Két mérkőzést játszottak vasárnap is, végre rájátszás meccseket láttunk. Ráadásul az idei PO-ban vasárnap először az idegenben játszó csapat is nyerni tudott, sőt, elkapta őket a gépszíj és mindkét meccset behúzták.
Green Bay Packers@Dallas Cowboys 34-31
Nem így indult a mérkőzés, az első három negyed után nagyon úgy nézett ki, hogy bejön, amit korábban a podcastben és a Packers-Giants után mondtam: hogy a Packers akkora sallert ad a ‘Boysnak, hogy a padon ülő Romo is belesérül. A Dallas azonban másképp gondolta, így ha tovább nem is jutottak, legalább egyértelmű lett, hogy:
Ez most már Dak Prescott csapata
Egy 18 pontos vereség után a média azzal lett volna tele, hogy miért az újonc szenvedett, miért nem küldték be a veterán Romót. Sőt, már a harmadik negyed végén is nagyon érett a csere, Prescottal az élen az egész offense meg volt zavarodva, buta hibák, eladott és elejtett labdák, mindenki csak állt/ült és nézett végtelenül szomorúan. Aztán a védelem összekapta magát, megadta az esélyt a támadóknak, akik a negyedik negyedben 18 pontot raktak fel a táblára, többet, mint azelőtt három negyeden keresztül.
Prescottban a negyedik negyed végére feloldódott a görcs, több szép és nagy játékot csinált, kiosztott két TD-t valamint megfutott egy kétpontost (a meccsstatisztikája 302 yard, 3 TD, 1 INT), felspanolta a védelmet is, ott és akkor eldöntötte az irányító kérdését és lezárt mindenfajta vitát: a Dallas Cowboys az övé és csak az övé. Az hogy veszítettek, az már csak járulékos veszteség: valakinek veszítenie kellett, egy rúgás pont úgy jöhetett volna a hosszabbításban mint a negyedik negyed végén.
Mondjuk azt megmagyarázhatná valaki, hogy a 22 futásból 125 yardot termelő Zeke Elliottot miért tiltották el attól, hogy harmadik/második és kettőkre fusson. Két harmadik és rövidből rontott passz lett, ami mezőnygólt eredményezett, egy második és rövidből pedig egy Prescott interception. Ami amúgy egy borzalmas játék volt, Prescott annyira bámult ki oldalra, hogy csak az nem tudta, mi fog jönni, aki nem is akarta. A Cowboysnál csúnyán túlgondolták offense részről a találkozót.
Aaron Rodgers félelmetes
Ezzel lehet, hogy sok szurkolót megbántok, de ez a Packers kizárólag Rodgersből él. A szezon közepén láttuk, hogy elég, ha önmagához képest egy kicsit rosszabbul játszik és tulajdonképpen bárki képes megverni a csapatot. A sorozatban elveszített négy mérkőzésen, ahol többek között a Titanstől és a Coltstól is kikaptak, Rodgers 12 TD-t passzolt három INT kíséretében, kétszer volt 115 fölötti ratingje, minden esetben 60 százalék fölött passzolt és még egy futott TD-je is volt. Persze, voltak homály passzai, rossz döntései, de egy meccsenként három TD-t átlagoló irányító nem maga miatt veszít el négy meccset egyhuzamban. Én nem tudom, hol lenne ez a csapat Rodgers géniusza nélkül, de arra nagy tétben mernék fogadni, hogy ha kivennénk a négy kezdőirányítót a döntősökből, akkor messze a Packers lenne a leggyengébb.
Rodgers valami nevetséges módon képes feljavítani a támadófalat, nevetve teszi naggyá bármelyik elkapóját, az pedig, hogy egy ordas nagy sack után dob egy 30+ yardos passzt, amivel három másodperccel a meccs vége előtt megnyeri a csapatának a meccset (jó, kellett Cook és Crosby is, de azért na, hányan dobták volna ezt meg) jobb szó híján zseniális. Randall Cobb ráadásul elmondta, hogy az utolsó játék nem is egy igazi playhívás volt, Aaron Rodgers fogta magát és elmondta mindegyik elkapónak, hogy mit csináljon. Ha a csapat nem jut be a Super Bowlba, akkor itt részemről edzőt kell cserélni, egy ennyire elit irányítóval Patriots szinten kellene dominálni az NFC-t.
Pittsburgh Steelers@Kansas City Chiefs 18-16
Izgalmasnak ez a találkozó is izgalmas volt, ugyanakkor Andy Reid végső döntésével egyáltalán nem voltam kibékülve, a Steelers ellen ilyet nem lehet csinálni.
Töketlen húzás volt
A Steelers védelme egész meccsen limitálta a Chiefs támadóit, mindössze két minősíthető drive-juk volt. Szerencséjükre viszont a saját védelmük hozta a formáját: nyelték ugyan a yardokat, viszont a Steelers hétszer járt a 30 yardoson belül, amiből hat mezőnygól és egy interception lett. Hiába, ez a védelem elit. Mondjuk az felettébb érdekes volt, hogy vajon mi a halálnak a 120 kilós elit pass rusher Justin Houston őrizte többször is a 80 kilós elit elkapó Antonio Brownt. Ebből a párharcból lett egy 52 yardos Brown elkapás, illetve a mindent eldöntő first down. Fura.
A támadóknak nem jött össze semmi, Kelce és Maclin is ejtett el nagyon fontos labdákat sőt, TD-ket, Hill pedig láthatatlan volt. A futójáték nem ment, a támadófal nem bírta tartani a Steelers pass rusht, leginkább jogos zászlókkal tudtak haladni, bár ezekkel a jogos zászlókkal többször maguknak tettek keresztbe. Ráadásul a legkritikusabb pillanatban, hisz elsőre sikerült a kétpontos kísérlet, amivel egyenlített volna a csapat, csakhogy egy holding miatt ezt visszafújták. Travis Kelce, a Kansas City Chiefs tight endje ezen eléggé ki is akadt, szerinte:
“Az 51-es számú bírónak soha az életben nem szabadna ismét zebracsíkos ruhát hordania. Még egy kib*szott Foot Lockerben sem dolgozhatna, nem még az NFL-ben.”
Kelce ezek szerint nem látta azt, hogy az a bizonyos holding akkora volt, hogy már-már personal foultnak is elment volna. Különben pedig neki el kellett volna kapdosni a labdákat, nem pedig ilyeneket csinálnia:
Ez azonban még rendben is volna, azonban az onside kick elmaradását még mindig nem értem. Értem én, 3&out, akkor a Steelersnek a saját húszasáról kell puntolnia, a Chiefsnek meg lett volna 1 perc 20 másodperce a mezőnygólra a saját 40 yardosukról, amivel nyernek. Csakhogy ezt a Steelers is tudta, akik nem voltak töketlenek és háromból kétszer is passzjátékot hívtak, first downt akartak csinálni és végül össze is jött. Mike Tomlin faszagyerek, őt az ilyesmi nem bosszantja.
Az onside kick viszont legalább egy biztos esélyt adott volna arra, hogy a Chiefs megszerezze a labdát. Persze erre statisztikailag 10 százalék volt az esély, ami még mindig több, mint mondjuk a nulla vagy az egy, ilyen helyzetben pedig mindegy, hol érkezik a 3&out. A félpályánál jó eséllyel a Steelers is konzervatívabb lett volna, 1:20 alatt meg jobb neki menni a mezőnygólnak a saját tízesről, mintha egyáltalán nem is mennek neki. Nem mondom, hogy bejött volna, de egy rájátszásban legyen már az ember tökös.
James Harrison és Le’Veon Bell egy állat
Kész, nincs mese, Harrisont el kell tiltani. 38 évesen senki ne legyen már ennyire állat. Legtöbb tackle, sack, egy rakat siettetés, egyszerűen a védelem legjobbja. Azóta van Steelers védelem, hogy ő visszatért, a hiánya akkora űrt hagy majd, mint tette az Ray Lewisé. Legenda. Chris Boswell pedig PO rekordot állított fel a hat sikeres mezőnygóljával, amivel amúgy az összes támadópontot ő szerezte.
Bell pedig valami olyan szinten nevetséges, mint Aaron Rodgers. Igen, kell a top támadófal, ettől függetlenül viszont ez a stílus teljesen egyedi, látványos és szinte levédekezhetetlen, 30 futásból 170 yard a Cheifs védelem ellen egyszerűen parádés. Élete első két rájátszás-meccsén 317 yardot futott, ezzel megelőzte az eddigi rekorder Arian Fostert, aki 285 egységgel kezdett a PO-ban. Már csak Big Bennel kellene kezdeni valamit, az utóbbi két meccsen nem játszott valami jól, a Patriots ellen pedig nem fog beleférni a nulla TD-s teljesítmény, főleg, hogy a rájátszásban eddig két TD-re három INT jutott.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások