Ez a forduló sem maradt el egy Rex Ryan trollkodás nélkül, lezajlott az első londoni mérkőzés, de voltak csillaghullások New Yorkban és Chicagoban is. Összefoglalónk első blokkjában ezeket fejtjük ki bővebben.
Indianapolis Colts 27 – 30 Jacksonville Jaguars
Indianapolis Browns
A Coltsnak sikerült saját magát agyonvernie, a szokásos utolsó negyedes feltámadáson kívül csak bohóckodtak a pályán, amolyan Brownsosan. Nézzük csak sorjában. Andrew Luck az első félidőben kemény 30-as passer ratinggel rendelkezett, 50%-os pontossággal, 47 passzolt yarddal és egy INT-tel. Ezt látva semmi meglepő nincs abban, hogy mindössze 6 pontot tudtak feltenni a pályára, és ahhoz is Adam Vinatieri zsenialitása kellett, hiszen 53 és 49 yardról kellett a villa közé lőnie a lasztit. A sort az indianapolisi védelemmel folytatom, akik ismét “kitettek magukért”. Két olyan akcióban is volt Coltsos szabálytalanság, amiből később pontot szerzett a Jaguars, ebből az egyik egy tragikomédia volt: Bortlest sackelték, erre miután a földön volt, kapott egy ütést, amiért jött is a bünti és a first down. Ezt még olyan finomságok fűszerezték, mint egy holder false start(!!!!!!) az egyik extra pont előtt, hagyok időt.
Gyorsan hozzáteszem, hogy Luck tavalyi legrosszabb rémálma ismét megjelent: semmi védelmet nem kapott. Sérülés miatt két kezdőjátékos is kiesett a falból, de velük sem volt valami megbízható az egység, azt meg már láttuk tavaly, hogy Luck nem egy Russell Wilson, fal nélkül neki nem megy. A támadók közül Frank Gore hozta a tőle elvártat, 68 futott yardjával pedig az örökranglistán 3 helyet is előrelépett ebben a kategóriában, és immáron a 10. A negyedik negyedben jött a szokásos felzárkózás a Coltstól, de ez most kevés volt a győzelemhez.
Ez már kijárt a Jaguarsnak, bár nem voltak sokkal jobbak
A Jaguars együttesének kijárt már egy győzelem, hiszen a Packers ellen jobban játszottak mint Rodgersék, mégis vereség lett a vége, de a Ravens ellen is az utolsó pillanatokban kaptak ki – most azonban az utolsó pillanatokban lett biztos a győzelmük, pedig egyáltalán nem voltak meggyőzőek ők sem. Blake Bortles kicsit álmoskásan kezdte a találkozót, nem nagyon passzolt – sokáig egy sikeres passza volt, ami egyből TD-t is ért. Allen Robinson az első két gyengébb meccs után most az utóbbi két találkozóján odatette magát, tarthatatlannak bizonyult, TJ Yeldonra sem lehetett panasz a 100+ scrimmage yardjával, bár egyszer elhagyta a labdát. Bortles nem passzolta szét magát, de nagyon vigyázott a labdára, de ami igazán a siker kulcsa volt, az a védelem. Mondjuk ez a csel elég érdekesre sikeredett.
Mert hiába a két sérült Colts falember, ettől még féken tartani Luckot nem egyszerű feladat, a Jaguars fiatal egysége azonban megcsinálta, ami a győzelemhez bőven elég volt. A londoni publikum most láthatta először kezdőként az idei draft első három körében kiválasztott újonc védőt, ugyanis Myles Jack a sérült Dan Skuta helyét vette át a kezdőben. A showt azonban sem ő, sem a corner Jalen Ramsey, hanem a pass rusher Yannick Ngakoue vitte el. Interception, forced fumble, sack, amit lehetett az megcsinálta a Colts támadóin. Rajta kívül még ötször zsákolták be Luckot, esélyt sem adtak neki az életben maradásra, ami kulcsfontosságú volt, hiszen ha csak 2 perccel tovább tart a meccs, lehet megfordítja a Colts, de a sportban mint tudjuk, nincs ha.
Ezzel mindkét csapat 1-3-as mérleggel áll, azonban a Jaguars a mostani győzelemmel előnyt szerzett, amivel az AFC South második helyére jöttek fel, a Colts pedig a harmadik a csoportban. Jacksonville-ben most pihenőhét jön, a Colts azonban nem pihen, hiszen a Bearst látja vendégül.
Seattle Seahawks 27 – 17 New York Jets
Ennyit ér, ha Wilson előtt van fal
Jómagam is lesajnáltam a Seahawkst és vele együtt Russell Wilsont a Jets védőfala láttán, mint kiderült, óriási hiba volt. A Seahawks csapatába ugyanis debütált az idei drafton kiválasztott falember, Germain Ifedi, ami gyökeres változást hozott a seattle-i támadófalban. Mi sem bizonyítja jobban, hogy mindössze két sacket engedtek Wilkersonéknak, abból egyet 27-10-es állásnál, amikor már jóformán mindegy volt. És ha már Russell Wilson, megint hatalmasat játszott a sérült lába ellenére, de ami még fontosabb, végre megvan az összhang Jimmy Grahammel. A többek között első körbe kerülő tight end zsinórban másodjára szerzett 100+ yardot, ezzel szép lassan kezdi megszolgálni az árát.
Ám nem csak a támadósor, hanem a védelem is kitett magáért. 3 labdát is lehalásztak a levegőből, ebből kettőt Richard Sherman, de egy forced fumble és 4 sack is összejött a Halászsasoknak. A Seahawks ezzel a győzelemmel újra bicepszet villantott a kezdeti felemás, főleg sokat kritizált támadójátékot produkálva, most viszont Wilson a tavalyi év második felében nyújtott formáját hozza. Kérdés, hogy a továbbiakban is sikerül-e így megvédeni, mert még egy sérülést már nem biztos, hogy kihord lábon.
Fitzpatricknak érik a kispad
Az utóbbi két meccs nem a Jets újraigazolt irányítójáról szólt. Ha azt veszem figyelembe, hogy mennyi anyagi huzavona előzte meg a szerződtetését, akkor egyelőre messze nem érte meg a fáradozást. Utolsó két meccsén 9, azaz kilenc interceptiont dobott, tavaly 6 kezdőirányító a teljes szezonban nem dobott ennyit. Valami nagyon megtört a Jetsben, a tavalyi épphogy a rájátszásról lecsúszott együttes idén messze alulmarad az elvártaktól. Brandon Marshall hozta a szokásosat, rá nem lehet panasza Todd Bowles vezetőedzőnek, de a többi játékost szinte kiölte a játékból a Seahawks. Nem állt Fitzpatrick rendelkezésére Eric Decker, aki egyes hírek szerint minimum decemberben térhet vissza, de lehet csak a következő szezonban.
Csak itt jön a kérdés, hogy a csodálatos csereirányítók közül kiért érné meg padoztatni Fitzpatricket? Geno Smith érzésem szerintem semmivel nem lenne előrelépés, talán nem adná el ennyiszer a labdát, de nem is tudna 261 yardot passzolni a Seahawks ellen, Christian Hackenberg és Brice Petty pedig még nem látott focipályát. Márpedig valamit lépni kell, mert ez a sok labdaeladás nem állapot, főleg, hogy azzal a két győzelemmel most akár vezethetnék az AFC Eastet.
A Seahawks jövő héten nem lép pályára, ami Wilson egészségi állapotát látva ajándék lesz, a Jets pedig a Steelershöz látogat.
Buffalo Bills 16 – 0 New England Patriots
Rex Ryan merevedő hímvesszője vagyok
Sexy Rexy megint kicsapta falloszát az asztalra, és a Cardinals után egy másik Super Bowl esélyes csapat torkán is lenyomta azt. A fél NFL-t szerető világ kiakadt azon, hogy miért Greg Roman szűrét tették ki, miért nem Ryanét, aki alatt egy olyan egység sem javult amihez hozzányúlt. És nézd meg b+, nem lenullázza a Patriotsot Foxborough-ban? Mi ez a logika?
Sammy Watkins sérülése után végleg keresztet vetett a Bills támadójátékára az emberek 99%-a, erre Tyrod Taylor előszedte az eddig árnyékba húzódó Robert Woodsot, valamint Shady McCoy is végre az Eaglesben megszokott formájában futkorászik a pályán. 378 total yardot pakolt fel az offense, erre azt gondolom nem sokan számítottunk. Plusz ha hozzávesszük, hogy a védelem is egyre jobb, egy nagyon biztató jövőképet kaphatunk. Zach Brown nem emberi formában szorgoskodja össze a tackle-öket, amiből 3 TFL, 1 sack és 2 forced fumble is született. Az biztos, hogy ezután a két siker után Rex Ryan arca ólajtó méretűre fog nőni, de én nem venném el tőle az érdemeket, hiszen megérdemelt győzelmeket arattak két jóval erősebb csapat ellen tükörsimán. Csak ilyenkor szokott jönni, hogy két ilyen skalp után kikapnak egy Brownstól is…
From hero to zero
Két nullázás egymás után, bár aligha ilyen kimenetelre számítottak a Patriotsnál. Ezúttal Bill Belichick zsenije nem volt elég, és a sok sérülés most jött ki a csapaton, mondhatni a lehető legjobbkor, hiszen jövő héttől már Tom Brady rendelkezésre áll, és Rob Gronkowski is szép lassan felveheti a ritmust. Amit viszont ezután az eredmény után kapnak a játékosok, azt nem teszik ki a polcra, az biztos. A mérkőzés előtt még nagy találgatás volt, hogy Jimmy Garoppolo tudja-e vállalni a játékot, később kiderült, hogy nem, így újra Jacoby Brissett várta a labdákat a centertől.
Egy Pats offense-ről nem szoktunk meg olyan számokat, hogy 0 pontot szereznek, vagy hogy 12 harmadik kísérletből csak egy jön össze. Brissettnek és Edelmannek is sikerült kulcsszituációban labdát vesztenie, egyikből field goal lett, a másikat pedig a Bills 18 yardosánál sikerült elveszteni. Stephen Gostkowski is tőle szokatlan módon kihagyott egy mezőnygólt 48 yardról, semmi nem jött össze Belichick fiainak, de még mindig jobb a 4. héten ilyen pofon mint a rájátszásban. Aggodalomra azonban semmi ok, így is vezetik a csoportjukat, és szép lassan visszatér minden sérüléssel bajlódó vagy eltiltott játékos is.
Jövő héten immáron Tom Brady vezérletével javíthat a Pats, ehhez a Brownsnál ideálisabb ellenfél jelen állás szerint nem létezik. A Bills dolga egy fokkal nehezebb lesz, hisz Los Angelesbe látogatnak a Ramshez, bár az elmúlt két meccsük után én inkább nem mondok semmit.
Detroit Lions 14 – 17 Chicago Bears
Mert egy lúzer csak egy lúzertől kaphat ki
A mérkőzés előtt a Bearsre tippeltem, mert ha van olyan meccs, amit a Lions képes elveszteni, akkor az az, ahol ők a favoritok. Be is jött. Ahogy a Packers ellen, úgy most is átaludta az első félidőt a Lions, de legalább most nem kaptak be egy valag pontot, csak hetet. Viszont ők most csak 3 pontra voltak képesek, aminél azért több van ebben a támadósorban, csak amíg a Packers ellen ez kijött a második félidőre (még ha ehhez kellett a Packer hanyagsága is), most nem igazán. Sőt!
Golden Tate egyelőre nem a védelmek, hanem a fantasy tulajok és a Lions szurkolók agyára megy. Összesen egy elkapása volt, ami két pontot ért a Lionsnek, és ennyi. Úgy tűnik ő is a Randall Cobb szindrómában szenved, vagyis kell mellé egy potens WR1 (Megatron), aki elvonja róla a figyelmet, idén legalábbis ez a helyzet, le is ültették a kispadra. Stafford sem volt a leghatékonyabb, 2 INT is összejött 0 TD mellett, ennek ellenére többször is ott volt a lehetőségük a győzelemre, ám nem éltek vele – csakúgy mint a Titans ellen sem, ahol szintén favoritok voltak. Ezzel a vereséggel alighanem a rájátszás álmoknak is annyi Detroitban, hiába van még hátra a szezon 3/4-e.
Jay Cutler napjai meg vannak számlálva Chicagoban
Megszerezte első győzelmét a Bears a 2016-os szezonban, ráadásul egy csoportrangadón, ami az NFC North állását tekintve mérvadó adat lehet a későbbiekben. Ám ami ennél is lényegesebb, hogy a kezdőirányító Jay Cutler nélkül sikerült mindez, ami az irányító chicagoi megítélését látva nem neki kedvez. Hiába gondolom én és megannyi NFL-t kedvelő ember, hogy Cutler nem rossz irányító, de láthatjuk, hogy vele nem jobb a csapat, nélküle meg ráadásul nyertek, negatívumként ott van még a horror fizetése is a közel 0 teljesítmény mellé, ez nem sokáig fenntartható állapot.
Főleg ha hozzávesszük, hogy Brian Hoyer 302 yardot és 2 hatpontost dobott, zsinórban másodjára, ebből az egyik találkozót meg is nyerte a Maciknak, hamar feledésbe merülhet Cutler. A találkozó nem csak Hoyerről szólt, a Bears offense lesöpörte a pályáról a Lions védelmét. Jordan Howard nagyszerűen pótolta a sérüléssel bajlódó Jeremy Langfordot (eléggé deja vu tavalyról) a 132 scrimmage yardjával, az elkapott yardokat pedig Eddie Royal szolgáltatta a maga 111-ével, amibe becsúszott egy TD is. Kevin White is szemmel láthatóan kezdi felvenni a profi futball ritmusát, még ha az idei szezon nagy valószínűleg nem a PO álmokról fog szólni, az ő felépítése a jövőre nézve kulcsfontosságú lehet.
A Bears a győzelmével megelőzte a Lionst a csoportban, bár nehezen elképzelhető, hogy a Packerst vagy a Vikings befogják a későbbiekben. Hogy rám cáfoljanak, ahhoz jövő héten a Colts ellen bizonyíthatnak, a Lions pedig az eddig veretlen Eaglest fogadja.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások