vehetik el tőle, hogy ebben van igazság.

 

Jövő héten a Cardinalsra hasonló hatással lehet a bye week mint most a Panthersre, egy óriási esélyt szalasztottak el a csoportgyőzelem felé ezzel a vereséggel. Már csak abban reménykednek, hogy a Panthers tesz nekik egy szívességet, és megverik a Ramset idegenben a 9. fordulóban.

 

Oakland Raiders 30 – 24 Tampa Bay Buccaneers (OT)

 

Ez a forduló a hosszabbításokról szólt, ám a londoni meccsel ellentétben itt született győztes. A Raiders idegenbeli szériája ebben a szezonban továbbra is él, a Bucs viszont egyre jobban kell a háta mögé nézzen, ráadásul jövő héten komoly rangadó vár majd Winstonékra.

 

A Raiders győzelme nem csak a hosszabbítás miatt értékelődik fel, hanem mert egyszerre két csapatot kellett legyőznie a pályán: a Bucsot és a büntetéseket. NFL rekordot jelentő 23 büntetést sikerült összeszedniük összesen 200(!) yardért, miközben a Bucs total yardjainak száma 270 volt. Derek Carrnak azonban ez sem volt akadály, mert hogy a Raiders nem másért, mint a franchise irányítója miatt tart ott ahol. Egészen elképesztő formában van 2016-ban, amit egy 500+-os meccsel sikerült megfejelnie (köszönhetően a hosszabbításnak). Ebben nagy segítségére van a ligaelit támadófala, ahonnan Donald Penn ott segít ahol tud, ha kell, TD-t is elkap tőle, illetve a Crabtree-Cooper duóra is bátran számíthat, ketten együtt 281 (!) yarddal büntették a Bucs védelmét. A labda túloldalán Khalil Mack talált vissza a tavalyi ösvényre, és pusztította el az ellenfél támadófalát, de nagyon hiányzik a többi játékos segítsége ahhoz, hogy ez a védelem egy top egység legyen, plusz koordinátori gondok is vannak.

 

 

A Bucs nem hozta ki magából a maximumot, Winston a szokásosnál jóval gyengébben játszott, pedig a Raiders védelme elég irányítóbarát, ráadásul Sean Smith már a mérkőzés elején kidőlt, mégis volt esélyük a győzelemre. Mindössze egy játékon múlott az utolsó 2 percben hogy nyerjenek, egy 4th & 3 játékot sikerült kivédekezniük, de szabálytalanság miatt ez mit sem ért, 1st & Goal szituációból pedig egyenlített a Raiders. Aguayo ismét hibázott, ezúttal extra pontot rontott, viszont Janikowski utolsó másodperces FG missének hála a hosszabbításban még megkapta az esélyt a Bucs, de ilyen gyenge játékkal ritkán nyer egy csapat. Az egyedüli színfolt az újonc Noah Spence lehet, aki a sorozatos sérülések után bekerült a kezdőbe, és ha már ott volt, akkor egy zsákolást és egy kierőszakolt fumble-t tett bele a közösbe.

 

Összességében a Raiders saját magának köszönhette, hogy ilyen szorosra sikerült a győzelem, ezt egy Buccaneersnél jobb csapat valószínűleg jobban megbüntette volna. Például a Denver Broncos, akikkel történetesen jövő héten játszanak a SNF-on, bátran állíthatjuk, hogy a forduló rangadója lesz, ami az AFC West első helyéért, illetve a kiemelésért megy. A Bucsra sem vár egyszerűbb feladat, ők a TNF-on fogadják a csoportelső Falconst, akiket ugyan egyszer már legyőztek a nyitófordulóban, de nem dőlhetnek hátra a Bucs fanatikusok.

 

 

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások