A héten is jó pár nagy téttel bíró mérkőzésnek lehettünk tanúi, bár 1-2 ezek közül inkább roncsderbire hasonlított. Nézzük, mit láttunk a héten!
Saints @ Packers
26 – 17
A mérkőzés legnagyobb kérdése egyértelműen az volt, mire lesz képes Rodgers nélkül a Packers. Nos, igen is sokra, hiszen eléggé megszorongatták az NFC South első helyéért küzdő Saintset. A vendégek csak a harmadik negyedben tudtak vezetést szerezni, hála Drew Brees feljavult játékának. Hátrányból már sokkal nehezebb volt a Packersnek haladnia, akik főleg Aaron Jones futásaira tudták építeni támadójátékukat. Ennek ellenére még a negyedik negyed vége felé is volt esélye a Packersnek, azonban Hundley interceptionjével ez az ablak is bezárult. Voltak ugyan gondok a Packersnél, de számukra mindenképpen biztató jel lehet, hogy egy kompetitív meccset tudtak játszani a kiváló formában lévő Saints ellen.
A jó: Mindkét csapat futójátéka jól működött: Aaron Jones 7,7 yardos átlaggal futott a Saints ellen, és rögtön a mérkőzés első TD-jét is ő szerezte 46 yardos futásával. A másik oldalon Ingram játszott kiválóan, és megint a hátán vitte a támadósort akkor, amikor Drew Brees szenvedett. A Saintsnél ráadásul újfent sikerült bevonni a játékba Alvin Kamarát, aki szintén 100 scrimmage yard fölött zárta a meccset.
A rossz: Egyik irányítóra sem lehet mondani, hogy jól játszott volna: Brees ugyan szépen felállt a mérkőzés elején eladott két labdájából, de nem jó jel a Saints számára, ha az éppen csak évekig tartó téli álmából ébredező Saints védelemnek kell majd extra erőfeszítéseket tennie, mikor Breesnek éppen nem megy. Hundley-tól nem várt senki olyan sokat, főleg egy jó formában lévő Saints védelem ellen. Üde színfolt lehet nála, hogy szerzett egy futott TD-t, igaz a passzjátékban borzalmas volt.
A csúf: Mindkét csapat sok büntetést gyűjtött, amire könnyen rámehetett volna a meccsük. De a mérkőzés egyértelműen leglehangolóbb pontja Hundley szenvedése volt, még akkor is, ha a Saints védelem tényleg jónak mondható idén. Ez természetesen nem csak az ő hibája, de úgy látszik McCarthyéknak nem sikerült a playbookot ennyi idő alatt a fiatal irányítóra szabni.
MVP: Blake Martinez. Elsőre talán meglepő lehet a választás. Ami miatt őt szemeltem ki, az a teljesítménye a GB védelemben: 12 tackle és 3 assist amúgy is kiemelkedő számok. Nagyon sokat tett ahhoz hozzá, hogy a Saints támadósorát limitálja valamennyire a Packers. Talán nem a mérkőzés legjobbja, de csapata legértékesebb játékosa volt véleményem szerint.
LVP: Packers elkapók: Azt tudtuk, hogy Hundley nem fog 500 yardot passzolni, de sokat segíthettek volna neki az elkapói 1-1 jobb szeparációval.
X-Faktor: Ted Ginn: 7 elkapásból 141 yardot szedett össze a Saints elkapója, amivel vezette csapatát.
A mérkőzés újonca: Marshon Lattimore. 0 elkapást engedett, a Saints védelmének lassan legjobbja lehet a fiatal cornerback.
Ravens @ Vikings
16 – 24
Egy sérülésektől tarkított és egy amúgy is pocsék támadósor csatáját látva aligha számítottuk pontzuhatagra, és többnyire igazunk is lett. A Vikings könnyen legyőzte a támadójátékot felmutatni képtelen Ravenst. Az eredmény ne tévesszen meg minket, a Ravens egyetlen TD-jét 3 perccel a meccs vége előtt, garbage time-ban szerezte, előtte nem sok mindent tudtak felmutatni. A győzelemmel a Vikes 5-2-vel küzdhet a csoportelsőségért, míg a 3-4-es Ravensnek egyre inkább a túlélés lesz a cél, ha folytatják ezt a játékot.
A jó: Nem sok minden jót lehet elmondani a Ravensről, de legalább Justin Tucker jól játszott. 3/3 mezőnygólt értékesített, méghozzá 47, 48 és 57 yardokról. Nélküle még csúnyább vereség lehetett volna ebből. Ki kell még emelni a TD-t elkapó Chris Moore-t is, aki bár messze nem elit elkapó, legalább valamit fel tudott mutatni a pocsék Ravens támadósorban. A Vikings támadói viszont kiválóan meneteltek, hála Latavius Murray kiváló futásainak. A védelem is jól tartotta magát, 5 sacket gyűjtöttek Flacco ellen.
A rossz: A Ravens védelme gyengén játszott. Ugyan szereztek egy interceptiont és 180 yardon tartották a Vikings passzjátékát, ez Case Keenum ellen nem akkora dicsőség. Eközben viszont Latavius Murray szétfutotta a védelmet, így nem is volt szüksége Keenumra a Vikesnak.
A csúf: A Ravens támadósora semmit nem tudott csinálni, a futójáték nem működött, a csapat legjobb elkapója pedig megint gyakorlatilag Ben Watson volt. Komoly offseason erősítésekre lesz szükség, ha bármit is akarnak támadóoldalon a Ravensnél.
MVP: Latavius Murray, 18 futás, 113 yard, TD.
LVP: Ravens támadósor: felesleges egy embert kiragadni, az egész támadójáték káosz volt.
X-Faktor: Justin Tucker
A mérkőzés újonca: Egyik oldalon sem volt kiemelkedő újonc.
Seahawks @ Giants
24 – 7
Elkapó nélkül nehéz ez a sport, mondja az ősi dakota közmondás. És milyen igaz. Valljuk be, aligha volt reális esély arra, hogy a Giants practice-squad elkapókkal bármire is képes lesz a Legion of Boom ellen. A Seahawksnak egy feladata volt: kikapcsolni a Denver ellen jól játszó Orleans Darkwát, ami sikerült. Russell Wilson pedig 3 TD passzra égette meg a Giantset, annak ellenére hogy támadófala még mindig nincsen. A Seahawks ezzel a győzelemmel a csoportelsőségért harcolhat majd a Ramsszel az elkövetkező hetekben.
A jó: A Giants a lehetőségekhez mérten jó passzjátékot mutatott, főleg Evan Engramnek hála. Eli Manning nem adott el labdát, igaz, nem is nagyon tudtak előre haladni. A Seahawksnál viszont nagyon jól ment a passzjáték, Wilson tökéletes mérkőzést hozott le. Mindkét csapatnál jó volt ráadásul a pass-rush, igaz ez inkább a támadófalak rossz játékának volt főleg betudható.
A rossz: Egyik oldalon sem sikerült beindítani a futójátékot, ráadásul Rawls labdát is vesztett 35 futott yardja mellé. Sem Lacy, sem Rawls nem tudott érvényesülni, annak ellenére, hogy a passzjáték miatt még a boxot sem töltötte fel ellenük a Giants 8 emberrel.
A csúf: A mérkőzés talán legtanulságosabb jelenetei a Seahawks gólvonalas szituációi voltak. Nagyon szenvedtek (pedig hívtak futást is ezúttal….) a gólvonal közelében, amin a jövőben mindenképpen javítani kell majd. Ráadásul büntetésekkel sem voltak jó viszonyban 15 büntetésért 110 yardot haladtak hátrafelé.
MVP: Russel Wilson. 27/39, 334 yard, 3 TD egy nem gyenge Giants secondary ellen.
LVP: Thomas Rawls, Eddie Lacy. Ha ilyen passzjáték mellett sincs semmi, akkor az már bajos. Még úgy is, ha egy pocsék támadófal megy előttük…
X-Faktor: Paul Richardson. 2 elkapásból 61 yardot és 1 TD-t szerzett a Seahawks elkapója. Hosszútávon az ő feladata (is) lesz Kearse pótlása.
A mérkőzés újonca: Evan Engram. 6 elkapásból 60 yard és 1 TD a Seahawks védelem ellen, úgy hogy gyakorlatilag nem is volt más célpont. Ez mindenképp figyelemre méltó.
Bengals @ Steelers
14 – 29
Igazi kemény rivalizálás van a két csapat között, ami a héten is megmutatkozott. A Bengals kemény küzdelemben kapott ki a lendületbe jövő Steelerstől. A vereséggel ráadásul a Bengals is kiesni látszik a csoportelsőségért vívott csatából….Marwin Lewis helyében kezdenék ideges lenni. A Steelers támadósora egyértelműen dominált, Bell és Brown is kiválóan játszottak, a fal pedig jól védte Big Bent. Ezzel szemben, bár jól kezdett, a Bengals támadósor a mérkőzés második felére leromlott, jöttek az eladott labdák is. A meccset azonban a Steelers igazán steelersesen nyerte: 14-14-től kezdve csak Chris Boswell rúgásaival szereztek pontokat.
A jó: A Steelers támadósora kiválóan játszott, Bellnek megint nagy napja volt. Az elkapóknál Brown és JuJu voltak a legjobbak. A Bengals esetében a legnagyobb pozitívum, hogy a mérkőzés második felében hatékonyan állították meg a Steelers támadóit, hogy azok csak mezőnygólt tudjanak szerezni. Ez azonban támadósor nélkül nem bizonyult elégnek.
A rossz: A Bengals nem állt jó viszonyban a felpattanó/megpattanó labdákkal, részben Dalton nem túl pontos passzainak hála. Ráadásul az elkapói sem remekeltek, Green mindössze 41 yardra volt képes. A Steelersnél Martavis Bryant játéka kiábrándító, 1 elkapásból 3 yard nem túl sok.
A csúf: Bengals támadófal. A Steelers olyan terror alatt tartotta Daltont, amilyet talán még Russell Wilson sem látott. A mérkőzés utolsó negyedében sorra jöttek a sackek, Daltonnak semmi ideje nem volt a zsebben. Ez természetesen a Steelers védelmét is dicséri, de úgy tűnik a Bengals nem tudta megfelelően pótolni a támadófalat elhagyó játékosait.
MVP: Leveon Bell, közel 200 scrimmage yard.
LVP: Martavis Bryant….hiszti incoming, 3…2…1…
X-Faktor: Robert Golden. 44 yardos fake-punt passz egy safetytől? Még ha már akkor is nagy előnyben voltak, ez akkor is nagyon csúnyán lerombolta a Bengals morálját.
A mérkőzés újonca: JuJu Smith-Schuster. 2 elkapás, 39 yard, TD. Kezd jól beépülni a Steelers támadósorába a fiatal elkapó.
Falcons @ Patriots
7 – 23
A Super Bowl visszavágójával kapcsolatban már várom a fog-gate-tel kapcsolatos Brady eltiltást. Ugyanis a mérkőzés talán legérdekesebb része az volt, amikor szépen lassan óriási köd ült le a Gillette stadionra, aminek hála a második félidő egy részét maddenes kamerabeállításokkal élvezhettük végig. A mérkőzés sokkal simább volt, mint amire számíthattunk, a Patriots simán levette a pályáról a Falcons támadóit, pontokat csak garbage time-ban tudott Julio Jones szerezni. A Falcons a vereséggel elég rossz helyzetbe került az igen szoros NFC Southban, a Patriots pedig tovább küzdhet a csoportelsőségért, ami koránt sem lesz olyan egyszerű dolog, mint a szezon előtt hittük.
A jó: Mindkét oldalon viszonylag korrekt futójátékot láthattunk, a Patriotsnál főleg Dion Lewis vezetésével. A passzjátékokra sem lehetett panasz egyik oldalon sem, mindkét egység kiválóan játszott.
A rossz: Hogy mégis hogyan lehetett ekkora különbség? Egyszerű: a Falcons 9-ből mindössze 2 harmadik kísérletet tudott megoldani, és 3-ból 1 negyediket. Emellett mindössze 25%-os redzone-hatékonysággal dolgoztak.
A csúf: És ha ez nem lenne elég? Matt Bryant egy mezőnygól kísérletét blokkolták, egy másikat pedig nem tudott értékesíteni, így a mérkőzés során többször is kulcsfontosságú pontoktól esett el a Falcons. Nagy kérdés, megérte-e ennyire bevállalósan játszani például negyedik kísérletekre.
MVP: Tom Brady. 21/29, 249 yard és 2 TD jó teljesítmény. Nem csillagászati, de az ő vezetésével sikerült egy magabiztos győzelmet aratni.
LVP: Falcons ST. Bryant nem volt jó, a kihagyott mezőnygól tőle ritka dolog, ráadásul a társai miatt egy lövését is blokkolták. Ez ma nem az ő napjuk volt.
X-Faktor: Kyle Van Noy. A többek által leírt linebacker vezette a Patriotsot tackle-ökben, ráadásul bemutatott egy kulcsszerelést is 4&goal-ra Taylor Gabrielen.
A mérkőzés újonca: Ez a mérkőzés sem az újoncokról szólt. De hát hogy is lenne esélyük sokat pályán lenni két Super Bowl résztvevő csapatban?
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások