Connect with us

Minden ami NFL

Pozíciós rangsor – NFC East – támadók

Az NFC keleti csoportjában a furcsa megosztottságot vélhetünk felfedezni: két igazán potens támadósorral szemben két viszonylag gyengélkedő offense-t tartogat a csoport. Sztár elkapókból nincs hiány, ahogy a liga top10 támadófalából három is ebben a csoportban rejtőzik. Az elit futók terén nincs nagyon eleresztve a divízió, ahogy a különleges képességű tight endek sem itt sorakoznak, de így is jut elég a jóból. Lássuk, hogy végeznek egymás ellen az egyes támadópozíciók!

 

[quote]Először is, a jól megszokott metódust vesszük elő, miszerint, minden pozíció kap egy súlyozott pontszámot az általunk vélt fontosságának megfelelően, ezt a szorzót minden poszt mögött zárójelben olvashatjátok. A felállított sorrend értelemszerűen egytől négyig terjed, tehát a legerősebbnek titulált egység négy pontot kap, a második hármat, a harmadik kettőt, a negyedik pedig egyet. Ezeket a pontszámokat súlyozzuk a pozícióknak megfelelően, így alakul majd ki a végső sorrend. Kezdjük azonnal a legfontosabb elemekkel, az irányítókkal.[/quote]

 

Irányítók (2,5 pont)

  1. Redskins (Kirk Cousins, Colt McCoy, Nate Sudfeld)
  2. Giants (Eli Manning, Geno Smith, Davis Webb)
  3. Cowboys (Dak Prescott, Kellen Moore, Cooper Rush)
  4. Eagles (Carson Wentz, Nick Foles, Matt McGloin)

Nagy dilemma, hogy most Cousins vagy Manning a jobb irányító, kit kellene az NFC East élére helyezni. Eli sokat bizonyított már, kulcspillanatokban volt higgadt és stabil, de rengetegszer figyelmeztetett minket arra is, milyen kiegyensúlyozatlan játékra képes a rengeteg pontatlanságával, eladott labdáival. Cousins az évek során fel tudott nőni a feladathoz és bizonyította, hogy az átlag irányítótól jobb és tehetségesebb, bőven a liga top15 QB-ja közé sorolható. Köszönhető ez persze Gruden rendszerének is, melybe jól illeszkedett be és évről évre meggyőzőbb teljesítményt nyújtott. Neki is adódnak problémái a stabilitással (főleg a vörös zóna közelében), de úgy vélem, hogy Manningnél egy fokkal biztosabb opció, ráadásul fiatalabb is, mely mindenképp az ő malmára hajtja a vizet.

 

 

A harmadik helyre a 2016-os ORoY került, aki üde színfoltja volt a Cowboysnak és az egész ligának egyaránt, bizonyította, hogy kár volt lebecsülni a draft idején, ő bizony ebbe a ligába tartozik és jól meg tudja állni a helyét. Csak azért nem került Manning elé, mert még csak egy szezont teljesített, így nem tudhatjuk, mekkora one-hit wonder, de meg merem kockáztatni, hogy nem csak beetetés volt a tavalyi évad. A sort Wentz zárja, aki biztatóbb volt az év elején, mint szezon közben, de egy szezon alapján őt sem írnám le. A tehetsége és a potenciálja megvan, hogy Prescottal a jövőben nagy riválisok legyenek, meghatározó alakjai az NFC-nek.

 

Futók (1,5 pont)

  1. Cowboys (Ezekiel Elliott, Darren McFadden, Alfred Morris, Keith Smith)
  2. Eagles (LeGarrette Blount, Darren Sproles, Ryan Mathews, Wendell Smallwood)
  3. Redskins (Rob Kelley, Matt Jones, Chris Thompson, Semaje Perine)
  4. Giants (Paul Perkins, Wayne Gallman, Shane Vereen, Orleans Darkwa)

Ebben az egységben nem volt nehéz eldönteni, ki viszi a prímet, a Dallas backfieldjét egyértelműen a liga legjobbjai között kell említeni és nem csak Zeke miatt. DMC és Morris is megbízható opciók, ahogy a kiváló 2016-os szezont produkáló fullback, Smith is. Ezt a négyest nehéz nem az első helyre tenni, utána viszont nagy a kavarodás. Ha nem jött volna Blount az Eaglesbe, akkor fixen utolsók lettek volna, így viszont a második helyre raktam őket, hiszen Blountban van még szufla, jó kiegészítője lesz Sprolesnak és a fiataloknak.

 

 

A harmadik helyezettet sem volt könnyű kihozni, csak azért került ide a Skins, mert a Giants futóinál minimálisan több a rutinja Joneséknak. Elvileg Kelley a lead back, ami nem is nagyon tetszik a kegyvesztett Jonesnak, azt nem is említve, hogy a legtöbb elképzelés Perine-ban lehet. Kesze-kusza tehát a kép, de New Yorkban is hasonló a helyzet, ahol Perkins számít az első számú futónak, de Gallman stílusa és alkata jobban illik az NFL-hez. Őket egészíti ki a rutinos Vereen is, aki inkább passz szituációknál lesz majd bevethető.

 

Elkapók (1,5 pont)

  1. Giants (Odell Beckham Jr, Brandon Marshall, Sterling Shepard, Roger Lewis)
  2. Cowboys (Dez Bryant, Cole Beasley, Terrence Williams, Brice Butler, Ryan Switzer)
  3. Eagles (Alshon Jeffery, Jordan Matthews, Torrey Smith, Nelson Agholor, Dorial Green-Beckham)
  4. Redskins (Terrelle Pryor, Josh Doctson, Jameison Crowder, Brian Quick)

Ha Marshall nem tette volna át egyik New York-i együttesből a másikba, akkor is a Giants vitte volna a prímet a receivereknél, nemhogy így. Kijelenthető, hogy a csoportot tekintve a legjobb elkapósora az Óriásoknak van, több típusú, stílusú sztár közül válogathat majd Manning (ha lesz ideje). A második helyre a Cowboys került, akiknek szintén van egy elit elkapójuk és egy nagyon jó, igazán alulértékelt munkásemberük Beasley személyében, de mögöttük már nem olyan stabil a depth, hiszen fel-fel tud lépni T-Will egyes meccseken, másokon meg teljesen észrevehetetlen.

A sztár Philadelphiaban sem hiányzik már Jeffery érkezésével, azonban őt még nem láttuk zöld mezben, így csak Matthewsra és társaira hagyatkozhatunk, akik simán utolsók lennének az újonnan érkezők nélkül. Így viszont jó kis gárda jött létre Wentz körül, aki kapott egy igazi X-típusú elkapót, illetve egy mélységi opciót is. Cousins játszótársai pedig megfogyatkoztak D-Jax és Garcon távozásával, hiába jött Pryor és lesz 2017-ben teljes értékű játékos Doctson, a Washington sémájában eddig csak Crowder bizonyított és az pedig nem sok, hiszen nem nyeretlen kétévesek alkotják az East elkapóbrigádjait.

 

Tight endek (1 pont)

  1. Redskins (Jordan Reed, Vernon Davis, Niles Paul, Jeremy Sprinkle)
  2. Eagles (Zach Ertz, Brent Celek, Trey Burton)
  3. Cowboys (Jason Witten, James Hanna, Geoff Swaim, Rico Gathers)
  4. Giants (Will Tye, Evan Engram, Jerrell Adams)

 

Tight end poszton pont fordított a helyzet, mint az elkapóknál. Egyértelműen Reed a divízió sztárja, ligaszinten is kiemelkedő játékos akkor, ha egészséges. Megelőlegezek neki egy sérülés-/agyrázkódásmentes szezont, mellyel be fogja bizonyítani, hogy nem hiába gondolom őt a csoport legjobbjának. Mögötte pedig van depth, Davisben még lehet 1-2 korrekt szezon és a rookie Sprinkle is mutathat szép dolgokat. Erzt-öt is simán lehetne egy lapon elegetni Reeddel, azonban sose tudott elég stabilan focizni, hogy kiemelkedjen a többiek közül. A nagy öreg Celekkel kiegészülve viszont így is jók a második helyre.

A Cowboys került a harmadikra, de csak és kizárólag Witten miatt, aki még 35 évesen is meg tudja tréfálni a fiatal védőket. Egy élő legenda, aki sokat lassult, de tudása nem kopott, rutinból sokakat meg tud verni, ezzel nagy segítséget nyújtva irányítójának. Mögötte a helyzet már nem túl rózsás, blokkoló TE van, de a jövő üdvöskéjét még keresik, habár Gathersbe sok hitet vetettek. A sort a Giants zárja, akiknek ez az egységük is az utolsó helyre kényszerül. A fiatal tight endek még elég rutintalanok és nem sokat bizonyítottak, hozzájuk jött Engram, akitől sokat várnak, hiszen elég drágán érkezett. Talán ő fogja megtörni a Giants gyenge TE-játékát, bár sokan inkább egy wide receivert látnak benne, mintsem egy klasszikus profi tight endet.

 

 

Támadófalak (2 pont)

  1. Cowboys (Tyron Smith, Jonathan Cooper, Travis Frederick, Zack Martin, La’El Collins)
  2. Redskins (Trent Williams, Shawn Lauvao, Spencer Long, Brandon Scherff, Morgan Moses)
  3. Eagles (Jason Peters, Allen Barbre, Jason Kelce, Brandon Brooks, Lane Johnson)
  4. Giants (Ereck Flowers, Justin Pugh, Weston Richburg, John Jerry, D.J. Fluker)

Ha valamiben erős az NFC keleti csoportja, akkor az a támadófalak – eltekintve a Giantstől. A Cowboys fala ugyan meggyengült Ron Leary és Doug Free távozásával, de pánikra nincs oka a dallasi szurkolóknak, Collins eredetileg tackle poszton szerepelt az egyetemen, míg a bal guard pozícióba a bustnak számító Cooper lesz (valószínűleg), akinek az a nagy szerencséje, hogy az NFL legjobb falemberei között edződhet.

 

 

Mögöttük nem sokkal jön a Redskins és az Eagles szinte fej-fej mellett, nehéz volt eldönteni, kinek van a jobb fala, egyelőre úgy vélem, hogy a Rézbőrűek egy fokkal stabilabbak, de könnyen lehet, hogy a szezon közben erre rá fog cáfolni a zöld mezes együttes. A sort az a Giants zárja, akiknek a fala alig tudta megvédeni Manninget. Nem áll rossz nevekből ez a kezdő ötös fogat, de a stabilitásukon kell majd javítani. Kérdés, hogy a San Diegoban felsülő Fluker mekkora upgrade lesz, bár az Óriások tavaly teljesítményét nem lesz nehéz felülmúlni.

 

Támadósor összetett

  1. Dallas Cowboys 25,5 pont
  2. Washington Redskins 24,5 pont
  3. New York Giants 18 pont
  4. Philadelphia Eagles 17 pont

Talán nem meglepő, de papíron a Cowboys támadóegysége jött ki a legerősebbnek, nem sokkal megelőzve a Redskinsét. Mögöttük már nagyobb a rés, hiszen több, mint hat ponttal van lemaradva az a két csapat, amely inkább a védelme miatt kapja a legtöbb szeretet. Prescotték egyik poszton sem kerültek a sor végére, mindenhol megvan a kellő minőségű kezdő ember, hogy egy igazán potens offense-t lehessen összerakni belőlük. Ez igaz aWashingtonra is, habár náluk az elkapók és futók kérdése még nem tiszta, de a faluk nagyon jó és náluk van a legjobbnak vélt quarterback is.

A Giants pedig az elkapóinak köszönheti azt, hogy nem végzett a csoport utolsó helyén, Beckhamék lehetnek azok, akik megmentik Manninget és az offense-t, persze ehhez az is kell, hogy McAdoo olyan rendszert hozzon össze, ahol az irányító hamar megszabadul a labdától és nem kell a gyengécske falra nagy terhet helyezni. A nagy védelmi költekezéseknek köszönhetően ez a támadósor most nem olyan jó, de még így is nagy esélyt látok rá, hogy megnyerik a csoportot. A Philly pedig az utolsó helyre szorult, ezen a listán egyik helyen sem szerezték meg az első pozíciót, de egy év múlva ez könnyen megfordulhat. A csapat lelke náluk is a defense-ben rejlik, az offense-től pedig folyamatos javulás kell, hogy előrébb tudjanak lépni.

A listán kialakult sorrend jól tükrözi a támadósorokban rejlő potenciált és tehetséget, tehát nem csak pozíciónként, hanem összességében is azt várom, hogy a négy egység hasonló erősorrendet fog alkotni, ha az ütőképességüket vesszük alapul a 2017-es szezon során. A védelmekkel már kicsit más a helyzet, őket katonadani boncolgatta, és nem is kell sokat várni, hogy kiderüljön, ő kiket vélt a legerősebbnek, holnap fény derül mindenre!

 

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások