Connect with us

Minden ami NFL

Sosem találod ki, ki volt idén a liga legjobb elkapója!

 

Örökkön-örökké csak a szájtépés megy az adott pozíciók legjobb játékosairól. Most megmutatjuk nektek, miket ordíthattok, miközben széklábat törtök a másik hátán egy Jordy Nelson – Antonio Brown vitában.

 

Mi a dolga egy receivernek? Megfutni az útvonalát, vagy blokkolni a futójának. Mivel utóbbit nehéz mérni és megítélni, foglalkozzunk az elkapói munkájával. Szorosan összefügg az útvonal megfutásának minősége az elkapásokkal. Ha jól futja, az ő olvasásánál röppen ki az irányító kezéből a labda. Ha bénázik, nem fog labdákat kapni, pláne nem elkapásokat csinálni velük.

 

Ugye mennyire meglepő? És akkor OBJ százszor jobb Brownnál? (TD-elkapások esetén az elkapás utáni yardok összege.)

Ugye mennyire meglepő? És akkor OBJ százszor jobb Brownnál? (TD-elkapások esetén az elkapás utáni yardok összege, tehát a másik három kizárólag gólvonali passzolt TD-ket kap. 16. hét előtti adatok.)

 

Számtalan módon ki lehet értékelni, hogy mit is csinálnak a pályán. A klasszikus triumvirátus az elkapás-elkapott yard-elkapott TD kategóriákból kerül ki. Ezek egyszerű, de kevésbé használható dolgok: önmagukban nem mutatják meg, hogy valójában mit tett hozzá a játékokhoz az elkapó. Ha Bell végigszenvedi magát a gyepen, hogy Brown kapjon egy goal line TD-passzt, annak kérdéses lesz a megítélése, mégis 1/1/1-ként fog felkerülni a kis lapjára. Hasonló a helyzet az elkapásokkal. Egy passzerős csapatban minden meccsen kiosztanak 10 labdát valakinek screen-passzokkal, amikből megy 5 yardot, mellette a WR4 kap 3 labdát, mindegyiket elviszi 15 yardra. Ki tett hozzá többet a játékhoz? A 10/50-es elkapó, vagy a 3/45-ös? Hasonló a helyzet az elkapott yardokkal is, igaz a Yards After Catch mutató ezt orvosolja (megmutatja, hogy az elkapás megtörténte után mennyit ment a WR).

 

A klasszikus mutatók

 

Idén elkapások számának tekintetében három ember volt, aki 100 fölé ment az alapszakaszban, Fitzgerald, AB, és OBJ. Megkoronázhatjuk a jó öreg Larryt? Nem igazán. Elkapásonkénti yardok tekintetében 116. volt, mivel Palmer sokszor tisztázásra használta őt, biztos opciónak tartva (erről a magas elkapási aránya és alacsonyabb yardmennyisége is árulkodik). Mondhatjuk úgy is, hogy úgy könnyű sokat elkapni, ha te vagy a go to guy rövid slanteket futva.

 

wrrec

 

Yardmennyiséget nézve Julio és Hilton nagyon felmozogtak, ők lépték csak meg az 1400-as határt idén, de 1136-tal be lehetett kerülni a Top10-be. Trónra emeljük TY Hiltont? Én nem tenném. 26-tal többször volt célpontja egy dobásnak, mint Julio Jones, ennek ellenére csak egy hangyafasznyival tudott többet összehozni (39 yard). A 26 többlet célpont egész pontosan két meccsnyi termelés egy top elkapónak, és mégsem tudta kihasználni ezt Hilton.

 

wryards

 

TD-k számában magasan Jordy Nelson viszi a prímet. 14 TD-vel kettőt ver a mögötte jövő Brownra, Evansre és Adamsre. De valóban nagy szó ez? Komoly dolog Red Zone-labdákat elkapni, mikor a legalább 30 labdát látott elkapók közül a Top 100-ba se férsz be elkapási arányban? Ha Jordy Nelson a legjobb elkapó, akkor Matthews és Stills a 7-8. legjobbak? Hiszi a piszi.

 

wrtd

 

(Szánt szándékkal nem fajlagos mutatókat használok, mert a legtöbb kiértékelésnél sem ezeket használják. Elkapásokhoz viszonyítva a hozott yardot valamilyen kontroll segítségével kell nézni, mivel nagyon előre sorolódnak azok a harmadik-negyedik elkapók, akikkel mély útvonalakat szoktak futtatni, lásd tavalyról Malcom Floydot, vagy Torrey Smith-t. 50-60 targettel bíró játékosok kerülnek a Top 10-be, ezzel torzítva a képet. A cikk célja a mutatók prezentálása, nem a kiértékelés. Mindezek ellenére általánosságban véve a fajlagos mutatók sokkal jobb leírást adnak, mint az abszolútok.)

 

0d0d64a4be25b785053a92eb58ef8142[1]

 

Láthatjuk, hogy az alapmutatók nem segítenek, kombinálni pedig nehéz őket. Jól bemutatja azonban egy-egy elkapó képességeit a YAC, vagyis az elkapás utáni yardok mutatója. Csalóka lehet ez is, hiszen a nagyon hosszú elkapás utáni mozgások inkább a védelem hibáinak tudhatók be, viszont színesítheti a képet. (Az elkapás előtti Air Yard inkább az irányítóknál hasznos mutató, ott viszont nagyon.) Jó példa Tyrell Williams, akit Rivers nagyon sokszor kínált meg bombákkal, és ha elszakadt a cornertől, akkor az endzone-ig volt 20-30 ingyen yardja elkapásonként a tényleges elkapás után.

 

wrYAC

 

Hasonló mutató ennek komplementere, a Yards At the Catch, vagyis az elkapás pillanatában megszerzett yardok száma (ez megegyezik a passzoknál nézett Air Yards-mutatóval). Itt már megéri fajlagosan számolni, és ebből látszik, hogy ki az az elkapó, akivel a leginkább számoltak a mély passzok esetében. A képen 50 elkapásnál húztam meg a határt, de teljesen reális lehet 80 körül is, hogy valóban az élbolyt mutassuk be, ebben az esetben az első három helyezett kiesik a lista elejéről, és a Hilton-Evans-Jones páros áll a dobogón, mint megbízható mélységi felderítő. Evans viszont rosszul teljesített az elkapások utáni yardokban, hasonlítva ezzel a 2015-ös Hopkisnra, aki Top 5 elkapó volt, de az élbolyból utolsó a YAC-ben. Evans 27 3rd down elkapást mutatott be a szezon folyamán, ebből mind a 27 1st downt eredményezett.

 

WRYAtC

 

A végére hagytam a két személyes kedvencemet. Az amerikai futballban az nyer, akinek több pontja van 60 perc után. Pontot szerezni úgy lehet, hogy labdát viszünk az ellenfél célterületére, vagy átrúgjuk azt a kapun, ehhez nem kell végig menni a pályán. Az elkapóknak az előbbiben van elsődleges szerepe, utóbbiban a mezőnygól snapjének helyéig tudják kisegíteni a csapatukat. Ahhoz, hogy előrébb haladjunk, újabb első kísérleteket kell szerezni 4 kísérletből, ami valójában inkább három. A chain crew (akik a nyalókát és tartozékait mozgatják a pálya szélén) kapcsán az amerikai angolban még egy gyakran használt metafora is létrejött: moving the chains, a láncok mozgatása, vagyis haladás valamely feladattal.

 

Az amerikai futball ugyanolyan erőforrásra alapuló stratégiai játék, mint bármelyik RTS-videójáték (kacsintok a Red Alert 1-2 örökbecsű művekre itt). Mindkét fél kap valamelyest különböző mennyiségű, de mindenképpen limitált erőforrást (kísérlet), amikből a lehető legtöbbet kell kihoznia. Ha egy adott játékos mindig újabb és újabb első kísérleteket hoz össze, akkor ő értékes: távol tartja a csapatát a kockázatos harmadik kísérletektől, pláne a puntoktól, és segít a haladásban a célterület felé. Erről szól a 1st down-mutató. Mike Evansről nem mellesleg sokat mondták az év során is, hogy nem is önmagában az elkapói teljesítménye a figyelemre méltó, hanem az, hogy az elkapásainak nagyon nagy része újabb első kísérletet eredményezett. (A rekordot a tavalyi Julio Jones tartja, 113 elkapásból 93 first down.) Evans

 

wr1st

 

A first downokra alapozott mutató azonban nem feltétlenül precíz. Túl nagy súlyt helyez a first down megszerzésére, függetlenül attól, hogy 10 yard volt hátra vagy 2. Nyilván első és tízre egy kilenc yardos elkapás is értékes, mégis kimarad a mutatóból. Ezért kezdtek el sokan használni egy úgynevezett successful catch számot. Sikeres elkapásnak az minősül, ami a szükséges yardok legalább 50-70-100-100 százalékát hozza első-második-harmadik-negyedik kísérleteken. Ezzel lényegében nem büntetjük az 1&10-re elkapott 9 yardot, viszont arányosan értékeljük azt, ha megkönnyíti az elkapás a csapat munkáját, tehát folyamatos haladást biztosít. Mike Evans itt is szuper módon teljesít, sorra születtek a szezon alatt a cikkek ebben a témában a legtöbb sportlapnál.

 

wrsucc

 

Kevéssé használt és keveset mutató szám még a team receiving share, vagyis hogy az adott elkapó hány százalékát hozta a csapata elkapott yardjainak – tehát bizonyos értelemben mennyire pótolhatatlan. Ezt a mutatót azonban erősen befolyásolja a csapat passz/futás dinamikája is. A 49ers WR Jeremy Kerley (677) egymaga 21%-ot hozott az elkapott yardokból, és közel minden negyedik passz felé szállt. Ezzel Kerley olyan embereket előzne meg, mint Will Fuller, Brandon Marshall, DeVante Parker, Jordan Matthews, és Dez Bryant. Pedig ugye senki nem próbálná ezt józanul megérvelni.

 

Elérhetők természetesen még a PFF értékelései is, illetve sok kisebb cég használ saját fejlesztésű értékeléseket. Ezek kevésbé megfoghatók, viszont sok munkával szintetizálnak mutatókat, hogy egy végső számot kapjunk.

 

Na de hol van a legjobban kereső AJ Green?

 

A sérültlistán. Viccet félre téve, a kihagyott mérkőzésekkel nehéz számolni. Ki tudja, ha AJ Green nem sérül le, a többi meccsen is kirobbanó formát hoz, vagy esetleg egy kiújuló korábbi probléma hátráltatni fogja, és nem lesz több 100 yardos mérkőzése. Szerencsére van, vagy lesz, 8-10 másik szezonja, ami alapján később ítélni tudunk.

 

Nincs váteszmutató, minden egyes szám másra jó. Függ attól, mit akarsz nézni, és függ attól is, hogy miként fogod fel a játékot magát. Ha a teljes támadásmennyiséget tartod szem előtt, az elkapott yard működhet. Ha az elkapó pályán mutatott agilitását gondolod a minőség mutatójának, akkor az elkapás utáni yard lehet jó. Ha egy stratégiai játékként tekintesz a két csapat összecsapására, a first down-százalék és a successful catch rate (személyes kedvenceim) sokat fognak elmondani neked.

 

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!