Az NFC South csapatoknál elsősorban a védelemben akadnak gondok, de a támadók között is van egy-egy jól kiszúrható gyenge pont, akiket az ellenfél is előszeretettel szúr ki magának. Közös a csapatokban, hogy az irányítók viszonylag felfele lógnak ki a csapatból és az újoncokkal is kevesebb probléma van, inkább a veteránok teljesítenek alul, különösen a secondaryben.
New Orleans Saints
Offense – Coby Fleener
Drew Brees mindenkiből elit elkapót csinál, szól a mondás. És bár Fleenernek is volt pár sok yardos mérkőzése, alapvetően nem lett jobb játékos Brees jelenlététől. Drop gondjai továbbra is fennállnak és blokkolásban sem olyan hatékony, mint a legtöbb tight end. Továbbá nem segíti, hogy fürge csapattársaihoz képest nehezebben is szakad el.
Defense – Dannell Ellerbe
Ellerbenek talán életében nem volt még kiváló szezonja és ezt a formát a Saintsbe is átmentette. Igaz hogy csak 5 mérkőzésen lépett pályára, de ez alatt sikerült bebizonyítania, hogy semmit sem fejlődött a játéka. Futás ellen gyenge, rengeteg a missed tackle, cserébe coverage snapjei alkalmával 122-es passer ratinget enged az ellenfél irányítóinak.
Tampa Bay Buccaneers
Offense – Donovan Smith
A Buccaneers támadófalának az egész bal oldala rémes, de talán Smith az, aki a több kárt okozza csapatának. Left tackle révén nem egyszerű a dolga, de messze átlag alatti teljesítményt nyújt. Speed rush ellen lassú, bull rush ellen gyenge és még a technikáján is van mit javítani. Fiatal kora ugyan még sok fejlődési lehetőséget ad számára, de mindenképp fejlődni kell, ha hosszútávon akar a csapat vakoldali tackle-je lenni.
Defense – Clinton McDonald
Itt ugyan elővehetném Vernon Hargreavest is, de egyrészt ha van más gyenge pont is, akkor nem „bántom” a rookie-kat, másrészt talán McDonald teljesítménye rosszabb is. Különösen fájó idei formája annak tükrében, hogy az elmúlt 5-6 évben sosem volt rosszabb egy közepesen, stabil játékosnál. Nem volt elit, de a rá szabott nem túl hálás feladatokat jól látta el. Idén azonban lefele lóg ki a védelemből és különösebben jó mérkőzés nélkül hozta le a szezont.
Carolina Panthers
Offense – Mike Remmers
Mélyrepülése a Super Bowlon kezdődött meg, de ott még rá lehetett fogni, hogy Von Miller élete formája ellen nem bírta a kiképzést. Teljesítménye azonban azóta sem javult. 6 sack és 31 pressure érkezett az év folyamán az ő oldaláról és nagy szerepe van abban, hogy a Panthers tavalyi szezonját megközelíteni se tudja. Persze nem ő az egyetlen, aki alulteljesít, mivel a fal többi része sem áll igazán össze, de így különösen kiütköznek a gyengeségei.
Defense – Kony Ealy
Nála is Super Bowlt kell emlegetni, de az ő esetében egy üde színfoltként, ahol 2 sacket, interceptiont és számtalan nyomást jegyzett. Mindenki örült, hogy akkor elkezdődik az ő „érája” Carolinában, de úgy tűnik az egy kiugró teljesítmény volt, nem pedig egy szép pályafutás kezdete. A Panthers kiváló D-line-ja teljesen elvesztette a nyomást és ez főleg a két szélen szembetűnő, ráadásul a vicces az egészben, hogy a már majdnem visszavonuló Johnson kétszer annyi total pressure-t tud magáénak, mint Ealy.
Atlanta Falcons
Offense – Chris Chester
Kevés gyenge pont van ebben az egységben, de aki egyértelműen lefele lóg ki innen az Chester, akit épp ezért nem is akartam hogy szerkesztőként alkalmazzunk aki amúgy ezt a tökéletesen muzsikáló támadófalat egyértelműen lefele húzza. A legbeszédesebb számadat az, hogy amíg balra 5,4 yardos átlaggal fut a Falcons, addig jobbra (tehát az ő irányába) csak 4,1 yardot hoznak futásonként. Szerencséje van, hogy az O-line úgy egyébként eléggé egyben van, így könnyen át lehet siklani gyenge teljesítményén.
Defense – De’Vondre Cambell
Ugyan csak nyolc mérkőzésen vett részt, de teljesítményét elnézve ez is sok volt. Igazából se futás, se pass ellen nem védekezik kimondottan jól, de ha választani kell hol igazán gyenge, akkor az a coverage-ben alkotott produkciója. Csak a Chiefs elleni mérkőzésen emlékszem két olyan playre, ahol csak az elkapók dropjainak köszönhetően úszott meg egy 50+ és egy 30+ yardos TD-t róla a csapata és akkor az általános hibáit még nem is számoltuk. Tudom nem könnyű beépülni év közben a keretbe, de ha igazságosak akarunk lenni a többiekkel, akkor ki kell mondani, hogy egyértelműen Cambell a leggyengébb láncszem.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások