Connect with us

Fantasy

A futók ideje fantasyban is leáldozott – fantasy biblia IV.

Felélesztett sorozatunk legújabb darabjából megtudhatjátok, hogy miért nincs értelme futókat húzni a draft értékes köreiben. Ezekiel Elliott? Inkább jöjjön Antonio Brown. McCoy? Legyen inkább Evans. Ajayi? Lololol. Zero RB, és ami mögötte van.

 

A futók leértékelődése nem csak a valóságban megy végbe, a fantasy is megérzi a pozíció csökkenő értékét. (Később draftolják őket, kevesebb workhorse back van, a szerződések lassabban nőnek, elkapni képtelenek kiesnek a ligából.) Egyre nagyobb teret nyer a PPR-formátum, ahol egy pontot ér a sikeres elkapás, yardtól függetlenül.

A fantasy működése rettentő egyszerű. Van egy piac, ahol mindenki ugyanazokat az információkat éri el, és aki sikeres akar lenni, rá kell, hogy jöjjön a változásokra előbb, mint a versenytársai. A Zero RB-t is megalkotó Shawn Siegele viszont rájött, hogy ezt a szinte lehetetlen feladatot meg tudja kerülni. Nem a sok ígért pontra, és vérrel-verejtékkel megszerezhető félpontos előnyökre ment rá, hanem a kockázatcsökkentésre.

Néhány dolog profitál a sokkokból; kiszámíthatatlanság, káosz, és stressz közben növekednek és erősödnek. Ez az antitörékenység nem csupán robosztusságot jelent. A robosztus kibírja, elviseli a sokkot. Az antitörékeny jobb lesz tőle.

Nassim Taleb közgazdász inspirálta Siegelét, hogy teljesen más szemmel tekintsen a fantasy futball filozófiájára, mint azelőtt…

 

Az alapok

A Zero RB egy WR-nehéz, kontingencia-alapú stratégia. A központi módszere, hogy elsősorban PPR ligákban az értékes draftkörökben teljesen elengedi a futókat, és az elkapókból stócol fel. Siegele ajánlása szerint elsősorban arról lehet felismerni a draft alatt a Zero RB taktikát, hogy 4 WR-t húznak, mielőtt egyáltalán futóra tévedne a kezük. A cél 5-6 WR behúzása a legjobb 15-20-ból. Ezzel elegendő játékosunk lesz, akikből néhányat még le is dobhatunk, ha nem tűnnek túl bivalynak az első pár héten.

Az ötlet két jelenség együttes megjelenéséből született. Egyrészt a futók alapesetben nehezen jósolható teljesítményt szoktak mutatni évről-évre. Míg az irányítókat legjobb esetben is 73%-os pontossággal lehet belőni, a WR és a TE pozíció pedig 57% és 55%, addig a futóknál ez az érték csak 48%. Ez azt jelenti, hogy a szezon alatt felmutatott teljesítmény és a jóslatok közötti különbségnek csupán 48%-ra ad választ a modellünk.

 

A Rotoviz ábrája a draftpozíció és a pontok kapcsolatáról FLEX pozíciókban. A piros vonal felett alulértékelt játékosok, alatta pedig túlértékelt játékosok láthatók. Vajon melyik pozíció van konzisztensen túlbecsülve?

 

Másrészt a futók a leginkább sérülékeny poziciót játsszák a ligában. Nagy átlagban egy futó 12 meccset szokott játszani, és ugyan a sérülések esélye általánosságban megegyezik a pozícióknál, a futók messze nagyobb eséllyel sérülnek meg súlyosan. (Ez az esély egész pontosan harmadával több, mint az elkapóknál.) Ha ezeket a számokat a Top80 WR-ről és RB-ről szűkítjük a Top24-re (átlagos draftpozíció alapján), akkor azt látjuk, hogy a súlyos sérülésekre két és félszeres esélye van a futóknak, mint a légitámadásokból operáló társaiknak. 2015-ben az átlagos futó 13.3 játékot játszott, míg az átlagos WR 14-et, a különbség pedig még nagyobb, ha az élbolyt nézzük.

 

 

Látható, hogy a játékosok értékére építeni rizikós, és komoly hajtépést eredményezhet, ha csak eggyel több top játékosunk sérül meg, mint az ellenfeleinknél.

Antitörékenység

A Zero RB stratégia nem csupán kibírja a stresszt. Élvezi azt. Mivel a használói nem bíznak a jósolt pontokban, ezért a véletlen oldaláról közelítik meg a kérdést. A cél, hogy az előre nem látható rizikókat a saját javukra fordítsák. Ezt azzal érik el, hogy kevésbé sérülékeny játékosokra konentrálnak a draft első köreiben, futókból pedig jellemzően olyanok kerülnek hozzájuk, akik a középső/kései körökben értéket képviselnek. Az érték lehet egy veterán RB2, egy sztárfutó cseréje, vagy egy elkapni is képes futó, aki emiatt magasan tudja tartani a padlóját. Természetesen a projection itt is feltűnik, de szerepe csupán másodlagos.

“De nézd meg Elliottot, Bellt, és Blountot!”

Valóban úgy tűnhet, hogy a tavalyi évben három RB teljesen tönkre vágta azt, amiről Siegele 2013 óta beszél. De ez csak a látszat. Tisztázzunk pár dolgot:

 

Marha nehéz a játékosok teljesítményét megjósolni

Josh Hermsmeyer grafikája

A fentebbi ábrán látható, hogy 2009-2016 között támadó-pozíciónként mekkora az eltérés a draftpozíció és a szezonvégi helyezés között. (A fentebbi ADP-statisztikáktól való különbség abban áll, hogy itt sorrendről, nem pontokról beszélünk.) A futóknál átlagosan 22.9 hely különbség van pozitív vagy negatív irányban a két érték között. Mivel a Zero RB a korai körökben mutatkozik meg igazán, Hermsmeyer a Top24 ADP-re is megcsinálta a bontást.

 

Hermsmeyer-grafika

 

A számok nyilván pontosabbak, hiszen kezdő játékosokat kellett megtippelni. Ami viszont látványos, hogy a futók sokkal kevésbé fejlődtek pontosság során, mint a WR-ek és a TE-k.

 

Sokkal egyszerűbb WR-eket jósolni, mint RB-ket

ADP és szezonvégi sorrend eltérése 2009-2015 között (Hermsmeyer-grafika)

 

Azonnal látni, hogy az elkapók esetében sokkal kisebb hibákat találunk a jóslás során, ezen pedig még a 2016-os szezon is minimálisan változtat. A 2016-os RBpokalipszis azonban egyáltalán nem változtat ezeken a tanulságokon. A Zero RB leszarja a pontok közötti minimális különbségeket. A Zero RB egy struktúra, az értékek csak esetlegesek. Addig, amíg nem kezdenek el elkapók tömegesen lesérülni, amíg nem kezdenek el teljesen inkonzisztensen játszani, amíg nem kezdenek el futók minden csapatban David Johnson-szinten passzokat kapni, addig a Zero RB működik.

 

Idén az elit elkapók nem voltak annyira elitek

A fantasyban szinte mindent a mennyiség határoz meg. Mike Evans 173 célpontja a Pro Football Reference alapján csupán tizenötödik lenne az elmúlt öt évet együtt számítva. TD-ből az első öt WR 60 darabot hozott össze, míg ez a szám korábbi években 67, 66, 62, 61 volt. Ez a TD-mennyiség pedig sokkal jobban megoszlott, idén 5 WR ért el 10 vagy több TD-t, míg az előző évek átlaga 10 WR/év.

Ahogy Ben Gretch rámutatott: annak ellenére, hogy az elit WR-ek visszaestek, és az elit RB-k előretörtek, a ligában folytatódott a passzjáték évek óta történő erősödése. De most akkor mi van? Esik a futások aránya, nő a passzoké. Ugyanannyi play volt idén, mint tavaly. A passzpontosság még nőtt is. Így ez nem fakadhat az általános trendekből. Annál inkább jön ezek szerint a futók valamely értékéből.

Sokadik éve csökken a csapat fő futójának szerepe a ligában. Egyre több csapat áll át a nagy terhelésű elit futóról a running back by committee, vagyis a csapatos futók rendszerére. Ebben a koncepcióban a csapatban 2-3 RB jelentős mennyiségű labdaérintést kap, és persze a fantasy pontokat is elosztják egymást közt. Ez azt jelenti akkor, hogy visszatértünk a nagyban terhelt RB-öszvérekhez?

 

Labdahordások száma RB-sorrend szerint (Gretch-grafika)

 

Mivel a passztendencia nem fordult meg, és tovább csökken a gyakran használt futók száma és terhelése, más irányban kell nézelődnünk. A touchdownok terén. 2008 óta a legtöbb futott TD-t láthattuk a tévében, 2000 óta pedig a harmadik legtöbbet. Az évi 1200-1300 TD-ből idén a sokéves mozgások alapján 365-370 kellett volna, hogy futott legyen. E helyett 443 sikeredett, ami jelentősen eltér a várt értéktől.

Végszó

Idén azt láthattuk, hogy az elit futók elmentek a plafonig, az elit elkapók pedig csúnyán alulteljesítettek. A TD-k teljesen megismételhetetlen mennyiségben mentek a futók felé. Minden lehetséges variancia a Zero RB ellenében működött tavaly. De ne aggódjatok, idén nem fog. Megyünk vissza a várható értékhez, ami az elkapók teljes dominanciáját jelenti.

 

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások