Ha van egy irányítód, aki jó is valamiben, akkor próbáld meg kihasználni ezt az erősségét. Hozz olyan elkapót a csapatba, aki abban a legjobb, amiben az irányítód is. Ez egy elég logikus gondolat, a PFF pedig adatokkal alátámasztva mutatta meg, hogy a Bengals és az Eagles is ezen gondolat mentén erősített a holtszezonban.
A Bengalsnál Andy Dalton akkor bír a legjobb irányítómutatókkal, amikor célpontja post route-ot fut. A drafton pedig elhozták John Rosst, aki épp ezek az útvonalon a legjobb. Dalton tökéletes passer ratinget produkált post útvonal esetén 2016-ban, John Ross felé pedig tökéletes passer ratinggel dobált irányítója a Washington egyetemen, ha ilyen útvonalat futott meg. Nem gondoljuk, hogy ez véletlen lenne.
Az Eaglesnél szintén rendkívül érdekes a helyzet. Carson Wentz útvonalankénti passer rating alapján felrajzolt chartja nagyon hasonlít Alshon Jeffery útvonalankénti WR-rating szerinti chartjára. Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy Jeffery pontosan abban jó, mint amiben Wentz is. Ezek elsősorban a slantek, a comebackek, a hitchek és a crossing útvonalak.
Persze lehet olyan filozófia mentén is tevékenykedni, hogy abban segítsd az irányítód, amiben gyengébb, hátha sikerül felhúzni. De szerintem nem kell mindenkinek mindenben jónak lennie, természetes, ha valami kevésbé megy a képességekből fakadóan. Alex Smithnek sem érdemes mélységi célpontot hozni, hiszen nem is fog felé nézni igazán, megmarad a rövid, 5-10-15 yardos átadásoknál, így egy mélységi célpont, akibe sokat fektetett a csapat, bőven alul lesz használva, így nem feltétlen éri majd meg.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások