Terry Bradshaw – Végtelen türelem II

Jarred nagyszerű cikksorozatának folytatása. Az első részt itt olvashatjátok.

Végre felnőtt

Bradshaw 1974-ben végre Super Bowl győzelemre tudta vezetni a Steelers-t, és ez a tudat nagyon sokat számított neki. A szurkolók még továbbra sem kedvelték őt, de már nem is gyűlölték. Bradshaw pedig elhatározta, hogy soha többé nem akar olyan szezonokat produkálni, mint előtte. Ennek megfelelően elfelejtett minden addigi sérelmet, és megpróbált a jövőre koncentrálni. Végre megtanulta helyesen olvasni a védelmeket, saját playeket gyártott, és hívott, valamint Noll kritikáit is már hajlandó volt elfogadni, és tanulni belőlük. Egyszóval végre úgy viselkedett, mint egy NFL csapat irányítója.

A Steelers még 74-ben megszerzett két jó képességű elkapót a draftról annak érdekében, hogy megsegítsék az irányítójukat. Ez a két elkapó Lynn Swann(88) és John Stalworth voltak,(82) akik ma már mindketten a Hall of Fame tagjai. Bradshaw 74-ben még nem tudta kihasználni új elkapóinak képességeit, hiszen a szezon első felében csere volt, a második felében pedig még nem volt meg benne a kényszer, hogy tanuljon a hibákból. 1975-re azonban Bradshaw új emberré lett, és ezúttal semmi sem állította meg őt abban, hogy kihasználja a két elkapójának képességeit.

A cikk folytatódik! Mindössze havi 3$ (+ÁFA) és több tucat extra cikket olvashatsz el, illetve korlátlan hozzáférést kapsz minden korábbi anyagunkhoz. Vagy légy a támogatónk további előnyökért! Ha már előfizető vagy, ne felejts el bejelentkezni (fent a menüben)!