Connect with us

Összefoglaló

A choker éjszakája

Néhány kivétellel borzasztó unalmas meccseket láthattunk a hétvégén, reméljük a Vikes-Giants jobb lesz, addig is itt van pár összefoglaló – adatokkal, véleményekkel.

 

DAL@SF 24-17

 

Egy TD különbséggel tudta csupán megverni a Dallas a 49erst, azért ez kemény dolog. Prescott megint jó oldalát mutatta, 70%-os pontosság felett dobált le 245 yardot, INT nélkül (mondjuk mindezt egyetlen 20 yard feletti passz nélkül tette), Zeke pedig 138 yardon hagyta ott a 49ers védőit (73 kontakt után). A 8. hétre visszatérni tervező Romonak nehéz dolga lesz, egyáltalán nem biztos a kezdő helye, és úgy néz ki, Dez Bryant nélkül is pörög a csapat, aki az utóbbi időben már megint csak a hisztijeivel hívta fel magára a figyelmet (jó lenne azért, ha a kényszerpihenő alatt átfutná a szabályokat, hogy mi számít elkapásnak, mert látszólag ő az egyetlen, aki szerint elkapja a labdákat). Az O-line nagyon jól működik, áttörhetetlen a zseb, és elképesztő réseket nyitottak Elliottnak.

 

temp1_tl24201-nfl_mezz_1280_10241

 

A 49ers pürroszi győzelmet szerzett: nem hagyták magukat nagyon megverni, viszont a folyamatban NaVorro Bowman Achilles-ina megsérült, lehet, hogy egész szezonra. A Frisco futásvédelme ezzel megszűnt létezni, úgyhogy Gabbert kezében a csapat. Kerley is végre olyan számokat hozott, mint egy WR1, ellenben az O-fal nem bírta el a Dallas védőfalának rohamait.

 

NO@SD 35-34

 

Mike McCoy, te kókler, takarodj! A San Diego Chokers részéről majdnem minden szar. Persze, elvesztették a WR1-et, meg az all-around Woodheadet, és Gates papa is inaktív volt (bár Henry nagyon ügyes, jó lesz). De ez nem kéne, hogy befolyásolja a szeméthalom időmenedzsmentet, amivel már jó ideje küzd a csapat, és a második félidőben tetemes előnyt vesztenek el. Kritikus pontokban rontják el a meccseket, így ebből nem lesz még 8-8 sem. Legalább a védelem úgy, ahogy működik, a secondary és a futásvédelem igazán pofásnak tűnik.

 

753333ec3881dcd50c063a47801544b41

 

A New Orleans olyan, mint eddig. Van egy nagyon baba passzjáték, Ingram oda tudja tenni a dolgokat, védelem pedig még mindig nincs. Így elkerülhetetlenül arról fog szólni minden Saints-meccs, hogy Brees többet tud-e dobni, mint a másik csapat. Ez pedig könnyűnek tűnik Brees oldaláról, viszont az ellenfél secondaryjének is lesz egy-két szava hozzá, ahogy most is volt, Brees nem dobott 20 yardnál messzebbre egy passzal sem.

 

OAK@BAL 28-27

 

Az utolsó másodpercig karfamarkolós meccs volt, ahol az Oakland megszerezte harmadik idegenbeli győzelmét – ebből a másodikat, ahol egy ponttal nyertek, és úgy kellett minden ismert istent segítségül hívni, hogy kibekkeljék. A védelem egyre javul, James és Joseph kezdésével határozottan jól néznek ki, viszont még így is 424 yardot engedtek a Ravensnek. A támadók ellensúlyozták ezt, Carr teljesen nyugodtan, az O-fal melákjainak védő ölelésében dobálhatott, 25/35 199 4TD (és az incomplete-ből 3 drop volt). Carr ezidáig 9/1, ebből az INT egy nagyon nagy Cooper-bénázásból származik. Crabtree stabil red zone-célponttá vált, ellenben a profi blokkoló Smith és Walford is lesérült – számomra tök homály, hogy a sisakkal ágyékra támadó Webb hogyhogy nem kapott legalább egy komolyabb büntetést ezért. Az OC Musgrave-nek azért elférne egy kijózanító füles, mert ilyen fallal és ilyen támadósorral screen passzokat és falfutásokat hív, pedig ha Carrnak meglendül a karja, akkor nincs megállás (sokan fényjelenségeket jelentenek, és az oaklandi Anyaisten száll le hozzájuk látomásukban).

 

 

A Ravens odatette magát, sikerült egy kétpontosuk is, egészen a végéig kegyetlen nyomás alatt tartották a Raiders csapatát. Flacco 9 különböző embernek osztott ki bombapasszokat, mindenki veszélyes volt a pályán, (de főleg Flacco dobásai, amik sokszor csak a véletlennek köszönhetően nem lettek pickek,) Terrance West pedig 113 yardot perzselt a gyepre. Védőoldalról 62 futott yardon tartották a Raiderst, akik minden lehetséges futót bevetettek az ügy érdekében. A special team terén sokkal gyengébb volt sajnos a Ravens, Aiken teljesen érthetetlen módon viselkedett itt is, mint a meccs egészében, vállalhatatlan büntetéseket szedve össze.

 

CAR@ATL 33-48

 

Matt Ryan és a Falcons történelmet írt, ugyanis Ryan 503 yardot dobott le, ezzel holtversenyben 17. az egy meccsre vetített dobott yardok örökranglistáján. Julio Jones a 300 elkapott yardjával pedig a 6. lett (igaz az első helyezett meccsén overtime is volt), így szem nem maradt szárazon. Meglepő, de a Falcons pass rush működött, és a védelem is felcsavarta a gázlángot takarékból maximumra, már amennyire ezt egy Falcons védelemről el lehet mondani. A CB-sor nagyon odalépett, az ő napjuk volt a tegnapi.

 

 

A Carolina megint összeomlott, bár a 15 pontos hátrány nem nevezhető leiskolázásnak. Főleg, hogy ennek a felét már Andersonnal szedték össze, mivel Newtont lekísérték agyrázkódás-vizsgálatra – most legalább sikerült a saját szabályait betartania az NFL-nek. A futójáték nem igazán ment, a passzok viszont szokás szerint bárkit megtaláltak, akit kellett. Ugyan a 15-1-ből csak lefelé vezet az út, ez az 1-3-as kezdés -9 pontkülönbséggel nem ígér sok jót, mentálisan nincs rendben a csapat. Nagyon nincs. Newton nyomás alatt elfelejti minden rutinját, és megint loholtak az eredmény után, a secondary pedig borzasztó teljesítményt nyújtott.

 

TEN@HOU 20-27

 

Az agyam is leolvad, hogy Hopkins a létező legjobb CB-matchup ellenére is két kiosztott tackle mellett csak egy passzt kapott 4 yardért (4 target), és végig csaliként használták (igaz Osweiler rá is dobott két picket). Nehezen bírt egymással a két csapat, Fuller Q3 punt return TD-je után nem történt semmi érdemleges. Mariota szörnyen dobált, Osweiler pedig alulmúlta magát is, átlagos pass rush esetén is rizikós passzokat dobált. Szörnyen semmilyen volt a meccs.

 

tittex

 

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!