Connect with us

Összefoglaló

A Hollókat lelövik, ugye?

Ravens-Jaguars 7-44

 

A Baltimore teljesen beomlott. Míg a Steelers nem jött ki az öltözőből a himnuszra, a Ravens szolidarított velük, és ők a meccsre sem (by Balentin). Végig dominálta őket a Jaguars, igaz ez nem feltétlenül Bortles érdeme, aki jellemzően megdobta a 2 yardos checkdown passzokat, hogy abból Fournette még nyolcat hozzon. El kell ismerni azonban, hogy nagyon szép labdákat tolt meg Lee és Lewis számára, bár nem erőltettem volna annyira a zsebből kiszaladást folyamatosan. A védelem részéről a CB-k teljesen zárták Maclint és Wallace-t, a védőfal pedig jézusatyaúristen egy perc pihenőt nem hagyott. Ez nem Yanda kiesésén múlott, itt mindegyik gap folyamatosan omlott be. Közel első heti teljesítményt nyújtott a védőfal, és az egész kezdőcsapatot leküldték a harmadik negyed végén, csak Bortles maradt fenn, Henne két térdelést kapott jussul.

 

 

A Ravens részéről kimondható, hogy Joe Flacco jelenleg a legrosszabb ár/érték aránnyal rendelkező QB. Én értem, hogy most nekem fognak esni a Ravens-drukkerek, hogy “na de a playoff-teljesítmény hurr durr”, de addig el is kéne jutni. Ha a Pittsburgh és az Oakland ellen nem jutnak sokra, akkor ennyi volt nekik a szezon, és ennyi volt a nagy Harbaugh-stratégia is, amivel évről évre középszert mutatnak csak fel. Próbálnám kicsit dicsérni is a csapatot, de a védelem teljesen homály volt, talán a védőfal nyomásgyakorlását emelhetném ki, de a futásvédekezés meg lehúzza teljesen. Azért az irreális, hogy milyen kontakt utáni yardokat engedtek Fournette-nek, és hogy rendszerint hagyták 1&10-re neki a 6-8 yardokat.

 

Buccaneers-Vikings 17-34

 

Érezhető volt Grimes, Alexander, és Baker hiánya, ugyanis a Vikes csere-QB-val bedarálta őket. 28-3-ra vezettek a második negyed elején (ismerős?), és magabiztosan tartották a vezetést a játék végéig. Case Keenum az új Bucfucker, 3-0 kezdőként a mérlege ellenük. Dalvin Cook úgy látszik egy közepes támadófal mögött is ki tud csavarni hosszabb futásokat, a WR-sor pedig egyértelműen fellépett a nagyfiúk közé, a liga krémjébe. A védelem megint lezárt mindent, a Red Zone-ban nem engedtek sokat, harmadik kísérleteken 1/6-on tartották őket. Trae Waynes pozitív csalódás, mintha kezdené felismerni a hibáit, hogy ő egy kisméretű CB, és úgy is kezelje magát a pályán. Rhodes pedig minden fillért megért, Mike Evans annyira nem tudott nyitni ellene, hogy aztán az oldalvonalon rugdosódott.

 

Godwin akkorát kapott, hogy beszart.

 

A Tampa védelme szétsérült, McCoyon még a Vikes drukkerei is tátott szájjal néztek, és éljenezték, amikor lejött. Pass rush nem igazán volt (Smith hiánya is lehet), Vernon Hargreaves teljesen homály volt az egész meccsen, úgy verték meg őt, ahogy akarták. Winston nem játszott rosszul, voltak hülye dobásai, de sokkal inkább éreztem azt, hogy DeSean és Evans elvárja tőle, hogy megdobja a necces szitukat is, miközben a liga két elit CB-je van rajtuk. A lábaival sokat segített magának, legalább 4-5 sacket védett ki velük. A gyenge O-fal úgy tűnik Ali Marpet hibája lehet, aki gyengén mozog centerként újabban (eddig right guard volt), 8 snap is el lett rontva.

 

Seahawks-Titans 27-33

 

A Titans számára ez akár az év győzelme is lehet. A liga egyik, talán legjobb védelmét makkoltatták le elég komoly módon. A harmadik negyedig nagyon kétesélyes volt, majd ott 3 egymás utáni TD-vel teljesen szétgyilkolták a Hawks védelmét. Egyértelműen a playhívást kell dicsérni, OC Terry Robiskie nagyon kitett magáért, dinamikusan hívta a playeket, közel kétszáz yardot futottak le a Hawkson, és mivel a védelem a Seahawksszal egyidőben kezdett kifulladni, ezért megérte pörgetni a dolgokat. Külön ki kell emelnem LeShaun Simset, parádésan zárt mindenkit coverage-ben, és az egyre fejlődő O-falat, akik egyetlen QB-hitet engedtek csak. (Wilson még a csodalábaival is 10-et kapott a sack mellé.)

 

Titans-drukkerek a harmadik hét után

 

Bennett és Sherman bekaphatja. Még a Hawks-drukkerek egy részének is a töke tele van azzal, hogy ez a két nagyra nőtt csecsemő nem képes alázattal játszani, és felemelt fővel veszíteni, és folyamatosan kötözködni és verekedni kell, ha szarul megy. Sherman meg bújik, mint egy kiscica, ha a végén konfrontálódni kell (mikor Taylor Lewan odament hozzá a meccs végén, hirtelen nem volt nagy az arca).  Az offense még mindig borzasztó, Russ karriercsúcsa sem elég egy győzelemhez. Ha egy kicsit is romlik a zseben kívüli passzolási képessége, vagy összeszed még egy bokasérülést, ennek a csapatnak vége. A defense az egyik legjobb, de nem sebezhetetlen, egyre inkább tűnik úgy, hogy egész egyszerűen nem bírnak ki ennyi snapet a pályán, ilyen pörgősen. A büntetések nem segítenek, a csibészkedésnek az a vége, hogy mezőnypozíciót veszítenek. Számos elejtett passz volt, vagy legalábbis inkább elkapható, mint nem. Nem jó jel, hogy Baldwin sérüléséről nem mondanak szépeket.

 

Bengals-Packers 24-27 (OT)

 

 

Hosszabbításban maradt alul a Bengals annak ellenére, hogy kifejezetten összeszedték magukat az első két hét után. Amennyire erősen indítottak azonban az első félidőben, annyira elaludtak a másodikra. Marvin Lewisnak így 15 év alatt sem sikerült összeraknia, hogy a gameplanen igazítani szoktak a szünetben. Semmi nem változott amúgy Zampese kirúgása után, csak kicsit jobb a dinamika, Dalton fejben ott van és Greennek passzol. Nem kell kiborulni amúgy, a Packers hangyafasznyival jobb volt most, viszont ez a vereség ígéretes. Joe Mixon egyre ügyesebb, viszont az edzők veszítették el ezt a meccset.

 

Tony Romo fentről már látja a blitzet, amit Dalton a pályán nem vesz észre.

 

A Packers pedig hozta a szokásos formát, parádés gameplan-kiigazítás, majd nehéztüzérség a harmadik félidő közepétől. Josh Jones elképesztő formában játszott a meccsen, odaért mindenhová, mindig. A támadófallal érezhetőek a gondok, és a screen passzok sem mentek, azt nagyon fogta a Bengals D. Az O-line miatt Bennett is hátul kell maradjon védeni, és a hosszú route-okra szinte nincs is ideje Rodgersnek. Az egész szezon azon múlhat, hogy a két tackle végig tudja-e játszani.

 

Raiders-Redskins 10-27

 

A fordított hét folytatódott, a Redskins csúnyán odaverte a Raiderst. Carr nagyon nem volt ott fejben, talán a legfélelmetesebb vereséget nyalta be a csapat évek óta. Interception után megijed, és átmegy Checkdown Charlie-ba, ami nyilván nem kedvez Coopernek, aki mélyen bárkit otthagy, de nem kap labdát. A támadófal borzalmas volt, a többiről pedig ne is beszéljünk, gyakorlatilag a két kiemelkedő játékos Mack és King voltak csak. Ez a meccs simán lehetett volna 0-100 is, akkora volt a verés. Valahol érthetetlen, mi történt, de talán jókor jön a pofon a csapatnak.

 

 

Meg kell dicsérni Josh Doctsont, aki megmutatta, miért is draftolták, és a védőfalat, akik megcsomagolták a liga talán legjobb támadófalát. Teljes értékű játékot mutatott be a Redskins, a védelem még soha nem volt ilyen jó: 0/11 harmadik kísérletet engedtek, ez fenomenális mutató, a kétezres évek közepe óta nem játszott így Redskins-védelem, Manuskynak jár a keksz. Cousins kicsit feléledt, elkezdett lövöldözni rendesen, Terrelle Pryor viszont lemaradt, alig kap passzt. De nem is baj, ott van helyette Chris Thompson, aki egy félelmetes RB-vé nőtte ki magát, a szememben sokkal jobb most, mint Kareem Hunt.

 

 

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások