Ő Jadeveon Clowney, a hozzáállással és sérülésekkel kapcsolatos kérdések nélkül. Ő egy nagyobb Von Miller, a teljesítmény-növelő szerek használata nélkül. Ő az idei draft class legjobb passzsiettetője, mi több, legjobb játékosa is. Ő Myles Garrett, a Texas A&M szörnyetege, a jövő egyik legnagyobb sztárja.

Myles Garrett egy atletikus szörnyeteg. Szinte pontosan ugyanúgy, mint Jadeveon Clowney. Ha egy szobrász akarta volna megalkotni a tökéletes pass rusher testét, akkor kettejük után mintázta volna. Az utóbbi évek legjobb pass rushereihez viszonyítva így méredzkedett a Combine-on:

De amit a gyakorlatokon produkált, az sem volt semmi. A kedvenc Combine közbeni tweetem volt, hogy Myles Garrett úgy futott gyorsabb 40 yardos időt Jarvis Landrynél és jobb 10 yardos időt Devonta Freemannél, hogy közben nehezebb, mint Gronk és magasabb, mint Julio. Sok szerencsét a megállításához.

Garrett annyira atletikus, hogy egy option játék során mindkét opciót tudja fedezni. Az alábbi playben az Auburn ellen blokkolatlanul hagyják a támadók és az irányító az ő mozgását olvassa. Garrett itt a futó felé indul, így a QB megtartja a labdát. Csakhogy ez a szörnyeteg egyszerűen olyan könnyedén vált irányt, hogy 5 yardos negatív szerelést hoz ki a játékból, megállítja azt, mielőtt igazából elkezdődne. Erre tényleg nagyon nagyon kevesen képesek.

Elképesztő első lépése van, rendkívül robbanékony játékos. Ha tökéletesen kapja el a snap pillanatát, nincs az a tackle, aki megállítaná, szélvészgyorsan megy el mellettük.

De a class legjobb pass rushere nem csak atletizmusából, sebességéből él. Nagyon jól osztotta meg nyomás-gyakorlásait, hiszen 20-szor kívülről, 20-szor belülről verte meg a tackle-t és 10-szer bull rush-sal nyomta be ellenfelét az irányító arcába. Ez tehát azt jelenti, hogy nem egy “one-trick pony”, nem csak sebességből tudja megverni ellenfeleit és nyomást generálni az irányítókra.

A sebessége miatt a vele szemben felálló tackle-ök félnek attól, hogy kívül megveri őket, így sokszor kiesnek egyensúlyukból. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy remek outside-inside technikája van Garrettnek, akkor láthatjuk, milyen sokoldalú játékos és milyen nehéz vele felvenni a versenyt. Nagyon jól elhiteti a támadófalemberrel, hogy kifelé szeretné megverni, majd egy gyors mozdulattal befelé vág és a rövidebb útvonalat találja meg az irányító felé.

De ha éppen úgy adódik, akkor erőből is tud nyerni, a bull rush-a is figyelemre méltó. Ez elsőre meglepő lehet, hiszen nem a legnagyobb defenive endek egyike, azonban nagyon jól kontrollálja a támadófalembereket ilyen helyzetekben is és alacsonyan s tudja tartani súlypontját, ami elengedhetetlen ennél a módszernél.

Két éve még viszonylag gyenge volt futójátékok során, tavaly viszont sokat fejlődött ebben a tekintetben is, habár talán a játék ezen aspektusában sosem lesz igazán elit, mint például Von Miller vagy Khalil Mack. Az egyetlen igazi negatívum a játékában az, hogy a sebességét ellene lehet használni, futójátékoknál könnyen kifelé lehet terelni, hajlamos túlfutni a játékon, ha épp running playről van szó, ezáltal el tudják zárni a futótól.

Ha nagyon kutakodni akarunk negatívumokért játékában, akkor a counter move-ok hiányát vethetjük még a szemére. Ha elsőre nem sikerül nyernie a kiválasztott technikájával, akkor nem nagyon tud újítani és második próbálkozásra megverni ellenfelét. Ezen mindenképp fejlesztenie kell majd a nagyok között. Tanulnia kell még az előre való tervezést is. Több meccsen láthattuk, hogy egy ideig folyamatosan kívülről próbálja megverni a tackle-t és egyszer csak meglepi, befelé vág és maga mögött hagyta a falembert, ebből lehetne még több a játékában, de ez tényleg kukacoskodás már.

Néhányan megkérdőjelezik a “motor”-ját, tehát hogy nem minden játéknál rakja oda magát teljes mértékben. Számomra ez egyáltalán nem volt feltűnő. Persze volt néhány olyan játék, ahol ez észrevehető, de nem nagyon van olyan játékos az egyetemen, de az NFL-ben sem – főleg a védőfalban -, aki minden egyes playen 100 százalékkal tudna koncentrálni és odatenni magát. Persze nem jó dolog olyanokat látni, hogy ha elment mellette a futó, akkor már nem üldözi tovább, de messze nem ez volt jellemző Garrett játékában.

Myles Garrett az idei draft legjobb játékosa. És emellett az egyik legbiztosabb is. Több, mint valószínű, hogy április 28-án ő lesz a legelső játékos, akinek Roger Goodell kimondja a nevét, ezzel pedig egy $30,4 milliós csekket vehet magához $20,2 milliós aláírási bónusszal. Ezután pedig kezdheti terrorizálni az NFL irányítóit.