A Baltimore Ravens draftja nem csak elsőre, de második ránézésre is furcsa volt. Aztán ahogy teltek a napok, úgy kezdtem elfogadni a tényt, hogy Ozzie Newsome tudja mit csinál. A már tavaly sem gyenge védelem idén még erősebb és brutálisabb lehet, innentől pedig a Joe Flacco vezette támadósoron múlik a Ravens idénye.
A védelem volt a Ravens legnagyobb erőssége tavaly, különösen a futások megállítását illetően. Hát most talán ez a szekció szenvedte a legnagyobb veszteségeket a free agency során, de mi a legjobb alkalom újjáépíteni a front sevent, ha nem a draft? A másik hiányosság az elkapó fronton keresendő, mert a sérülések és formahanyatlások miatt nem igazán tudtak Joe Flacco segítségére lenni a társai. Nézzük meg, mennyire jött össze a drafton.
A draft reggelén közepesre értékeltem ezt a picket, de azóta talán nem lennék ennyire szigorú. Noha papíron megvan a kezdő CB sor a Ravens védelmében, azért abból még senkinek nem lett baja, hogy túl sok használható corner volt a rosterén, valószínűleg a Ravensnél sem jelent majd problémát. Marlon Humphrey egy abszolút day 1 stater cornerback, aki azonnal képes lehet javítani a légvédelmen, ugyanakkor kérdés, hogy mennyire fejleszthető a továbbiakban. Egy olyan csoportban viszont, ahol Antonio Brownnal és A.J. Greennel is kétszer találkozol egy évben, oda nem jön rosszul egy hozzá hasonló atletikus CB. Ozzie Newsome amúgy is szeret az őt is kinevelő Alabama egyetemről játékost választani, a hírek szerint pedig olyannyira bele volt zúgva Humphrey-ba, hogy a vélhetően busás ajánlattal érkező Cowboys kérésére sem mondott le a pickről. A legjobb elkapókat már kivitték előlük, illetve az edge rusherek közül is csak ketten lettek volna értékben megfelelők, egyedül Jonathan Allen jöhetett még szóba ezen posztokon kívül, de őt sok csapat elhessegette a vállproblémái miatt, így nem tartom olyan rossz lépésnek egy top 3 CB kiválasztását.
Day 1 értékelés: A
A második napon is folytatódott a védelem megfiatalítása, ezúttal viszont a front seven kapott rivaldafényt. Miután Tim Jernigant egy 4. körös pickkel karöltve elpostáztak Philadelphiába, egyrészt 4 pickjük volt a top 78-ban, másrészt Brandon Williamsen, Terrell Suggson és C.J. Mosley-n kívül senki nem maradt a tavaly kezdő front sevenből. Jernigan helyére az érte kapott draftcetlivel találtak pótlást, Chris Wormley-ról ráadásul megbízható forrásból kaphatott ajánlólevelet John Harbaugh, hiszen testvére, Jim Harbaugh edzette a Wolverines-ben. Wormley 5-technique DE lehet a 3-4-es Ravens védelemben, ahol a futások ellen és az irányító siettetésében is rendesen kiveheti majd a részét. Arról nem is beszélve, hogy nagyon jó motiváló, nem hiába tartották az öltöző egyik vezéregyéniségének, az ilyen figurákat pedig különösen szeretik Baltimore-ban.
A kicsit előrehaladt pick után egy 2. és egy 3. körös edge rusher következik, akikre szintén óriási szüksége volt Dean Peesnek Elvis Dumervil távozása és Terrell Suggs életkora miatt. Tyus Bowser a drafthoz közeledve egyre csak kúszott fel a boardokon, és már az első körbe is esélyesnek tartották, de végül csak a második körben kelt el. Ez a tény valószínűleg óriási üdvrivalgást generált a Ravens War Roomjában, hiszen egy elképesztően atletikus pass rusherrel gazdagodtak, aki bár közel sem tökéletes, de megfelelő trenírozással kiváló játékost faraghatnak belőle, ami egy olyan mentorral, mint Suggs, össze is jöhet. Viszonylag kevés sackje volt az egyetemen, ám ez nem teljesen mérvadó a profinak álló játékosok esetében, viszont egy kis izmot nem ártana rápakolni.
Ha Bowserre elmondható, hogy első körre is esélyes volt, akkor Tim Williamsre ez pláne igaz. Ha nem lenne problémás játékos, simán top 10-es pick lehetett volna belőle, mert a tehetsége és a produktivitása elképesztő. Ő is az Alabama kiváló képzésének újabb gyümölcse, ezért nem meglepő, ha Ozzie Newsome igényt tartott a szolgálataira, annak ellenére, hogy elképesztően balhés játékos. Több drogteszten is megbukott már, illetve volt egy rendőrségi ügye is, miután engedély nélkül találtak nála lőfegyvert, emiatt sokan félnek ettől a picktől, és én sem felfelé javítanám vele az értékelést. Nagy kockázatot vállaltak vele, de ha beválik, hatalmasat szakítanak, és egy jó darabig nem lesz gond a passzsiettetéssel.
Day 2 értékelés: A-
A harmadik napon úgy döntött a Ravens, hogy ideje a támadósort is erősíteni, noha ők egészen másképp gondolták. Elkapó nem, két guard azonban érkezett a 4. és 5. körben, ami elsőre meglepő lehet, de valójában elég jó lépés volt. Nico Siragusa inkább a futások segítésében erősebb, és nem az irányító megvédésében, ami nem baj addig, ha egy Marshal Yanda is van a támadófalban. Ám ő is öregszik, a pótlásáról meg gondoskodni kell, amire akár ő, akár Jermaine Eluemunor is megfelelő lehet. Utóbbi viszont sokak szerint inkább Ricky Wagner utóda lehet, hiszen tackle poszton is képes játszani, és elég nagy űrt hagyott maga után a Lionshoz távozó játékos. Attól meg nem kell aggódni, hogy ilyen későre hagyták az O-Line erősítést, Stanley-n kívül szinte mindegyik falembert a 3. kör után draftolták, és így is top egység maradt a támadófal. Ha nem is lesz belőlük kezdő, az esetleges sérülések miatt innentől nem kell aggódniuk, hiszen lesz bőven mélység a falban.
Chuck Clark viszont már érdekesebb választás, főleg azért, mert egyrészt felcseréltek érte a 49ersszel, másrészt így nem érkezett elkapó, ami számomra meglepő, de erről majd később. Clark atletikussága és sokoldalúsága foghatta meg Newsome-ot, hiszen safety és cornerback poszton is bevethető, jó kis backup játékos válhat belőle. Vele aztán tényleg olyan mély secondary állt össze, ami a rotációra és a sérülések kiküszöbölésére is fel van készülve.
Day 3 értékelés: B+
Összegzés
A Ravensnek amellett, hogy fiatalítania is kellett, a salary cap miatt is fontos volt, hogy ne első sorban needre érkezzen játékos. Ezekkel a lépésekkel több sokat kereső veterántól sem kell ragaszkodniuk, hiszen a pótlásuk meglehet, plusz néhányuk esetében az azonnali kezdés is opció. Alapjáraton jól tette a dolgát Ozzie Newsome, de Tim Williams rizikófaktora, egy elkapó és linebacker pick hiánya az, ami árnyalja az összképet. Mike Wallace-ba fektetni a bizalmat szintén egy elég kockázatos lépés, Breshad Perriman meg ki tudja, hogy igazolja-e a benne rejlő potenciált, amiért anno az első körben választották ki. Talán Woodhead érkezésével és Siragusa draftolásával megpróbálják a futásokkal illetve a Woodhead nyújtotta rövid passzokkal levenni Flacco és az elkapók válláról a terhet, illetve ne felejtsük el, hogy Ben Watson is visszatért a sérüléséből, ami talán feledteti az elkapó pick hiányát. Zach Orrt pedig vélhetően Kamalei Correa pótolhatja linebacker poszton, viszont utánuk semmi mélység nincsen, ami később visszaüthet.
Mérlegelni kellett a Ravensnek, ők így döntöttek, a sok hiányposzt és a kevés pick miatt amúgy se zárhattak volna tökéletes draftot. A lehetőségeihez képest jó munkát végeztek, de szerintem egy fokkal lehetett volna jobb is.
Draft értékelés: B+
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások