A negyedik hét sem volt egy egyszerű menet, továbbra is nehéz belőni a legtöbb csapatot. A Cardinals például nem jobb a 49ersnél, a Chargers annyira töketlen, hogy az már fáj, a Seahawks a Colts lealázásával próbál úgy tenni, mintha minden rendben lenne, a Giants Odell Beckhamék nyaralása óta nem tud meccset nyerni, a Lions pedig all int mondott a ballhawkságra.
A kamuzó (Colts@Seahawks 18-46)
Ha megnézzük az eredményt, azt hihetnénk, hogy a Seahawks offense hasított, pedig nem: igazából minden gáz, csak Russell Wilson elit. Az első félidőben nagyjából az történt, amit a beharangozóban mondtam: a Seattle támadófala nulla volt, az egyetlen TD-t a védelem szerezte egy pick6-ből, Wilson egyszer el is adta a labdát (még ha nem is feltétlen az ő hibája volt), csináltak rajta egy safetyt, nem működött sem a futás, sem a passz. Eközben a a Colts pariban volt a Seahawksszal, Brissett a mobilitásával elég jól mozgatta a csapatot, 15-10-es Colts vezetéssel jött a szünet.
A második félidőre aztán kijött a tehetségbeli különbség, bár ehhez az kellett, hogy a védelem bevigye a kegyelemdöfést egy fumble return TD-vel, Wilson (volt még egy interceptionje, bár az nem az ő hibája volt) és a támadójáték inkább csak a meccsben tartotta a Coltst. Brissették a meccs végére meg is zuhantak kicsit, a védelem pedig elfáradt, Wilson csak úgy dobálta a bombákat (bár ezek is inkább menekülés közben rögtönzött játékok voltak, mintsem felrajzolt playek).
A mérkőzés legnagyobb tanulsága, hogy Russell Wilson egy elképesztő nagy zseni, aki ilyen lehetetlen körülmények között is képes contender szinten tartani a Seahawkst. Az mondjuk más kérdés, hogy mi lesz vele mondjuk egy Rams, Vikings vagy Broncos szintű védelem ellen, mert igazából az ég adta világon semmi nem segíti támadó oldalról, a rájátszásban pedig így elég nehéz lesz. Ami pedig a Coltsot illeti, látszik a fejlődés a csapaton, legalábbis ami a védelmet illeti. Még messze nincs kész a csapat, de Luck-kal a fedélzeten képes lehetne a rájátszásért küzdeni. Nagy kár, hogy Luck legkorábban csak a 6. héten térhet vissza.
A töketlen (Eagles@Chargers 26-24)
A Chargers minden egyes évben elhiteti velünk, hogy ez most más lesz: pedig nem. Konkrétan Philip Riversék a legszerencsétlenebbek az egész ligában: nem elég, hogy a kutya nem kíváncsi rájuk Los Angelesben (ami a Rams történelmi múltját tekintve valahol érthető), de még okot is adnak rá. Hogy futtathatott az Eagles egy 6,5 perces drive-ot úgy a meccs végén, hogy mindenki tudta az egész világon, hogy háromból háromszor futni fognak? Pedig két pontos hátrányban volt csak a Chargers! Egyszerűen nevetséges, hogy nem voltak képesek megállítani az egyértelmű futást sem. Ilyet egy 1/1 aspiráns ellen lehet megtenni, nem egy olyan keret ellen, ami Super Bowlra is esélyes lehetne. Riversnek meg lehetne már végre egy tökös edzője, aki hagyja érvényesülni, még nem láttam olyan idegállapotban, mint amikor lehívták a pályáról egy negyedik kísérletnél.
A mérkőzés egyébként izgalmas volt. Az Eagles támadósora kifejezetten jó lett Alshon Jefferyvel, illetve azzal, hogy az egész támadófal úgy összeállt, ahogy a Cowboysétól várhattuk volna: Jason Kelce, Lane Johnson, Jason Peters és Brandon Brooks brutálisan játszott egész meccsen, a liga legjobb duójának gondolt Melvin Ingram – Joey Bosa duó köpni nyelni nem tudott, tök mindegy, honnan mentek és mit csináltak. Illetve nincs annál jobb bizonyítéka a remek támadófalnak, hogy egy LeGarrette Blount 16 futásból 136 yardot tudott futni. A védelem ezzel szemben már nem volt valami combos, a meccs második felére megint elfáradt az egység, passzjátékkal még mindig nagyon sebezhető.
A labdaszerző (Lions@Vikings 14-7)
Aki szereti a remek védőteljesítményeket, az odáig volt a meccstől. A Vikings védelme elit, a védőfala viszont egy olyan kategória, amihez fogható nincs a ligában: az NFL.com szerint öt sacket szereztek Matt Staffordon, ami szerintem minimum hat (a közvetítésen hatot mondtak), folyamatosan nyomás alatt tartották, nem csoda, hogy 209 yardig jutott csak TD nélkül. Ez a védelem bárkit képes kicsinálni, a egyetlen probléma az, hogy offense nincs mellé. A Lions 11 pontot szerzett a Vikings támadóinak hála, Case Keenum hosszú távon nem megoldás, pedig pofás lehetne az offense. A lehetnét egyébként akár lehetett volnaként is írhatnám, mivel a zseniálisan játszó Delvin Cook (elképesztő volt, hogy gyalogolt át a védőkön) térdsérülés miatt vélhetően IR-re fog kerülni.
Ha már a védelmeknél tartunk, azért illik megdicsérni a Lions egységét is, ami nemcsak, hogy egész jól védekezett úgy általában, de továbbra is termeli a turnovereket. Volt három kiharcolt és megszerzett fumble-je a csapatnak (kettőből 11 pontot szerzett az offense, egy pedig a Vikings utolsó drive-ját zárta le), valamint volt egy kivédekezett negyedik kísérlet is. Ez egyébként zseniális húzás volt Teryl Austintől, aki rájött arra, hogy a védelemben nincs annyi tehetség, hogy konstans megállíthassák vele az ellenfelet, viszont ahhoz elég jók, hogy labdákat tudjanak szerezni. Valamint dicsérjük meg Anthony Zettelt, aki a szintén ismeretlen Kerry Hyderhez hasonlóan röhögve játssza le a pályáról az 1/5-ös Ziggy Ansah-t, akinek szinte biztos, hogy nem ad majd nagy pénzt a csapat jövőre.
Fun fact: a Lionsnak immáron 56 meccs óta nincs 100 yardos futója, pedig Abdullah 20 futásból 94 yardnál állt meg (kifejezetten megnyugtató, hogy amennyiben nagyon kell és nem megy a passz, a Lions végre képes eredményesen is futtatni a labdát).
A Larry
A 49ers-Cardinals találkozó borzalmas volt. A Cardinals jelenleg egy nagy nulla támadójáték terén, mióta kiesett David Johnson, abszolút semmire nem képesek. A 49ers ellen 60 perc alatt mindössze négy mezőnygólra voltak képesek Palmerék, illetve a hosszabbításban sikerült kiszenvedni egy győztes TD-t (Larry Fitzgerald elit). Mindezt hazai pályán. A Cardinals és a 49ers 69:28 játékpercig nyüstölte egymást, a meccs:
– döntetlenre állt 44:21 perc erejéig,
– a 49ers vezetett 25:07 percen át,
– a Cardinals vezetett 0:00 perc erejéig.
– a Cardinals nyert.
Én komolyan mondom, sajnálom a 49erst, mert a belüket kidolgozzák, és valahogy a végén mégsem jön össze soha a győzelem. Egy Brian Hoyertől nyilván nem kell sokat várni, de ha a Jets tud két meccset nyerni egymás után, akkor a 49ersnek is kijárna valami siker. A Cardinalst pedig felejtsük el az idei szezonra, nem látom, hogy tudnák megfogni a Seahawkst vagy a Ramst.
A jacht
Mióta megszületett ez az ominózus kép, azóta a Giants nem győzött. Véletlen lenne? Aligha:
A viccet félre téve, ez szerintem a Giants bukta el. Nem mintha a Bucs nem tett volna eleget a győzelemért, de az ordas nagy hibák ellenére egészen a lefújásig nem akartam elhinni, hogy a Giants ezt elbukhatja. Amikor kellett, Eli Manningék oda tudták magukat tenni (ő maga TD-t is futott), 13-0-ról fel tudtak állni és a 4. negyedben még vezettek is és kivételesen a támadófal is funkcionálisnak tűnt. Azonban a végén mindig jött egy hatalmas védelmi hiba (amire eddig nem nagyon volt példa), egy elrontott szerelés, és egyszerűen elúszott a győzelem. Pedig a Bucs nagyon ki akart kapni, Nick Folk zseniálisan játszotta a kivágott Robert Aguayot, hisz két mezőnygólt és egy extra pontot is kihagyott, csak hogy biztosan nyerhessen a Giants.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások