Connect with us

Fantasy

FK! Fantasy 2017 – Túlértékelt játékosok

Sok olyan játékos van, akikre érthetetlen módon túl korán ugranak a fantasy draftokon. Most bemutatjuk, kiknek túl magas a draftpozíciója a várható teljesítményéhez képest.

 

Derek Carr

Carr QB7-ként jön le a listáról a draftokon, miközben az elmúlt két évben QB14 és QB19 volt a meccsenkénti pontok alapján. Olyanok mennek ki mögötte, mint Mariota, Newton, Manning, vagy Cousins. Egyszerűen nem éri meg itt elhozni, miközben sokkal olcsóbban megkapod Riverst, ugyanazokkal a kilátásokkal.

 

Matt Ryan

Mutatom Ryan szezonjait QB-helyezés tekintetében: 15, 19, 9, 8, 7, 11, 7, 18, 3. Na melyik volt a kiugró érték? 2016. Matt Ryan kilenc alkalomból ötször tudta csak beverekedni magát a Top 10-be, a Top 5-be pedig csak egyszer. Ennek ellenére QB4-ként húzzák ki. De hogy miért, azt mi sem tudjuk. Ryan a karrierje során egy közepesen rossz kezdő QB volt a fantasy csapatokban, jövőre se várjunk mást, ne tévesszen meg minket a recency bias, vagyis annak a túlértékelése, amire jól emlékszünk.

 

DeAndre Hopkins

Valamiért bíznak az emberek Hopkinsban, és úgy érzik, hogy jó szezonja lehet, hiszen WR11-ként a draftokon a Top 10 WR szélárnyékában látják őt. Meséljek arról, mi történt a múltkor, amikor nem egy megbízható QB passzolt neki? Egy WR35-ös szezon történt. És hogy mi változott tavaly óta? Most még csak egy Osweiler sincs, hanem a fantasy-szempontból nem sokkal megbízhatóbb Savage vagy a rookie Watson. Jujj, de izgi. Savage-dzsel egy javított Osweiler-szintet üthet meg (Top 15-20), Watsonnal pedig kábé semmilyet. 2001 óta nyolc alkalom volt, hogy zöldfülű QB elkapója Top 20 vagy annál jobb WR-szezont zárt, pedig 54 ilyen QB volt.

 

 

Tyreek Hill

Remélem a Hill-hypevonatról már le is szálltatok. WR21-hez képest nagyon para, amit saccolni lehet a szezonjáról. Olyan emberek mennek ki utána, akik már bizonyítottak: Landry, Crabtree, Fitzgerald. Ekkora tehetségek elé van helyezve a másodéves Hill, akitől valami csodás módon azt várják, hogy egy alacsony fordulatszámon pörgő passzjátékból jelentős mértékben részesedjen, miközben a hatékonysága nem csökken. És mindezt persze úgy, hogy nem tudjuk, elbír-e egy ekkora terhelést. Alex Smith eddig kétszer tudott Top 24 WR-t összepasszolni, Andy Reid pedig 17 év alatt csupán nyolcat kiedzeni. Hill aranyos gadget volt 2016-ban, egy felcsillanó, magas szórású játékos, de senki nem gondolhatja komolyan, hogy pont ő, pont a Kansasben. A teljesítményét nagy játékokból szerezte, amik kiszámíthatatlanok, ebből nem lehet megélni. (Cordarrelle Patterson-szagot érzek?)

 

Mike Evans

Evans tavalyi számai elsősorban a csapattársait ért sérüléseknek köszönhetőek, miközben ő nem tudott sokat kezdeni fantasy-szempontból a lehetőségekkel. (A 173 célpontja az elmúlt 10 év bármelyikében Top 5 lett volna.) Negyedik elkapóként húzzák ki, miközben érkezett mellé egy Jackson, Howard, és Godwin. Nem biztos, hogy nagyon meg fogja szenvedni a 2017-es évet, de a negyedik elkapóként első körben kihúzni röhejes.

 

Dez Bryant

Bryant nem fog tudni a 120-as target-falon áttörni, még ha 16 meccset játszik sem. A pályán ugyan még mindig képes domináns lenni, de a Dallas O# működik, nincsenek kiaknázatlan lehetőségek, és már nem Romo a kapitány és a sorsolása is borzasztó. 2016-ban sem kapott értékesebb passzokat a többieknél, márpedig ilyen mennyiségnél a TD-k döntik el, hogy valaki tizedik WR-ként jöjjön-e. Ne jöjjön.

 

Joe Mixon

Érthetetlen, hogy Mixon RB14-ként kel el a draftokon, míg Jeremy Hill és Giovani Bernard RB52 és RB53-ként. Bernardtól semmiképpen nem tudja jövőre elvenni a passzelkapó RB szerepét, és legjobb esetben is fokozatosan fogja csak Hill helyét a depth charton bedarálni. Nagyon hasonló játékosnak tűnnek ők ketten, így nagyon nem fogja megérni a draftpozíciója – Bernard és Hill nem fog csak úgy szó élkül ellovagolni a naplementébe.

 

Jordan Howard

Howard RB8-ként kel el a drafton, miközben jó eséllyel ő lesz idén a tavalyi Todd Gurley. A liga egyik legrosszabb, minden bizonnyal legkevesebb pontot szerző támadósora, ahol mindig nyolcfős boxokkal fog találkozni, amik fel fogják zabálni a futásait. Mennyiségileg jó eséllyel az élbolyban lesz, de alacsony hatékonysággal párosítva lesznek azért komoly gondok.

 

 

Jay Ajayi

Ajayi az új őrület az offseasonben, miután tavaly volt 3 jó meccse. RB8-ként jön le a tábláról, de hadd kérdezzem meg: a többi meccsen hol volt? Ha a három 200+-os játékot nem nézzük, messze ligaátlag alatt van mutatókban, és még a 80 yardot is csak egyszer lépte meg. A yardjainak 22%-át hat darab labdán hozta. Ajayi rémesen függ a támadófalától is, akkor tudott csak jó meccseket hozni, ha mind az öt kezdő falember egészséges volt és játszott. Leginkább Pouncey hiánya ütötte meg, akivel 6 yardot hozott futásonként, nélküle viszont csak 4.1-et. Az egész falra igaz ez a függőségi viszony, öten összesen 18 meccset hagytak ki (érdekes viszont, hogy Bushrod és James a jobb szélen érintetlen volt sérülések tekintetében), Ajayi teljesítménye pedig bármely, az eredetitől eltérő kombinációval beszakadt. Ajayi nem rossz futó, de a tavaly látottak alapján nincs benne olyan lehetőség, hogy egy kockázatos boom-or-bust szezonnál többet hozzon, amíg nem lesz képes az elkapói képességeit jelentősen fejleszteni.

 

Hunter Henry

Semmi értelme Henry első szezonjának nagy jelentőséget tulajdonítani. Aki azt hiszi, hogy TE8-szezont hozhat, az valamit nagyon elnézett. Gates még egy évet játszani fog, Allen visszatér a pályára, így pedig meglepő lenne egy 60 elkapás feletti szezon. Ha TE20-ra tippelem, már lehet, hogy túl optimista voltam.

 

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások