Connect with us

Összefoglaló

Küzdelem az életben maradásért

A harmadik játékhét is több olyan mérkőzést hozott számunkra, ahol még nyeretlen csapatok is pályára léptek. Nekik különösen fontos volt, hogy megszerezzék első győzelmüket, főleg, hogy valahol az edző állását is erősen veszélyeztette a borzalmas teljesítmény. Egy biztos: őrült meccsekben nem volt hiány a héten sem.

Az egyes mérkőzésekhez választottam MVP-t és LVP-t (legkevésbé hasznos játékos), illetve egy X-Faktor játékost is, aki nem stabil kezdő, viszont kiegészítő játékosként kulcsfontosságú volt a mérkőzésen.

Steelers @ Bears, 19:00

17-23 (OT)

Az előrejelzések alapján elég sima mérkőzésnek ígérkezett a veretlen Steelers és a nyeretlen Bears összecsapása. Ennek ellenére a forduló egyik legszorosabb meccse lett belőle. Az első félidőben meglepetésre a Bears állt jobban, a pass-rush tudta ütni Big Bent, Jordan Howard vezetésével pedig a futójáték is jól állt. A második negyedben ráadásul megszerezte élete első TD elkapását az újonc TE Adam Shaheen is. 14-7-es állásnál Big Ben Brown segítségével bejuttatta csapatát mezőnygól-távolságba a félidő vége előtt, ahol aztán a legtipikusabb Bears-játék történt meg. Barth rúgását blokkolta a Bears, ami egyenesen Marcus Cooper kezébe repült, amit ő az egész pályán keresztül vissza is hordott….az 1 yardos vonalig. Cooper ugyanis lelassított a 3 yardos vonalnál, és csak akkor vette észre hogy baj van, mikor a Steelers TE-je, Vance McDonald kiütötte a kezéből a labdát. Azt hittük, touchback és a Steelersé a labda, de egy illegal bat szabálytalanság miatt még időn túl egy játékra megkapta a labdát a Bears, így pedig egy mezőnygól lett az amúgy gyönyörűen blokkolt rúgásból.

A második félidőben a Steelers 17-14-re zárkózott, a Bears pedig igyekezett minden lehetőséget megragadni, hogy elveszítse a mérkőzést: Glennon 8 perccel a vége előtt bőven a saját térfelén egy interceptiont dobott, aminek hála a Steelers mezőnygóllal egyenlíteni tudott, így hosszabbításra került a sor.

A hosszabbítást pedig ezúttal lehozta a most már tényleg kétfejű futószörny: Tarik Cohen végigfutott a pályán a győztes TD-ért, de a lába 20 yarddal a végzóna előtt kikerült a játéktérről. A pozícióból azonban Howard futott nagy TD-t, és ezzel megnyerte a mérkőzést a Bearsnek.

A Bears szempontjából pozitív, hogy összeraktak egy jól működő futójátékot – Howard és Cohen összesen 200 yard fölött termeltek, de a passzjáték teljesen fogalmatlan volt, Glennon meg nettó pocsék. Talán a legjobban az írja le a Bears passzjátékát, hogy a legjobb elkapójuk (yardokban és elkapásokban is) Jordan Howard volt (5 elkapás, 26 yard). A Steelersnél a legnagyobb problémát a harmadik kísérletek megszerzése jelentette, 13 alkalomból csak 4-szer voltak sikeresek. Ez egy AB, egy Bell és egy Martavis Bryant birtokában elég gyenge teljesítmény.

Mit tanultunk ma: James Harrison újfent alig volt pályán, míg Chickillo szerzett egy sacket a medvék ellen. A Steelers pedig továbbra is kérdőjel, egyelőre nem mutatják azt az elsöprő offense-t, amit vártak tőlük, bár Bell végre kezd éledezni.

MVP: Ryan Shazier és Jordan Howard. Nehéz volt választani, Shazier 11 tackle-t és 2 kierőszakolt fumble-t szerzett, egyértelműen a védelem motorja volt, míg Howard egymaga vitte a hátán a csapat támadójátékát, 23 futásból 138 yardot és 2 TD-t termelt.

LVP: Mike Glennon. 15/22, 101 yard, 1 TD, 1 INT. Ezek a számok nem jelzik mennyire rossz is volt.

X-Faktor: Tarik Cohen és Vance McDonald. Szintén nem tudtam egyet választani: Cohen 12 futásból 78 yardot csinált második számú futóként, ez kiváló teljesítmény a fiataltól. McDonald pedig egy TD-től mentette meg csapatát, úgy hogy TE-ként befutott egy cornerbacket a blokkolt field goalnál.

 

Broncos @ Bills, 19:00

16-26

A hét egyik legnagyobb meglepetésének lehettünk tanúi: az eddig erős Broncost most lenyomta a Bills, és 26 pontot szerzett a rettegett denveri védelem ellen. A mérkőzés során hatalmas mezőnygól-párbaj játszódott le az ellenfelek között, itt-ott megfűszerezve 1-2 TD-vel: a Broncosnál Jamaal Charles futott 12 yardos TD-t a második negyedben, míg a Billsnél először Andre Holmes, majd Charles Clay kapott el TD-passzt Tyrod Taylortól.

Taylor játéka kiemelkedő volt a No Fly Zone ellen, és tette ezt úgy, hogy futójátéka nem nagyon volt (Tolbert és McCoy 25 futásból összesen 62 yard), illetve elkapói is pocsékok voltak, közülük értékelhetőt gyakorlatilag csak Jordan Matthews nyújtott, illetve McCoyt tudták még bevonni a passzjátékba. A Broncosnál ezzel szemben a yardok megvoltak, de Siemian két INT-et is dobott, elsősorban a Bills nyomás-gyakorlásának hála. Nincs mit mondani: Siemian olyankor is eldobta azokat a labdákat, amikor nem kellett volna. Így hiába ment a Thomas-Sanders-Fowler trió 200 yard fölé, támadásaikból rendre csak mezőnygólok jöttek össze, míg a Bills néha TD-re is képes volt. Tyrod Taylor a mérkőzést 20/26 (!!) 213 yarddal és 2 TD-vel zárta, ami ilyen elkapósorral minimum parádés. Érdekes módon Von Miller egy hibájába kerülhetett végül a meccs, 8 perccel a vége előtt 7 pontos hátrányban, egy harmadik kísérletes rossz Taylor passznál, Miller sportszerűtlen volt Taylorral (igazából megviccelte), ami egy zászlót eredményezett (ez azért meglehetősen megkérdőjelezhető volt).

Mit tanultunk ma: Tyrod Taylort nem lehet leírni. Felemás ugyan a szezonjai során a játéka, de ha kapna 1-2 fegyvert, egész korrekt kezdő lehetne. Ehhez azonban ideje lenne abbahagynia a kamikaze-futásait….

MVP: E. J Gaines, a Bills cornerjére 12-szer is dobtak, összesen 4 elkapásból engedett 39 yardot, miközben begyűjtött 6 tackle-t és egy interceptiont is. Aligha gondoltuk volna, hogy ekkora fejtörést fog okozni Siemianéknek a Ramsből érkező cornerback.

LVP: Zay Jones, 0 elkapásból 0 yard. Az endzone-ban kapott ugyan passzt Taylortól, azt elejtette, a felpattanó labdát Holmes húzta le TD-re. Lehetett volna ez sokkal rosszabb kimenetelű is. Jones nem is volt sokat a pályán, de amikor fenn volt, jól tudott szeparálódni. Ennek fényében is érdekes, hogy ennyire no-show játékot mutat.

X-Faktor: Ramon Humber, a Bills 30 éves linebackere jól fogta a futást a mérkőzés során, így sikerült kordában tartani a Broncos futóit.

 

Chiefs @ Chargers, 22:25

24-10

Sok mindent lehet mondani erről a csoportmérkőzésről, azonban talán a legérdekesebb dolog nem is a pályán történt. Nem lehet elmenni amellett, hogy a Chargers kb. 27 000-es ideiglenes stadionjában úgy is maradtak üres helyek, hogy a lelátó tiszta piros volt a vendégszurkolóktól. Többször lehetett hallani a “Defense, defense” skandálást a lelátóról, miközben az elvileg otthon játszó Chargers támadott.

Ennek fényében kissé máshogy kell nézni Philip Rivers teljesítményét, de az így is katasztrófa volt. Három INT-t dobott, másik 4 passza pedig centiken múlt (vagy egy corner kezéből kipattanó labdán), hogy nem lett sokkal több. 237 yardja félrevezető adat, gyakorlatilag semmit nem tudott csinálni a Chiefs ellen, pedig a meccs nagy részében egész korrektül védte a támadófala. Érdekesebb, hogy a Chiefs sem tudott mit kezdeni a Chargers védőivel, Rivers 2 INT-jét az első negyedben TD-re váltották hála Hillnek és Albert Wilsonnak, de utána a Chiefs támadósor is teljesen fogalmatlan volt, Kareem Hunt futásaival tudtak egyedül haladni. A Chargers nem volt ennyire szerencsés,nagyjából félidőben Gordonnak le kellett jönnie a pályáról, és bár végig ott volt az oldalvonal mellett, vissza már nem tért.

A Chargersnél pozitívumot jelent a pass-rush minősége, Melvin Ingram 3 sacket zsebelt be a Chiefs ellen, azonban a futásvédekezés pocsék volt. A mérkőzés végén, 17-10-nél, amikor igazán számított volna, sem tudták kivédekezni a Chiefs futását, sőt, nem elég, hogy a vendégek first downt szereztek, Hunt meg sem állt az endzone-ig, és 69 yardos futott TD-vel zárta le a mérkőzést. A Chiefsnél viszont van baj, főleg támadóoldalon, ugyanis gyakorlatilag csak Hunt képes előre vinni a csapatot. A védelem most jól játszott, ott a fő probléma Marcus Peters fegyelmezetlensége lehet, aki többször hangot adott idegességének, amiért sárga is repült.

Mit tanultunk ma: Chiefs támadósor = Hunt. Smithnek ugyan voltak jó meccsei, azonban ő nem fogja a hátán vinni a csapatot az egész szezon során, ellenben Hunt eddigi minden meccsén elit számokat hozott.

MVP: Kareem Hunt, egy személyben vitte előre a Chiefs támadóit, a negyedik negyedben pedig két kulcs játéknál is sikerült előlépnie, utóbbiból TD lett. 172 futott yard, 1 TD, 17 kísérletből.

LVP: Philip Rivers, 237 yard, 3 INT…szép számok ahhoz képest mennyire rossz volt

X-Faktor: Terrance Mitchell, 9 tackle mellé 2 INT-t is szerzett, bár nem hibátlan a játéka, 1-2 nagy play miatt most ide kerülhet a neve.

 

Saints @ Panthers, 19:00

34-13

Sean Payton csapata a vezetőség állásáért lépett pályára a csoportrivális ellen. Érdemes megjegyezni, hogy a Saints három kezdő cornerje a nem túl veretes P.J. Williams – Devante Harris – Ken Crawley trió volt (nem véletlen ismeretlenek a nevek…), akik mellé a gyakorlócsapatból hoztak erősítést. Ennek fényében igen erős meglepetés Newton gyenge teljesítménye, még úgy is, hogy Kelvin Benjamin sérülés miatt elhagyni kényszerült a mérkőzést.

Rég lehetett ezt hallani, de a Saints dominálta az első félidőt, Newtonnak 6 sikeres passzból 21 yardot engedtek, és gyűjtöttek mellé egy INT-et is. A második félidőben bár Newton erősödött yardokban, további két interceptiont dobott, miközben Breesék nem hibáztak, és magabiztosan szétszedték a Panthers védelmét. Meglepetésre nem csak a Saints támadói játszottak jól, hanem a védői is, Newton ellen 4 sacket szereztek, 3 INT mellé 2 kierőszakolt fumble is jutott. A Panthers ellenben nem tudott túllépni Benjamin hiányán, az elkapók közül gyakorlatilag csak Funchess tudott fellépni. A Panthersnél pozitívum, hogy McCaffreyt sikerült jól bevonni a passzjátékba, 9 elkapásból 101 yardot szerzett, igaz csak 4 futása volt 16 yardért. Külön érdemes kiemelni, hogy Newton három interceptionje egyikénél sem volt számottevő nyomás alatt.

Mit tanultunk ma: A Panthersnél nagy a baj támadó fronton. A Bills ellen is feltűnően kevés pontot szereztek, de a Saints sérülésektől tarkított – és amúgy is szörnyű – védelme ellen egy ilyen meccset lehozni borzalmas. Newton vállával valami nincs rendben, és ez látszik a dobásain, míg az elkapósor mélysége is aggasztó lehet. Emellett látható, hogy McCaffreyt szépen lassan építik be a támadósorba, és Stewart továbbra is jelentős szerepet kap a futásoknál.

 

MVP: Drew Brees, 22/29, 220 yard 3 TD. Brees nem hibázott, az egész mérkőzésen jó teljesítményt nyújtott, hála neki, jól tudott előre menni a támadósor.

LVP: Cam Newton, 17/26, 167 yard, 3 INT. Bárki bármit mond, a Saints védelme ellen 3 INT az nettó katasztrofális.

X-Faktor: Christian McCaffrey, 9 elkapás, 101 yard. Futójátékos létére Stewart vitte a futásokat, őt azonban az elkapásokban nagyon jól tudta használni a Panthers.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!