Connect with us

Draft

A jövő sztárjai – Mike Williams

 

Úgy álltam neki Mike Williams játékát elemezni, hogy majd a következő Mike Evanst láthatom benne, így elég magasak voltak az elvárásaim. Ezekhez nem tudott felnőni a Clemson elkapója, azonban van egy aspektusa a játékának, amiben egy jó irányítóval kvázi levédekezhetetlen lehet a profik között.

 

Ez pedig a back shoulder throw, azaz a külső vállra dobott labda, ebben tényleg hasonlítható Mike Evanshez. Az pedig, hogy ebben levédekezhetetlen, több tényezőből adódik össze. Egyrészt nagyon jól követi a labdát, remekül alkalmazkodik a passzhoz és emellé kiváló a kéz-szem koordinációja, tehát nagyon gyorsan emeli a kezét és kerül olyan helyzetbe, hogy elkapja a labdát. Erős kezei is vannak, ami pedig abban segít, hogy amikor a védő megpróbálja kiütni a labdát vagy be tudja szorítani Williams kezei közé a sajátját, akkor is magánál tudja tartani a játékszert. Még akkor is nehéz megállítani ilyen helyzetekben, amikor pontosan tudja a corner, hogy ez fog következni.

 

 

Williams rendkívül atletikus és tökéletes méretekkel rendelkezik a pozícióhoz. Nagyon jól használja ki testi adottságait, hogy a cornerek felett kapja el a labdát. Az 50/50 labdákat elképesztő hatékonysággal játssza meg, nagyon könnyűnek tűnnek ezek a helyzetek számára, ezen kívül az elkapási sugara is elég nagy köszönhetően a hosszú karjainak és jó súlypontemelkedésének. Ezek azok a tulajdonságok, amelyek az idei class többi tagja fölé emelik és amely képességekkel a nagyok között sem lesz semmi problémája.

 

 

Kissé alulértékelt az elkapás utáni képessége és ugyan nem a legfürgébb játékos, nagyon jól lát a pályán, jól ismeri fel, hogy az előtte blokkoló játékosok között hol nyílhat folyosó. Ezen felül a hátán tudja cipelni a védőket, nem megy le az első kontakt során, amivel további extra yardokat tud szerezni. Futásblokkolásra hajlandó, ami jól mutatja hozzáállását. Habár nem kiemelkedő a játék ezen aspektusában és nem tolja el a védőjét, útját állja neki és ez a legtöbb esetben elegendő teljesítmény.

 

 

Williams nem egy jó route runner. Viszonylag kevés fajta route-ot futott az egyetemen és ugyan ez önmagában nem lenne nagy probléma, azokat sem futotta meg jól. Nem tudja becsapni a védőket, hiányoznak a kis “ál-lépések” és fejbiccentések, amivel meg lehet ingatni a cornereket a hitükben és át lehet verni őket, ezáltal pedig elszakadni tőlük. Az egyetlen route, amit kiválóan fut az a deep comeback, ami a back shoulder dobásoknál igazán hasznos. Ennél és a slant játékoknál nagyon jól használja ki a testi erejét és tartja magától távol a védőket, nagyon kicsi esélyt adva nekik a beavatkozásra.

 

A legnagyobb problémám vele viszont az, hogy nem tud elszakadni, nehezen szeparálódik. Tavaly eléggé lehúztam Laquon Treadwellt emiatt és míg sokan a legjobb elkapónak tartották a classban, én csak a harmadik-negyedik helyre soroltam leginkább e tulajdonsága miatt. Egyelőre nem is vált be a Vikings elkapója, sőt, a pályát is alig látta a támadók oldalán. Williams nála jobb játékos a foci más területein, de a játék ezen aspektusában mutatott gyenge képességei miatt vannak aggályaim vele kapcsolatban is. Érdekes egyébként, hogy ezzel szemben a line of scrimmage-ről remekül indul el és nagyon nehéz jammelni, könnyen kitér a corner elől, illetve a kezeit is le tudja ütni.

 

 

Érdekes adat, hogy ugyan 1100 yardja és 10 TD-je volt 2016-ban, mindössze a csapat elkapott yardjainak 27%-áért, elkapott TD-inek pedig csak 26%-áért volt felelős, miközben a másik két első körbe várt elkapó, Corey Davis (42%, 58%) és John Ross (31%, 36%) ennél jelentősen többért, ez pedig jelezheti azt, hogy nem egy igazi első számú elkapó, akire bármikor lehet számítani és rádobni a labdát. Azt viszont ne vegyük el tőle, hogy akkor játszott a legjobban, amikor igazán kellett- épp, mint csapatársa, DeShaun Watson -, tehát Williams egy clutch elkapó, aki ugyan néha könnyű labdákat ejt el, de a fontos pillanatokban mindig tökéletesen koncentrál és használja ki adottságait.

 

Mike Williamsen még sokat kell fejleszteni és szeparációs képességbeli hiánya miatt lehet, hogy “csak” egy Anquan Boldin féle possession receiver marad a nagyok között. Könnyen lehet egy egydimenziós játékos az NFL-ben, azonban azt a dimenziót tökéletesre fejlesztheti és kis túlzással levédekezhetetlen lehet. Ha a benne rejlő lehetőségeket maximálisan kihasználják, akkor egy rendkívül domináns játékos válik majd belőle, akinek elég csak a közelébe dobni a disznóbőrt, ő elkapja majd azt. Ehhez viszont szüksége lesz egy agresszív irányítóra, aki meg meri dobni felé az 50/50 labdákat.

 

Eddigi ismertetőink:

Myles Garrett

Mitchell Trubisky

Jonathan Allen

Dalvin Cook

John Ross

DeShaun Watson

Reuben Foster

Marshon Lattimore

Jamal Adams

Malik Hooker

Budda Baker

Solomon Thomas

Christian McCaffrey

Leonard Fournette

OJ Howard

 

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások