Egy minisorozat keretein belül szeretnénk összeszedni minden csapat legnagyobb fegyverét, amire a leginkább figyelnie kell az ellenfeleknek, vagy olyannal rendelkeznek, amivel más csapat nem. Megpróbáltuk nem egy játékosra kihegyezni a dolgot, emiatt néhány egyértelmű opció helyett mással fogtok találkozni. Kezdjük is az NFC-vel a kutatást!
Arizona Cardinals: sokoldalúság
Ha csak egy szóval kellene jellemeznem a Cardinalst, akkor az a sokoldalúság lenne, ami a labda mindkét oldalán megtalálható. A támadósorban ott van David Johnson, akinek ha csak az elkapó statisztikáit nézzük, meg nem mondanánk, hogy ő igazából running back, Larry Fitzgerald a maga minden rutinjával hatékonyan segíti a támadásokat akár slotból, akár a szélről indulva, Andre Ellingtont pedig elkapóként próbálgatták a minicampek során, de végül marad eredeti posztján.
Ám az igazi főnökök a védelemben vannak ebben a tekintetben. Ott van az újonc Haason Reddick, aki rövidke pályafutása során szinte minden védelmi poszton kapott már lehetőséget, és nem is teljesített rosszul. Belső linebackerként érkezett a ligába, de ugyanúgy megállná a helyét edge rushernek is, aki a passz elleni védekezéssel sem áll hadilábon. Mellette Deon Bucannon safetyből lett linebacker, Tyrann Mathieu hol free safety, hol nickel corner szerepben tűnik fel, ahogy a szintén újonc Budda Baker is ugyanerre a sorsra juthat, Patrick Peterson pedig nem csak ligaelit cornerback, de hatékony visszahordó is.
Atlanta Falcons: mély CB állomány
Alighanem mindenki a félelmetes támadósorra gondol, kezdve a legutóbbi MVP-től Julio Jones-on át a kétfejű futószörnyig, én mégis inkább a védelem felé kacsintgatnék. Mert ha egy csapat kibírja bármiféle visszaesés nélkül Desmond Trufant kiesését, arról illik megemlékezni, főleg, hogy első vagy másodéves cornerbackekkel sikerült ezt elérni. Sokan próbálták meg lemásolni a Seattle Seahawks módszerét, nem csak a védelmi sémát tekintve, hanem a draftról való kiválasztást is, ehhez a Falcons áll jelenleg a legközelebb.
Carolina Panthers: újonc playmakerek
Adta volna magát Luke Kuechly, de én mégis inkább egy még viszonylag friss élményt választottam. A Panthersnek ugyanis az volt a legnagyobb baja, hogy hiába volt Cam Newton személyében egy sokoldalú fegyver, hiányzott az átütőerő és a meglepetés a Panthers támadásaiból. Hogy ez ne így legyen, a draft első két körében sikerült két playmakert is kiválasztaniuk maguknak, akik komoly fejfájást okozhatnak a védelmeknek.
Christian McCaffrey és Curtis Samuel is hatalmas “matchup nigthmare” lehet főleg a linebackerek számára, hiszen olyan fürgék és olyan szinten képesek irányt váltani, hogy bármilyen szorításból vagy nyomásból képesek kiszabadulni. Két ilyen cirkálóval már az első fordulóban szinteket léphet a támadósor, Cam Newton legnagyobb örömére, aki ezzel újra eladhatja a futásokat.
Chicago Bears: belső támadófal
Szegény Bearsről nehéz mit mondani 1/3-as csapat lévén, akik láthatóan még csak most kezdenek el építkezni. Éppen ezért a legjobb egységüket, a támadófal belsejét tartjuk a legjobb fegyvernek, amivel Jordan Howard futásainak is meg tudnak ágyazni. A Sitton-Whitehair-Long hármas hatékonyan tör utat a futójátékok során, egyben az irányítót is megvédik. Már csak a fal két szélére kéne hasonló kaliberű játékos a teljes üdvösséghez.
Dallas Cowboys: Scott Linehan
Kicsit csalóka a kép, mert én nem ezt tartom a Cowboys legnagyobb fegyvertényének, hanem Rod Marinellit, aki a borzalmas védelemből egy közepeset ki tudott hozni, de kétségtelen, hogy nem ebben a legerősebbek. Sokkal inkább a Linehan szervezte támadósor az, ami frászt hoz az ellenfelek védőkoordinátoraira, akik Prescott személyében kaptak egy mozgékony irányítót, így a QB futásokat is felvehetik a repertoárba. Ligaelit támadófal védi Prescottot, illetve segíti Ezekiel Elliott futásait, van egy remek X elkapó Dez Bryant személyében, illetve egy rendkívül alulértékelt, ám annál hatékonyabb slot elkapójuk Cole Beasley-vel. Mindez Linehan szakértelmével válik egy kíméletlen gyilkológéppé.
Detroit Lions: utolsó negyedes fordítások
Nem feltétlen értünk egyet ezzel a szerkesztőségen belül, de ennél hatékonyabb fegyvere nem volt a Lionsnek tavaly. 2016-ban ha 1 TD-s előnnyel várták a Lions ellenfelei a negyedik negyedet, akkor joggal szoríthatták össze a záróizmaikat a szurkolók.
Matthew Stafford ugyanis 9 alkalommal fordította meg az utolsó negyedeket a Lions javára, amivel döntő szerepet játszott a rájátszás elérésére. Ugyanakkor az joggal vitatható, hogy ez egyrészt mennyire tudatos (vagy mennyire a szerencse kérdése), másrészt mennyire fenntartható folyamat. A végtelenségig ugyanis nem bízhatnak ebben Caldwellék, különben nagyon hamar ráfáznak.
Green Bay Packers: playmaker QB
Ha van csapat, ahol nem lehet megkerülni egy játékost, akkor az a Green Bay Packers. Hiába van jó safety páros a csapatban, hiába van egy mély védőfal, Rodgers zsenialitása mellett nem lehet elmenni. Ez különösen akkor igaz, amikor a médiában megnyilvánul, mert onnantól futószalagon szállítja a jobbnál jobb meccseket, és velük együtt a győzelmeket is. Mert hány olyan irányító lenne képes arra, hogy miután 5 fordulón át leírták, és találgattak a pocsék teljesítményének miértjeiről, a szezont 40 passzolt TD-vel és MVP várományosként fejezi be? Jelentjük, kevés, nagyon kevés.
Los Angeles Rams: Wade Phillips
Amikor egy alapból jól szuperáló védelem megkapja az NFL jelenlegi legjobb védőkoordinátorát, akkor lehetetlen nem izgalomba jönni attól ami készülőben van Los Angelesben. Wade Phillips több csapatnál is csodát tett, most a Rams egysége van a soron, az alapanyaga pedig nem rossz. Jövő ilyenkorra valószínűleg kedve szerint építi fel a draftról és a szabadügynökpiacról igazolt játékosokkal az általa megálmodott védelmet, attól pedig az ég óvja a támadósorokat.
Minnesota Vikings: brutális védelem
Továbbra is maradunk a védelmeknél, ám ezúttal északra vesszük az irányt. Mike Zimmer ugyanis mondhatjuk, hogy befejezte a teremtményét, aminek tavaly láttuk az eredményét. Elképesztő védőfal, pofás linebackersor, és a cseresznye a hab tetején a kíméletlen secondary. Mindezt úgy, hogy a draftról szépen csendben tölti fel az utánpótlást, akiket a háttérben úgy épít fel, hogyha eljön az idejük, akkor visszaesés nélkül fogják átvenni a korábbi fogaskerék szerepét. Jó pár évig tényező lesz ez a Vikings védelem a ligában, már csak a támadósort kell helyrepofozni, és imádkozni a sérülések elkerüléséért.
New Orleans Saints: brutális offense
A Packershöz hasonlóan a Saints is egy dolog miatt lehet mindig tényező a rájátszásra esélyes csapatok között, és az Drew Brees. Bár az utóbbi években rendre tettek az ellen, hogy a 110% amit kihoz a támadósorból az ne legyen elég a playoffra, rajta semmi nem múlik, és ugyanúgy sorozza a célpontjait labdával mint 10 évvel ezelőtt, nem csoda hogy karnyújtásnyira került a rekordok könyvétől több kategóriában is a már így se rövid rekordlistája mellé.
Idén Adrian Peterson is besegíthet Ingram mellett a futásoknál, Alvin Kamara személyében pedig egy jó elkapó futó is érkezett a draftról, Brandin Cooks szerepét pedig Ted Ginn veheti át. A védelem minimális teljesítménye nélkül viszont hiú ábránd marad az újabb Super Bowl győzelem.
New York Giants: védőfal
A Giants szurkolók dörzsölhetik a tenyerüket, mert bővelkednek fegyverekben. Nyugodtan írhattam volna akár az elkapóbrigádot, akár a secondaryt, valószínűleg mindkettővel egyetértettek volna az olvasóink, én viszont inkább egy harmadik lehetőséget választottam, ez pedig a védőfal. Ugyan Jonathan Hankins eligazolt, a “maradék” így is fenomenális. Olivier Vernon és Jason Pierre-Paul elképesztő duót alkot, akik elképesztő nyomás alatt tartják az ellenfelek irányítóit, a fal belsejében pedig Damon Harrison tesz arról, hogy senki ne hatoljon át rajta. Támadófal legyen a talpán, aki őket feltartóztatja, viszont a cserepad és a kezdőjátékosok között hatalmas minőségbeli különbségek vannak.
Philadelphia Eagles: mély O-Line
Ahogy az előbb a csoportriválisnál, úgy a Sasoknál is valószínűleg 10-ből 10 ember rávágja a védőfalat, ami teljesen jogos. Elég jó játékosok alkotják az Eagles kezdőjét is ezen a poszton, edge rusher téren pedig különösen mély felhozataluk van. Azonban az Eagles bír talán egyedül a ligában azzal a fegyverténnyel, hogy nem csak a kezdő támadófaluk hatékony, de a cserék között is találni jó embereket. Stefen Wisniewski sok csapatnál beférne a kezdőbe, Phillyben ő viszont csak a kispadra szorul, ami elég jó biztosíték Carson Wentz számára, ha valaki kidőlne a falból. Wisniewski center és guard poszton is bevethető, ez a sokoldalúság esetében aranyat ér. Isaac Seumalo és Chance Warmack szintén guard poszton kapott lehetőséget, a kimondhatatlan nevű Halapoulivaati Vaitai pedig azt hozta, amit egy ötödik körös tackle-től várni lehet: nem sokat, de kár lenne még őt temetni.
San Francisco 49ers: Kyle Shanahan
Egy 1/2-es csapatnál nem egyszerű fegyvertényeket keresni, főleg egy olyannál, ami most épp átalakulóban van, és elölről kezdhetnek mindent. A 49ers is talán a védőfalával büszkélkedhet nevek alapján, bár amíg csak névre jó, addig nem tenném ki őket az ablakba, hiszen a tavalyi év egyik legrosszabb egységéről beszélünk. Ugyan Kyle Shanahantől sem láttunk semmit az öbölben, de talán tőle lesznek leginkább izgatottak az emberek ha a 49ersről van szó. Tavaly a Falcons egységével csodát művelt, igaz sokkal jobb alapanyagból mint ami most vár rá. Most rá vár az a feladat, hogy hamvaiból feltámassza a 49ers offense-ét, ami valószínűleg nem egy offseason fog rámenni, hanem legalább a jövő évi is, viszont akár a meglévő játékosokból is jobb egységet alkothat mint tavaly Chip Kelly.
Seattle Seahawks: Legion of Boom
Nagyon sokat vaciláltam a LoB és Russell Wilson között, mert amit utóbbi leművel a pályafutása során, arra nincsenek szavak. A secondaryt viszont ha akarom sem kerülhetem meg, akik Seattle-höz híven mint egy rockbanda cserélgetik a 4. tagjukat az utóbbi években, de ettől még mindig nagyot szólnak. A kérdés, hogy ez meddig fenntartható, hiszen öregednek az alaptagok is, és nem csak hármójuknak kell fizetést adni a csapatból.
Tavaly az is kiderült, hogy Earl Thomas nélkül ez az egység félkarú óriás, ezért a draftról gyorsan betáraztak a secondarybe újoncokkal, egyrészt mélyíteni a lehetőségeket, másrészt felkészülni egy esetleges könnyes búcsúra. Viszont amilyen szakmai munka folyik ott, valószínűleg az utódok sem lesznek a liga végébe tartozó egység.
Tampa Bay Buccaneers: célpontok
Floridában is valami nagy dolog van épülőben, tele vannak fiatal tehetségekkel, akik mellé remek képességű veteránok várnak a bevetésükre. A védelem még azért hagy maga után némi kívánnivalót, de a támadósor, azon belül is az elkapásokért felelős szekció igenis rendben van. Mike Evans már ott dörömböl a liga legjobb elkapóinak ajtaján, sőt, talán már be is rúgta azt 3 ezer yardos szezon után, a túloldalán DeSean Jackson várja Winstontól a hosszú passzokat, középen pedig Cameron Brate és az újonc O.J. Howard várja tight end posztról a zsugákat. Ha idevesszük a rendkívül sok dicséretet kapó, szintén újonc Chris Godwin elkapót, illetve az elkapásokban jártas futó Charles Simst, akkor nem vár rossz világ Jameis Winston passzaira.
Washington Redskins: dupla TE-s felállások
Kirk Cousins sem szégyenkedhetett elkapókból az előző szezonban, ahogy idén sem a személyi változtatások ellenére. A tavalyi Garcon-Jackson-Crowder elkapóhármasból csak utóbbi maradt meg, előbbi kettőt felváltotta a Brownstól érkező Terrelle Pryor, illetve a tavalyi draft első körében kiválasztott, de sérülés miatt szinte végig pihenő Josh Doctson. Róluk még nem merek ódákat zengeni, tekintve hogy a háromból kettőnek egy jó szezonja volt mindössze, Doctsonnak meg annyi se, van azonban más, sokkal inkább bizonyított fegyver is a Redskins tarsolyában, ez pedig a dupla tight endes felállás. Ugyanis ha egyszerre van a pályán Jordan Reed és Vernon Davis, az a védőknek nem sok jót jelent, Cousinsnak annál inkább. Davis mintha újjászületett volna a fővárosba költözésekor, Reed pedig amikor egészséges, akkor Gronkowski szinten megállíthatatlan tight end. Talán az új OC többször veti be őket egyszerre, persze ehhez az kellene, hogy Reed egészséges maradjon.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások