Connect with us

Minden ami NFL

Pozíciós rangsor – AFC East – Támadók

Minden évben rengeteg játékos teszi magát nevetség tárgyává fogadkozásaival, miszerint idén majd megállítják a New England Patriotsot. Mivel Bostonban a liga egyik legjobb támadósora működik, ezért aki valóban meg szeretné állítani Bradyéket, annak a labda ezen az oldalán is komoly erőkből kell állnia, hogy tartani tudják a tempót a Patriots megállíthatatlannak gondolt gépezetével.

Irányítók (2,5x)

  1. Patriots (Tom Brady, Jimmy Garoppolo)
  2. Dolphins (Ryan Tannehill, Matt Moore)
  3. Bills (Tyrod Taylor, Cardale Jones)
  4. Jets (Josh McCown, Bryce Petty, Christian Hackenberg)

Nem gondolom, hogy az irányítók rangsora különösebb magyarázatra szorulna. Tom Brady 39 évesen karrierje egyik legjobb szezonját játszotta 2016-ban, valamint azt is megtudtuk, hogy Jimmy Garoppolo kezébe is nyugodtan oda lehet adni a karmesteri pálcát. Tannehill konstans hozza azt a szintet, amit megszokhattunk tőle. Pályafutása során tavaly volt a legpontosabb, e mellett pedig az egyéni szezonra vetített passer ratingje is most volt a legmagasabb. Évről évre egyre magabiztosabb és jobb, a csoport második legjobb irányítója. A Billsnél Tyrod Taylor tavalyi teljesítményében alaposan közre játszott az is, hogy pass protectionben visszafogottabban teljesített a támadófala, valamint elkapó poszton is akadtak problémák. Ugyan sok kritika érte a szezonban, de a körülményekhez képest elég decens szezont hozott le. Azonban hiába mozog a zseben kívül a legjobban a csoport irányítói közül Taylor, ez nem elég ahhoz, hogy a harmadiknál magasabb helyre kerüljön. Utolsó helyre pedig az a Jets kerül, ahol még a kezdő irányító kérdése sem dőlt el egyelőre, de bárki is álljon a center mögé a három jelölt közül, mindegyik alulmarad a Buffalo irányítójával való összevetésben is.

Elkapók (1,5x)

  1. Patriots (Julian Edelman, Brandin Cooks, Chris Hogan, Malcolm Mitchell, Danny Amendola)
  2. Dolphins (Jarvis Landry, DeVante Parker, Kenny Stills)
  3. Bills (Sammy Watkins, Zay Jones, Andre Holmes)
  4. Jets (Quincy Enunwa, Robby Anderson, Charone Peake)

Brady elkapóit továbbra is a helyén kell kezelni, hiszen láthattuk már többször is, hogy tényleg bárkiből képes tisztességes játékost faragni, de ezt az állományt látva nem csak hogy a legdiverzebb alakulat a Patriotsé, de a legmélyebb is. Edelman az egyik legmegbízhatóbb célpontja Bradynek, aki Amendolával és Hogannel már tavaly is egy minőségi rövid passzokon alapuló támadójátékot alapoztak meg. Hogant e mellett még hosszú route-okra is gyakran küldték, Mitchellel egyetemben, de az igazán nagy upgrade pont a pálya vertikális széthúzása terén érkezett Cooks személyében. Ez a mélység pedig még kiszámíthatatlanabbá teszi, hogy a Patriots éppen milyen passzjátékot fog hívni. A Dolphins legtöbbet foglalkoztatott elkapója kétség kívül Landry, aki amellett, hogy Tannehill leggyakoribb célpontja, még a legbiztosabb kezű elkapója is, hozzá pedig két olyan játékos jön, akik szintén a hosszú játékoknál kaphatnak komoly szerepet. Parker a visszafogott újonc éve után tavaly már egyre nagyobb szerepet töltött be a passzjátékban, miközben Stills rendkívül eredményes abból a kevésből, ami marad neki. A Billsnél ugyan van egy Landry kaliberű elkapó Watkins személyében, azonban a maradék két játékos nem közelíti meg a kiegészítő személyzet szintjét. A Jets ebben az összevetésben csak egy Enunwát tud felmutatni, akiről tavaly már láttuk, hogy tehetséges játékos, kérdés, hogy képes lesz-e az első számú elkapói feladatot maradéktalanul ellátni.

Futók (1,5x)

  1. Bills (LeSean McCoy, Jonathan Williams, Patrick DiMarco)
  2. Dolphins (Jay Ajayi, Damien Williams)
  3. Patriots (Dion Lewis, James White, Mike Gillislee)
  4. Jets (Matt Forte, Bilal Powell)

Ezen a téren a Bills run heavy offense-ének letéteményesei állnak az élen Shady McCoy vezetésével, aki kis túlzással egy személyben felel csapata sikeres támadássorozataiért. Ez nem okozott különösebb fejtörést, ellenben a Dolphins és a Patriots összevetésével. A közvélemény gyakran hozza elő, hogy igazából Ajayi nem csinált semmit kis túlzással a tavalyi év során, volt három jó meccse, meg 12 átlagos, de az ő dolgát nem könnyítette meg egy olyan támadófal, mint amilyennel a Bills rendelkezik. Futóképességeket tekintve pedig előrébb rangsorolom a Patriots bármelyik running backjénél, hiszen Lewis és White inkább elkapásban jeleskednek, míg Gillislee-ről egyelőre egy viszonylag kis minta áll rendelkezésünkre, a Billsben McCoy mögött nem igazán tudott kiteljesedni. A Dolphins brigádja egy direkt futójátékot játszik, míg a Patriotsnál szintén a diverzitás játssza a főszerepet a running backek között, csakúgy mint az elkapók terén. A Jetsn a változatosság kedvéért itt is utolsó, hiszen nem olyan jó futók, mint Ajayi és nem is annyira jók elkapásban és mélységben, mint a Patriotséi.

Tight endek (1x)

  1. Patriots (Rob Gronkowski, Dwayne Allen)
  2. Dolphins (Julius Thomas, Anthony Fasano)
  3. Bills (Charles Clay, Nick O’Leary)
  4. Jets (Jordan Leggett, Austin Seferian-Jenkins)

Nem csak a csoport, de a liga legjobb tight endje is a Patriotsban szerepel, aki az egész pályát képes bejátszani, hosszú és rövid route-ra egyaránt lehet küldeni, miközben blokkolásban is párját ritkítja. Hozzá jön még Dwayne Allen, aki a minicampek során szenvedett új csapatánál, de idővel majd csak belerázódik a dolgokba. Ha Fasano lenne a Dolphins első számú játékosa a posztra, akkor lehet még hátrébb is kerülnének, de Julius Thomas érkezésével egy elkapásokban remekül használható játékosra tett szert a gárda. Adam Gase alatt kiváló évet produkált a Broncosban, ha valaki ki tudja belőle hozni egykori formáját, akkor az a Miami vezetőedzője. Blokkolásban ugyan nem jeleskedik, mert rohadt lusta, azt viszont majd Fasano megoldja. Rendkívül kíváncsi volnék arra, mire fel keres egy olyan tight end Buffalóban 9 millió dollárt 2017-ben, aki évről évre folyamatosan gyengébben teljesít. Futásblokkolásban persze elidegeníthetetlen érdemei vannak, azonban egy modernkori NFL tight endtől egyszerűen kevés, ha valaki ennyire egydimenziós. O’Leary pedig kottára ugyanez a kaliber, csak kevesebbért teszi mindezt, plusz elkapásban még kevésbé produktív, mint Clay. A Jetstől ezen a téren sem kell sokat várnunk, egy ötödik körös újonc és a rehabot megjárt ASJ-vel próbálnak zárkózni a csoport többi egységéhez.

Támadófal (2x)

  1. Patriots (Nate Solder, Joe Thuney, David Andrews, Shaq Mason, Marcus Cannon)
  2. Bills (Cordy Glenn, Richie Incognito, Eric Wood, John Miller, Jordan Mills)
  3. Dolphins (Laremy Tunsil, Anthony Steen, Mike Pouncey, Jermon Bushford, Ja’Wuan James)
  4. Jets (Ben Ijalana, James Carpenter, Wesley Johnson, Brian Winters, Kelvin Beachum)

A legkomplettebb egység a Patriotsé, akik mind pass protectionben, mind futásblokkolásban magas szinten teljesítenek, azzal pedig, hogy Cannon elképesztő formajavuláson ment át a tavalyi szezon folyamán, gyakorlatilag Brady mindkét oldala stabilan védve volt, így nem is feltétlen meglepő, hogy mindössze 24 alkalommal vitték földre a Patriots aktuálisan játszó irányítóját. E mellett a futójáték is viszonylag jól ment. Az egyetlen gyenge pont talán a fal közepe Thuneyval, de egy vállalható szintet ő is képes volt hozni. A második helyen álló Buffalo fala rendkívül érdekes, hiszen amíg a centertől balra minden rendben, addig jobb oldalt már akadnak problémák, főleg a jobb oldali tackle posztján. Millsen kívül azonban a komplett fal annyira jól töri az utat McCoynak, hogy igazából Mills teljesítménye sem annyira kiugróan rossz, ha az összképet vizsgáljuk. A Dolphins úgy tűnik, hogy stabilizálni tudja támadófalát pass protectionben, tavaly már egyáltalán nem verték össze annyira Tannehillt, mint ahogyan hozzászokhattak a Dolphins szurkolói, ellenben futásblokkolásban nem feltétlen segítik Ajayi munkáját, ahogyan azt már érintettem a running backeknél. A Jets pedig a maradék értékét is kivágta a támadófalból, így itt is, mint az összes poszton az utolsó helyre kerültek.

Igazából semmi meglepő sincs a sorrendben, a Patriots kimagaslik a mezőnyből, miközben a második helyért továbbra is a Bills és a Dolphins birkózik, miközben a Jets a teljes újjáépítés szellemében mindenkitől megszabadult, aki bármilyen szinten is a rebuild útjába állt, így nem meglepő, hogy alig van értékelhető játékosuk a támadósorban.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások