Connect with us

Minden ami NFL

Pozíciós rangsor – AFC North – támadók

Éveken keresztül az AFC North volt a főcsoport legizgalmasabb és legszorosabb csoportja köszönhetően a közel hasonló játékerőt képviselő támadóalakulatoknak és a kemény védelmeknek. Mostanában azonban az északi csoport csillogása megkopni látszik, azonban a csoporton belüli változásoknak köszönhetően a támadósorok is kezdenek kiegyenlítődni, ami ha idén nem is, pár éven belül akár meg is fordulhat.

Irányítók (2,5x)

  1. Steelers (Ben Roethlisberger, Landry Jones)
  2. Ravens (Joe Flacco, Ryan Mallett)
  3. Bengals (Andy Dalton, AJ McCarron)
  4. Browns (Cody Kessler, Brock Osweiler, DeShone Kizer)

Az irányítóknál nincs változás, ha Big Ben egészséges még mindig a csoport legjobb irányítója és talán a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt is ő képes nyújtani a szűk mezőnyt tekintve, habár már tavaly egyre több rossz döntést hozott. A csoport második legjobbja nálam Flacco, akinek ugyan jóval hullámzóbb a teljesítménye, még mindig kevésbé érzi meg esetleges első számú célpontjának hiányát, mint Dalton, akinek a kedvenc célpontja hiányában nagyot zuhan az eredményessége és úgy általában is inkonzisztensebb, mint a Ravensben játszó kollégája. Az utolsó helyen sincs változás, továbbra is a Browns a leggyengébb irányító poszton a tavaly egész tisztességesen játszó Kesslerrel, az újonc Kizerrel és a Houstonban nagyot égő Osweilerrel a fedélzeten.

Elkapók (1,5x)

  1. Steelers (Antonio Brown, Martavis Bryant, JuJu Smith-Schuster)
  2. Bengals (A.J. Green, John Ross, Brandon LaFell)
  3. Ravens (Jeremy Maclin, Mike Wallace, Breshad Perriman)
  4. Browns (Corey Coleman, Kenny Britt, Rashard Higgins)

A liga top5 elkapójából kettő is ebben a csoportban játszik, Brown mellett azonban komolyabb és megbízhatóbb célpontok szerepelnek, mint Green mellett. Brown és Bryant utóbbi egyéves eltiltása előtt a liga legveszélyesebb duóját alkotta, mellettük pedig az újonc Smith-Schuster is veszélyes lehet. Ezzel szemben a Bengals Green mellett csak az újonc speedster WR-t, John Rosst, illetve a dropjairól híres LaFellt tudhatja magáénak. Ők azonban még mindig jobban állnak elkapó poszton, mint a Ravens, akik ugyan szerződtették Maclint, de még ő is kevés ahhoz, hogy a Bengals elé ugorjanak. Ráadásul, ha lebontjuk a Bengals és a Ravens elkapószekcióját, akkor láthatjuk, hogy nagyon hasonló a két corps. Van egy-egy újonc, Ross idén került a ligába, Perrimannek pedig nem sikerült két év alatt annyiszor pályára lépnie, hogy valamilyen képet tudjunk alkotni róla. Wallace és LaFell nagyjából hasonlóak, hiszen míg utóbbi ugyan sokat dropol, addig előbbi nagyon egydimenziós játékos, rövid yardos szituációkban gyakorlatilag használhatatlan. Így a két első számú elkapó összehasonlításán múlt, hogy végül melyik csapat felé billent a mérleg nyelve, Green pedig vitathatatlanul jobb elkapó Maclinnél. A Browns meg továbbra is folytatja a moneyballt, de egyelőre az elkapó sor minőségbeli javítása nem tartozik a fő szempontok közé Clevelandben.

Futók (1,5x)

  1. Steelers (Le’Veon Bell, James Conner)
  2. Ravens (Kenneth Dixon, Terrance West, Danny Woodhead)
  3. Bengals (Giovani Bernard, Jeremy Hill, Joe Mixon)
  4. Browns (Isaiah Crowell, Duke Johnson)

Itt sem nagyon akadt kérdés, hiszen Le’Veon Bell nem csak a csoport, de talán a liga legjobb running backje is egyben, így a Steelers első helye nem is lehet kérdés. A másik három egységnél azonban már nehezebb volt a helyzet, hiszen Isaiah Crowell és Duke Johnson is kiváló kettőst alkot a Cleveland backfieldjén, de idénre mind a Ravens, mind a Bengals tudott olyan minőségi upgrade-et szerezni a posztra, hogy nem lehet őket a negyedik helynél magasabban rangsorolni. A második helyet egy paraszthajszálnyival a Ravens kaparintja meg, hiszen a workhorse West mellett a liga egyik legjobban elkapó futója érkezett Baltimore-ba Woodhead személyében, Dixon pedig futásban és elkapásban is kiváló. A Bengals és a Ravens közötti hasonlóság itt is tetten érhető. Van egy brusztolós Hill, egy elkapásban jeleskedő Bernard és a modern NFL igényeinek tökéletesen megfelelő Mixon. Tehetségben Mixon üti Dixont, de Hill és Bernard hektikus teljesítménye miatt nem tud az egység a Ravens kettőse elé ugrani.

Tight endek (1x)

  1. Bengals (Tyler Eifert, Tyler Kroft)
  2. Browns (David Njoku, Telfer Randall)
  3. Ravens (Ben Watson, Maxx Williams)
  4. Steelers (Jesse James, David Johnson)

Itt volt talán a legkönnyebb dolgom. Eifert első helyéhez kétség sem férhet. A csoport tele van értékelhetetlen tight endekkel, így saját magamon erőt véve, egy profi szinten még semmit sem bizonyított játékost voltam kénytelen a második helyre tenni. Watson ugyan már jócskán benne van a korban, de még így is képes egy átlagos teljesítményre, a feltörekvő Williamsszel karöltve akár egy vállalható duót is alkothatnak, a Steelersben pedig megszokhattuk, hogy Heath Miller visszavonulása óta nincs értékelhető tight end produkció.

Támadófal (2x)

  1. Steelers (Alejandro Villanueva, Ramon Foster, Maurkice Pouncey, David DeCastro, Marcus Gilbert)
  2. Browns (Joe Thomas, Joel Bitonio, JC Tretter, Kevin Zeitler, Cameron Erving)
  3. Ravens (Ronnie Stanley, Alex Lewis, John Urschel, Marshal Yanda, James Hurst)
  4. Bengals (Cedric Ogbuehi, Clint Boling, Russell Bodine, Andre Smith, Jake Fisher)

Itt sem volt nehéz dolgom. Egy bizonyítottan jó támadófal foglal helyet az első helyen, azonban hozzá kell tenni, hogy a Browns fala jobb nevekből áll, de még nem láttuk őket működni, így hiába alakult meg papíron egy kiváló egység, minta híján nem tudom őket első helyre rangsorolni. Azonban még így is magasan a Ravens és a Bengals előtt járnak, hiszen utóbbi két csapat egyaránt veszített kulcsembert a támadófalból. A Baltimore-ból csak Wagner távozott, míg a Bengalsból Whitworth és Zeitler is. A Ravens fala egyébként még így is egész jó nevekből áll és egyáltalán nem biztos a tavalyi évhez viszonyított visszaesés, ezzel szemben a Bengals olyan játékosokat veszített el, akiknek a pótlására akár az egész szezonjuk is rámehet.

Az összesítés után megállapítható, hogy a Steelers támadósora magasan kilóg a csoportból, a Ravens és a Bengals közel azonos játékerőt képvisel ezen a téren és utóbbi tulajdonképpen csak a kezdő támadófal 40%-ának elvesztése miatt marad alul a Baltimore-ral való összevetésben. A Brownsnál körvonalazódni látszik már az offense-ben is a szisztematikus építkezés, de idén még nem valószínű, hogy beleszólnak a nagyok dolgába. De az irány biztató.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások