Robert Mathis egy dagi gyerekből, egy jelentéktelen bábúból vált egy precíz és könyörtelen sackgyárossá. Rühellte az irányítókat, de cserébe baromi nagyot tudott ütni, és míg ez a gyűlölet kitartott – 14 hosszú éven keresztül – folyamatosan tiporta el, zúzta össze őket. Gyerekként kinevették, a drafton megalázták, profi pályafutása elején egy darab húsként kezelték: így vált hőssé, legendává, halhatatlanná.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Könnyű egy olyan srácnak, akitől mindenki azt várja, hogy a legjobb legyen. De amikor úgy jössz ide, hogy mindenki egy edzőbábúként számít rád, de te egy potenciális Hall of Famerként végzed, akkor csak annyit mondhatok, hogy megtiszteltetés volt, hogy a csapattársa lehettem. (Darius Butler, a Colts cornere)
A dagi fiú, aki Barry Sanders akart lenni
A Lions legenda Barry Sanders minden idők talán legjobb futózsenije volt. Robert Mathis viszont egy atlantai dagi fiúcska, aki 10 yard után fuldokolva könyörgött levegőért. Ennek ellenére volt egy álma: az NFL-ben akart játszani.
A szegény családok gyerekei gyakran választják a futballt, mert ez az egyetlen kitörési lehetőségük. Mathis apa nélkül, öt testvérrel nőtt fel, és a szereteten kívül sok mindenük nem volt. Kaphattak volna családi segélyt, de Robert és a testvére kérték az anyját, hogy ne vegye fel, mert nem akarta, hogy a gyerekek csúfolják őket az iskolában. Mathist mondjuk így is csúfolták, mert kövér volt, illetve 10. osztályos koráig még csak a foci közelébe sem került, bár nem mintha abból sok köszönet lett volna.
Mathist először linebackerként akarta használni az iskola edzője: felkapta a sisakot és rohant is a pályára. Aztán félúton megállt, visszakiabált az edzőnek, hogy mi a halált is csinál egy linebacker. Végül defensive end lett belőle, a feladata pedig annyi volt, hogy keresse meg a labdás játékost és pusztítsa el. Ettől még nem lett nagy sztár, egyetemi ösztöndíjat is csak véletlenül kapott: egy másik srácot jöttek megnézni az Alabama A&M-ről, rá pedig csak azért figyeltek fel, mert támadó falemberként megpróbált szerelni egy interceptiont szerző védőt.
Becsapták a drafton
Az Alabama A&M egy kis egyetem volt, de több, mint a semmi. Mathis idővel csak el kezdett végre jól játszani, senior évére 20 sackkel vezette az egész egyetemi bajnokságot. Azonban egy kis egyetem alulméretezett játékosaként nem sok esélye volt a 2003-as drafton, ennek ellenére csak összehozott egy kis bulit: ha másért nem, kajálás-pialás ürügyén jó volt.
A harmadik körben meglepetésre megcsörrent a telefon, a Cleveland Brownstól keresték:
Két pickre vagyunk tőled, készen állsz arra, hogy a Cleveland Browns tagja legyél?
Mathis teljesen elszállt: korán, már a harmadik körben kiválasztották, mehet az NFL-be. Visongva rohangált az apartmanban, amikor jött a várva várt Browns pick: Chris Crocker. Mathis összetört, minden barátja és rokona elnémulva bámult rá: nem hitte, hogy az NFL hazudhat neki.
A következő hívás a negyedik körben érkezett, a Chargers jelentkezett be érte ugyanazzal a szöveggel. Az öröm megint nagyon volt: San Diego, napfény és tengerpart, ami csak kell. Majd jött a várva várt pick, ő pedig megint hoppon maradt. Nem akart mást, csak hogy vége legyen ennek az egésznek, hogy szabadügynökként aláírhasson valakihez és kész. Épp a mosdóban volt, amikor elkezdődött az ötödik kör és jött az édesanyja könnyes szemekkel: valami Tony kereste telefonon. Tony Dungy mester nem hazudott.
Legyőzni Freeney-t
Mathis ötödik körös játékosként tisztában volt vele, hogy csak akkor van esélye a rosteren maradásra, ha minden nap legalább szerez egy dicséretet az edzőjétől. Sok más esélye nem nagyon volt, hisz a poszt telítve volt, illetve 2002-ben a Colts 1/11-re kihúzott egy bizonyos Dwight Freeney-t, aki újoncként egy laza 13 sackes, 9 fumble-ös szezonnal kezdett.
Mathis végül megmaradt a rosteren, bár karrierje első három szezonjában mindössze egy meccsen volt kezdő. Ugyanakkor egy félelmetes pass rusher specialistává vált: 3,5 – 10,5 – 11,5 sack, illetve összesen 17 fumble került a neve mellé. Ő és Freeney a liga egyik legfélelmetesebb duóját alkották, Mathis pedig mindent megpróbált ellesni a csapattársától.
Idővel azonban Freeney több lett számára, mint egy versenytárs: testvérekké váltak. Amikor Mathis megházasodott, Freeney lett a tanúja, a legjobbat hozta ki belőle a pályán és a pályán kívül is. A jó játékkal persze nem csak a barátja, hanem a Colts elismerését is elnyerte: újonc szerződése után egy 5 éves, 30 millió dolláros szerződést kapott, ami akkor top pass rusher pénznek számított.
Mathis ezek után gyakorlatilag megállíthatatlan volt: a következő 10 évben legalább hatszor szerzett minimum 9,5 sacket, ráadásul volt egy 19,5 sackes szezonja is. Azonban nem ez volt az igazán félelmetes, hanem az, hogy milyen elképesztő hatékonyan pusztított, ha elérte az irányítót: gyakorlatilag minden harmadik sackje fumble-lel ért véget. Karrierje során 47 strip-sacket jegyzett, soha senki előtte nem volt ilyen hatékony. E mellé betett még 123 sacket is, ami mindössze féllel, de több, mint amennyit Freeney eddigi karrierje során magának tudhat.
A legendás Patriots elleni fordítás
Mathis igazán szerencsésnek tarthatta magát, hisz szinte egész karrierjében egy Super Bowl esélyes csapatban játszott. Igaz, ez főleg Peyton Manningnek, Reggie Wayne-nek, Marvin Harrisonnak és az offense-nek volt köszönhető, soha nem volt a Colts védelme kiemelkedő, hiába a Freeney-Mathis duó. Eközben ott volt az AFC-ben a liga leghalálosabb támadógépezete, a történelem egyik, ha nem legnagyobb irányítója, illetve minden kétséget kizárólag legnagyobb edzője,
röviden: a New England Patriots.
A Pats rendre feltörölte a Coltscal a padlót, nem volt ez másképp a 2007-es AFC döntőben sem: 21-6-ra vezettek Bradyék a félidőben. Aztán bejött Tony Dungy az öltözőben és annyit mondott: “Ez a mi időnk” – meséli el Mathis a ThePlayersTribune-ön. És tényleg az ő idejük volt.
A védelem összekapta magát, rendre megállította a Patriotsot mezőnygólnál, az offense pedig elkezdte termelni a pontokat. 38-34-nél azonban a defense nagy játéka – Tom Brady interception – kellett ahhoz a félpálya közelében, hogy a csapat bejuthasson a Super Bowlba. Ott pedig már nem volt megállás, Robert Mathisék behúzták a csapat első és máig egyetlen SB-győzelmét.
Mindörökké Colts
Mathis 14 évet húzott le a ligában, mindet a Colts játékosaként, és mindent elért, amit egy profi játékos elérhetett. Igaz, nem lett Barry Sanders, de helyette Robert Mathisszé vált, ami azért nem egy rossz dolog. 35 évesen, egy öt sackes szezon után döntött úgy, hogy ennyi volt, de soha nem felejti el mindazt a rengeteg szeretetet és tapasztalatot, amit Indianapolisban kapott. Bár azért nem volt ez sem tökéletes:
Visszatekintve arra a csapatra, amiben játszottam, egy pici csalódottságot azért érzek. Elképesztően büszke vagyok arra, amit elértünk, de úgy gondolom, hogy az utolsó szálig minden egyes ember azt mondaná neked, hogy egynél azért több gyűrűt várt volna tőlünk. Ha van bármi, amit bánok a karrieremben, az ez.
Tény, ez jó sokakban – főleg Peyton Manning miatt – hagyott némi hiányérzetet. Egy valami azonban biztos:
Még mindig gyűlölöm az irányítókat.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások