Az utóbbi években egyre többet halljuk, hogy a futó poszt képes a leggyorsabban elhasználódni és 28-30 éves korára már az összes running back leszállóágba kerül. A fiatal futók teljesen átvették a hatalmat a ligában, elég csak Elliottra, Jordan Howardra vagy David Johnsonra gondolni. Született olyan cikkünk is, hogy nem érdemes korán futót draftolni, mert a hátsó körökben is tízesével lehet halászni gyémántokat, de ezzel a csapatok láthatóan nem értenek egyet, ugyanis Elliott, Fournette vagy McCaffrey is elég magasan lett kiválasztva. Most egy lista keretein belül szeretném összeszedni azt az 5 futót, akit a fiatalok ugyan már leköröztek, de lehet még egy nagy dobásuk.
Olyan futók közül szerettem volna válogatni, akik már elmúltak 28 évesek, tehát nem nevezhetjük őket az új generáció tagjának, de még kezdő helyért küzdenek a csapatukban és el tudom képzelni, hogy még egy utolsó nagy robbantásra képesek idén. Következzen hát a szubjektív ötös lista.
Adrian Peterson
Petersont senkinek nem kell bemutatni. Többszörös futott yard éllovas, egy élő legenda, aki az egy szezon alatt futott legtöbb yard rekordját is majdnem megdöntötte. Egykor. Azt, hogy már nem az igazi, mi sem bizonyítja jobban, mint a tény, hogy idén alig talált csapatot magának. A Saints végül adott egy utolsó esélyt a 32 éves játékosnak én pedig szintén adok neki egy utolsó esélyt ebben a szezonban. Ha most sem képes egészséges maradni és legalább egy közepes teljesítményt nyújtani, akkor végleg leáldozott neki. Az biztos, hogy nem lesz könnyű dolga, mert egyértelműen nem ő az első számú running back, ráadásul Mark Ingram mellett Alvin Kamara is snapeket vehet el tőle.
Ha a vetélytársak jelenléte nem lenne elég akkor kicsit mélyedjünk bele, hogy miért is nem Peterson ligája a mai. A mai passzorientált NFL-ben a running backeknek nem csak a futás, de az elkapás és az irányítók védelme is fontos feladat. Peterson pedig hosszú karrierje folyamán nem lépte át a 2000 elkapott yardot, ami például a harmadéves David Johnsonnak már most megvan. Szerény elkapási statisztikái mellé a passzblokkolás is igen gyengén megy neki. Szezononként átlagban legalább kilenc nyomást engedélyez, aminél tavaly 54 futó volt jobb. Legjobb szezonja ilyen szempontból 2009-re tehető. Olyan futónak pedig semmi keresnivalója a pályán, aki passzjátékoknál hasznavehetetlen.
Az egyetlen indok, amiért úgy gondolom, hogy még egy utolsó jó éve lehet (ami nem 1500+ yardos szezont jelent), hogy a Saints támadójátéka eddig nagyon Brees orientált volt. A védelmek főleg a passzjátékra fognak koncentrálni, ami a futók malmára hajthatja a vizet. Ezen kívül nem kell a snapek 90+%-ban a pályán lennie, márpedig, azokon a mérkőzéseken ahol kevesebb mint 20 labdacipelése volt a futott yardátlaga több mint egy egész yarddal emelkedik meg. Nem várok űrévet Petersontól, de azt igen, hogy néha megmutassa, hogy miért tartották régen a liga legjobbjának.
Matt Forte
Forte akár feljebb is helyezkedhetne a listán, de a Jets gyászos helyzete miatt nem látom, hogy olyan sok esélye lenne csillogni. Azonban, ha egészséges tud maradni, akkor tavaly is láthattuk, hogy képes 200 scrimmage yardos mérkőzésekre. Ebben egészsége mellett, a nagyszerű formába lendülő Bilal Powell akadályozhatja meg. Egyelőre a Jets vezetői úgy nyilatkoznak, hogy Forte a kezdő futó, aztán a szezon eldönti, hogy ezen változtatnak-e.
Forte legnagyobb előnye – például az előbb említett Petersonnal szemben -, hogy egy elkapni is képes futóról beszélünk. Eddig egyik szezonjában sem kapott kevesebb targetet, mint negyven és az elkapásokból, félelmetes több mint 8 yardot átlagol. Ezen kívül minden szezonjában elérte a 800 futott yardot, tavaly például úgy, hogy több mérkőzést is kihagyott sérülés miatt. Ami szintén mellette szól, hogy amikor tehermentesítik, akkor rendre jobb statisztikákat produkál, a leggyengébb átlaggal abban az évben futott, amikor a legnagyobb terhelést (több, mint 1005 snap) kapta. Most pedig, ahogy fentebb írtam, Powell bőven emelhet le róla súlyt, így egészsége az egyetlen akadály. A Jets egyébként tervez két futós felállásokat, ahol koránt sem biztos, hogy Forte kapja a védelem nagyobb figyelmét.
Marshawn Lynch
Következő futónk annyira nem fiatal, hogy már egyszer vissza is vonult a profi futballtól. Lynch azonban visszatért és elvileg jobb, mint régi valójában. Az ő esetében a leghangsúlyosabb kérdés az a kihagyás miatt felvetődő erőnléti és egyéb problémák, mert ezek nélkül, kérdés nélkül jobb lehet még, mint a lista előző két futója.
Lynch az egyik legdominánsabb running back volt a ligában, ezt pedig nem kiváló és szemkápráztató futótechnikájának, hanem őrületes teherbírásának köszönhette. 2013 és 2016 között összesen 245 broken tackle-t harcolt ki, ami 27%-kal több, mint az őt követő legjobb futó statisztikája. Ez egész pontosan 66-tal több mint amennyit a soron következő futó elért. Csak viszonyításképp, a hatalmas terhelést kapó Elliott összesen 36-ra volt képes egy idényben. Lynch mellett szól még, hogy a liga egyik legjobb támadófala állt össze előtte, ami Seattle-ben koránt sem volt így. Az oaklandi fal elsősorban passzblokkolásban jó, de a futásokhoz is elsőrangúan teljesíti feladatát. Ilyen fal mögött pedig Lynch soha nem futhatott. A fal passzblokkoló szerepe még kiemelhető abból a szempontból is, hogy bár a Lynch soha nem az elkapásairól volt híres, ettől még kiemelkedő statisztikákat produkált ezen a téren is.
Ami ellene szól, hogy az egy év pihenő, az egy év pihenő, még akkor is ha első látásra nem látjuk rajta. A futók többsége egy kihagyott mérkőzés után több mint egy yarddal rosszabb átlaggal térnek vissza, mint azt kihagyás előtti időszakban tették, Lynch pedig egy évet vesztegetett el. Továbbá 31 éves és a Raiders futói nem nyújtottak rossz teljesítményt tavaly, de annyira nem tudják levenni a terhet róla, mint Powell Fortéról vagy Ingram Petersonról.
DeMarco Murray
A lista utolsó két tagja bizonyos szempontból kakukktojás. Egyrészt mindketten még 30 alatt (ha nem is sokkal), másrészt nekik kimondottan jó évük volt tavaly. DeMarco Murray például visszatért tavalyelőtt látott formájához és újból 1000+ yardos szezont produkált, mindezt yardátlagának megemelésével tette, nem kizárólag volumenemeléssel. Mindezek mellé, életének legnagyobb target mennyiségét is kapta, így több mint 1600 scrimmage yardot produkált.
Újkorit tündöklését az előtte dolgozó nagyszerű offensive line-nak köszönheti, akik a Dallas O-line árnyékában, legalább annyit dolgoztak Murray jó szezonjáért, mint odaát Elliottért. A Cowboys támadófal gyengült, a Titans pedig nem, ráadásul egy évvel összeszokottabbak is lettek, ami könnyen lehet, hogy az NFC East rivális hegemóniáját is megtöri idén. Murray érdemeit nem csökkentve, érdemes leszögezni, hogy ő is bőven tesz azért, hogy még közel a 30-hoz is a legjobbak között legyen. A Lynch esetében említett broken tackle listán például ő a második 2013-2016 között, amihez további 46-ot toldott tavaly hozzá, valamivel többet mint az eddigi átlaga.
Az egyetlen hátráltató tényező az ő játékában Derrick Henry lehet, ugyanis az idény második felében egyre inkább bevonták a most másodéves futót a támadásokba, ami értelemszerűen Murray elől veszi el a snapeket. A tehermentesítés szép dolog, ahogy a fentebbi esetekben is láthattuk, de Murray talán kevésbé van erre rászorulva.
LeSean McCoy
Valahol talán természetes dolog, hogy a legfiatalabb futónak van a legnagyobb esélye is egy igazán jó szezonra, de közel a 29-hez már McCoy sem lehet a régi. Shady mindig is a liga krémjéhez tartozott, de talán egy megújulást hozott el számára is a tavalyi szezon. Yardokban soha nem maradt 800 alatt, de öt szezonjában is benézett az 1000 felé. Elkapásokban pedig egy kivétellel mindig hozzátett legalább 300-at, kétszer pedig 500 felé jutott. Az egyik legkiegyensúlyozottabb running back a ligában és az ő esetében még nem is láttunk igazán gyenge évet.
A már kétszer emlegetett broken tackle lista harmadik helyezettje is itt van vele a felsorolásban, ami azért olyan kérdéseket felvet, hogy három viszonylag idősebb futó képes uralni ezt a szegmenst. Ami bizakodásra adhat okot, hogy a liga egyik legjobb futásblokkoló fala van előtte, 3.4 yardot átlagoltak tavaly a futók az első kontakt előtt a Bills O-line-ja mögött. E mellé Shady is odapakolt és végül 5.5-ös átlagot kapirgált össze, ami a harmadik legjobb volt a ligában. Ilyen terhelés mellett pedig a legjobb.
A kontra érveket a passzblokkolási képessége szolgáltatja, ugyanis ebben évről-évre gyengébb. Tavaly például a legrosszabb három között volt a legalább 100 snapet pályán töltő RB között, Peterson esetében pedig már ecseteltük, hogy ez nem túl jó előjel. A vetélytársakkal ugyanakkor szerencséje van, ugyanis a nagyon jó formában lévő Gillislee-t elvitte a Patriots, így igazából egyértelmű RB1, komoly vetélytárs nélkül a csapatban.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások