Ha egy NFL franchise general managere lennék és nem állna megfelelő lábakon a csapatom, tehát nem lenne legalább egy vállalható irányítóm, biztosan érdekelne Jimmy Garoppolo és a lehetőség, hogy a csapatomban tudhassam. Azonban a nagy kérdés egyrészt az, hogy mennyiért szerezhető meg, másrészt pedig, hogy mennyit is ér valójában. Előbbiben természetesen a Patriots és a többi irányítóért vágyakozó franchise rezervációs ára az irányadó, utóbbi viszont egy nagyon bonyolult és összetett kérdés.
Kezdjük az egészet egy kis történelmi áttekintéssel, azaz a leginkább hasonló trade-ekkel az utóbbi 10 évből (nem volt sok):
– 2007: Matt Schaub a Falconstól a Texanshoz
Schaub példája a legjobb, ugyanis a csere előtt három évvel a harmadik körben draftolták és ő is csak két és fél tétmeccset játszott a három szezonja során. A két csapat első körös pickeket cserélt (a Falcons a 10.-ről a 8.-ra mozgott fel), illetve a Texans a 2007-es (39. overall) és a 2008-as második körösét (48.) is Atlantába küldte.
-2009: Matt Cassel a Patriotstól a Chiefshez
Cassel és az öregedő linebacker, Mike Vrabel volt a Chiefs második körösének (34. overall) ellenértéke. Garoppolóhoz képest Cassel sokkal több, konkrétan 15 meccsen kezdett a Patsben és egész jól is játszott, de 11 győzelemmel éppen lemaradtak a rájátszásról.
2011: Kevin Kolb az Eaglestől a Cardinalshoz
Az Eagles a cornerback Dominique Rodgers-Cromartie-t és egy második körös picke5 (51. overall) kapott Kolbért, aki az Eaglesnél töltött 4 éve alatt kicsit több, mint 300 passzkísérletet jegyzett, de a kezdő pozíciót nem tudta megszerezni, pedig McNabb örököseként tekintettek rá, csak jött egy szerencsétlen agyrázkódás és egy bizonyos Mike Vick, aki megragadt a kezdőben.
Alex Smith és Carson Palmer elcserélését is idevehetnénk akár, de ők azért sokkal inkább bizonyított játékosok voltak és furcsább körülmények kellettek a cseréjükhöz. Smith egyébként egy második körös (34. overall) és egy következő évi kondíciós pick (56. overall) ellenében került San Franciscóból Kansasbe, Palmer pedig egy első körös (17. overall) és egy következő évi kondíciós második körös (37. overall) pickért került Cincinnatiből Oaklandbe.
Ugorjunk viszont vissza a közelmúltba. Garoppolót a 2014-es NFL Draft második körében, az összesített 62. választási joggal húzta ki és láncolta magához négy évre a Patriots, tehát 3 éve ez volt a piaci értéke – illetve valami ehhez közeli, ha olyan faktorokat is számításba veszünk, mint például a csapatok hiányposztjai, de maradjunk az elmélet kedvéért a 62. picknél. Most, 3 év elteltével ennél többet vagy kevesebbet kéne érte fizetni?
Érvek, ellenérvek
Egyik oldalról lehet azzal érvelni, hogy 3 év Brady mögött, illetve Belichick és Josh McDaniels keze alatt előnyére válik az irányítónak és az egyértelmű, hogy most, negyedik évébe lépve érettebb, jobb játékos, mint bármelyik újonc QB. Az első két évének snapjeivel ugyan nem számolnék, mert nem igazán éles helyzetben születtek és csak közel 30 dropbackje volt ez idő alatt, azonban az idei két kezdő mérkőzése alatt megmutatta, miért is tartották 2014-ben egy jó kis irányító-prospectnek.
Akkor ugyebár az Eastern Illinois egyetemen – Romo alma materében – végzett, majd részt vett a kisebb all-star meccsen, az East-West Shrine Game-en, ahol kiemelkedőt produkált és meghívták egy nagyobb megmérettetésre, a Senior Bowlra is. Ezek alatt megmutatta erős karját, gyors labdaelengedését, atletizmusát és hogy fejben is bőven rendben van. Ezt mind láthattuk az idei szezon első két hetében is, ráadásul harmadik kísérleteknél is remek volt, a nyomást is jól kezelte.
Viszont lehet ellenérvelni is egyrészt a cikk elején bemutatott három cserével, ugyanis egyik csapatot cserélt QB sem váltotta meg a világot. Másrészt azzal, hogy a Patriots rendszerében jól mutatott Hoyer, Cassell és Mallett is korábban, mint Brady cseréje, ahogy idén Brissetten is láthattunk biztató jeleket és valószínűleg több felkészüléssel még jobb lett volna, hiszen az NFL történetének legzseniálisabb edzője van segítségére az oldalvonal mellett és a felkészülés során. Persze az igaz, hogy Garoppolo mindegyik fent említett úriembernél tehetségesebb prospect volt.
A 63 igazán tétmeccsen bemutatott dropbackje sem egy túl nagy minta és erre is ráfáztak már korábban csapatok. Elég Brock Osweiler vagy Matt Flynn nevét említeni, akik remek csapatokban, jó rendszerekben mutattak korrekt, biztató játékot és megkapták a nagy lóvét, majd új munkaadójuk jól befürdött velük. Az, hogy Garoppolo két meccsen jól játszott, még egyáltalán nem garancia semmire és messzemenő következtetéseket sem szabad levonni belőle.
Azonban a piaci értéket jelen esetben leginkább az ellenérték és a hozzá tartozó pénzügyi vonzatok határozhatják meg. Egy draft cetli értékének hatalmas része a négy (első kör esetében akár öt) évnyi olcsó szerződés és ez idő alatt a játékos jogainak teljes kontrollálása. Persze az olcsóság nem volt mindig így, hiszen a 2011-es CBA (Kollektív Szerződés) előtt a korán kiválasztott, NFL-szinten ismeretlen újoncok elképesztő kontraktusokat írtak alá, gondoljunk csak például Sam Bradford $78 milliós üzletére.
Garoppolonak mindeközben így néz ki az éves cap hitje az újonc szerződése alatt: 2014-ben $633 436, 2015-ben $791 795, 2016-ban $950 154, illetve 2017-ben majd $1 108 513 lesz. Ez rendkívül kevés, mondanom sem kell. Ez az oka annak, hogy manapság a draft cetlik olyan sokat érnek. Egy csapatnak sokkal inkább megéri centekért alkalmaznia egy újoncot, mintsem milliókért egy közepes képességű veteránt.
De ebből a szempontból is megvizsgálhatjuk a kérdést: milyen opciói lesznek Garoppolo új csapatának pontosan egy év múlva? A legjobb eset az, hogy kiválóan játszik és megérdemli a nagy pénzt (15-20 millió dollár évente), ekkor természetesen a tulajdonosoknak és a GM-nek semmi problémája nem lenne odaadni ezt az összeget. De mi van akkor, ha egyszerűen csak közepesen játszik és egy év után nem tudod eldönteni, hogy milyen QB lesz belőle? Nincs sok választásod, megfizeted vagy elengeded, de mindkettő erős rizikófaktort tartalmaz. De még az is előfordulhat, hogy ő maga nem akar a csapatnál játszani és fogja magát és máshová szerződik (ez ellen persze lehet a franchise taggel tenni, de az sem olcsó mulatság). Ha pedig besül, mint Osweiler, akkor pedig buktál egy elég magas picket és egy év után el kell engedned. Pénzügyileg igazából egyik opció sem valami jó, de persze ha megtalálod a jövő nagy irányítóját, akkor nem probléma a nagy pénz kifizetése, csak valljuk meg, jövőre ilyenkor nagy valószínűséggel nem lesz Garoppolóból top 10-16 QB.
De akkor most csökkent, vagy nőtt az értéke?
Ha Garoppolo karrierje során egy snapet sem játszott volna, akkor egyértelműen csökkent volna a piaci értéke a három évvel ezelőtti, 62. pickhez képest, hiszen ebben az esetben pontosan annyit tudnánk róla, mint 2014-ben és a szerződésének financiális vonzatai miatt – tehát hogy négy helyett már csak egy évig játszathatod olcsón – egyértelműen kevesebbet érne. Ha egy kicsit is vállalható teljesítményt nyújtana a 2017-es szezonban, akkor alsó hangon évi $15 milliós szerződést kéne adni neki, de közelebb lenne az a 20 millióhoz is, amivel szemben ugyebár egy újoncot bagóért játszathatsz évekig.
És akkor ezzel az értékcsökkenéssel kell szembeállítani azt az értéknövekedést, amit a két kezdő meccs és a Patriotsnál való edzés és tanulás adott számára. Ezt a két ellentétes faktort nagyon nehéz összehasonlítani egymással, ezért borzasztóan bonyolult megállapítani Jimmy Garoppolo piaci értékét.
Véleményem szerint ha bármilyen más poszton játszana, csökkent volna az értéke és igazából talán így is hajlok afelé, hogy a pénzügyi vonzatok miatt nem ér még második kört sem feltétlen. De mivel irányító és potenciál van benne, így egyértelműen a 62. picknél magasabbat és/vagy többet fog adni érte az a csapat, amelyik végül megszerzi a fiatal irányítót. A kérdés csak az, hogy pontosan mennyivel, illetve hogy valóban ér-e annyit.
Szerintem top10 picket semmiképp sem ér, de én első köröst sem szívesen adnék érte, a Texans helyében viszont elgondolkodnék az 1/25-ös pick elcserélésén, ugyanis a csapat kész van egy irányító híján és ha Garoppolo sem jön be Osweiler mellett, akkor mindkettőt elengedhetik jövőre és kezdhetik újra. A második körtől viszont már hajlandó lennék cserélni JimmyG-ért, akár a Browns, akár a 49ers, akár a Bears, akár bárki más helyében lennék.
És Ti? Szerintetek összességében csökkent, vagy nőtt Garoppolo értéke? És mennyivel?
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások