Connect with us

Összefoglaló

Az Univerzum rendje elkezdett a helyére állni

Kevésbé voltak váratlan győzelmek a héten, és minden jel arra mutat, hogy a futball istenei is szeretik a kiugró teljesítméyeket ritkán engedni. Mondjuk Watson erre jól rátromfol.

 

Buffalo – Cincinnati 16-20

A Buffalo nagyon nem hozta a playoff-esélyes formáját a héten. A támadósorral komoly gondok akadtak, Taylor nagyon sokáig töpreng a zsebben, és látványosan hiányzott Clay (mostani sérülés, ACL-gyanús) és JMatt. A playhívást látom talán a legnagyobb gondnak, egész egyszerűen nem reagáltak a Bengals védelmére, a kieső Clayre, és Taylor sem volt hajlandó kimozdulni a zsebből. Megint a Schwartz-éra ugrik be, parádés védelem, egyre rosszabb támadásokkal. A legjobban talán az mutatja a kilátástalanságot, hogy 3 szerzett labdából 10 pontot tudtak csak csinálni. Na nem baj, a pihenőhéten majd kitalálják, hogyan lehet jobban haladni a futás-futás-magas passz kombónál. Az biztos, hogy nem sokat hozott a konyhára az új zónablokkolás. A védelmet sem lehet agyondicsérni, mivel ugyan odatették magukat, és 388 yardból csak 20 pontot engedtek, nagyon meg tudták verni őket (ld. Green TD). A pálya közepe borzasztóan nyitott volt folyamatosan, és az utolsó két drive-on mindenki beomlott. Egy papíron nem túl erős támadófal szanaszét blokkolt Dalton előtt mindenkit.

 

 

A Bengals támadósora szépen teljesített. Nem volt szokványos meccse AJ Greennek, mivel elég csúnya dolgokat is művelt a szokásos elit teljesítménye mellé. Dalton végre feléledt, és úgy néz ki, magára találtak a labda innenső oldalán. Dalton igazi franchise QB, ha fejben ott van, és nem szarik be egy kis nyomástól. Ritka képesség ez, és most megmutatta. Mixon nagyon szép TD-t futott, LaFell is az életképesebb oldalát mutatta, csak az a fránya 3 elvesztett labdabirtoklás ne lett volna. A védelem parádésan tolta, Burfict mindenhol ott volt a pályán, és nagyon úgy néz ki, hogy védők között Carl Lawson a draft egyik nagy stealje a negyedik körből.

 

Carolina – Detroit 27-24

A Panthers a Pats-elleni meccs óta szárnyal, a labda mindkét oldalán. Newtontól már látni 2015-öt idéző villanásokat, és végre Kelvin Benjamin is el tudja kapni a labdáit (tavaly után ez nem triviális). Funchess nagyon fel tud lépni; ha van elég labdája, akkor képes elvinni a támadókat ő is Olsen helyett. A futójáték most nem nagyon működött, de ahogy látjuk, nem is kellett, igaz így is összehozta CMC első profi TD-jét. Sajnos nagyon átjön a csapatból (és elsősorban Shulából), hogy amikor vezet a meccs végén, egyből időégetésre megy a pontszerzés helyett, és azért a védelem kell, hogy mindent megfogjon. Ez nem is megy annyira jól, szinte már tankönyvi prevent-felállásokat játszanak, és ugyan Bradberry sokat fejlődött tavalyhoz képest, még nem mindig bírják el a súlyát a helyzeteknek. A pass rush csodálatos volt, valaki mindig belelépett Stafford arcába, csak sajnos most Kuechly nem tudott remekelni. (Sokan felhozták, hogy ő és Stafford is sokat csúszkált a pályán, és mintha ennek az oka a műfűre szórt többletgranulátum lenne. Akárhogy is, borzasztó volt a tapadás a pályán.) A secondary fejben rendben volt, persze miután kiizzadták magukból a meccs elején a zászlókat.

Emeljük kalapunkat végül Cam Newtonnak, aki az elmúlt két meccsén 77.4%-os, 671 yard, 6 TD, 1 INT.

 

 

A Stafford-magic nem jött be most. Nem elég a meccsek nyeréséhez az, hogy az utolsó 5 percben szétdobálod az ellenfelet, pláne akkor nem, ha amúgy nem hozod a szintet. Stafford most az utolsó két drive-on kívül a várható alatt játszott, nem tudott ráakaszkodni úgy az ellenfélre, mint szokott, és sajnos ez így egy közeli, de nem szoros meccs volt. És ne legyenek illúzióink, nem az elkapókon ment el, összesen két elejtett passza volt Staffordnak, a többi csak simán rossz volt, nem ment ez a meccs neki. A Lions-szurkolótábora nagyon morci lehet Eric Ebronra, aki eddig csak villanásokban mutatta meg az elsőkörös draftpedigréjét. Darren Fells általában tud is élni a helyzettel, és ez nyilván nem jelent sok jót a jövőre nézve neki. A támadófal borzasztóan játszik, pedig papíron fejlesztettek rajta a holtszezonban. A Lions részéről semmilyen passzsiettetés nem volt, a Lions D-line is segített Newtont tisztán tartani a zsebben. A futást viszont borzasztó jól fogja ez a csapat, és érdekes látni, ahogy az elmúlt évek szenvedései után azért többé kevésbé összeálltak.

 

Baltimore – Oakland 30-17

A Ravens mindhárom győzelmét fehér nadrágban hozta eddig össze, tartsák meg a jó szokásukat, hogy a kedvenc csapataim ellen feketét húznak. Ez most nem jött be, fehérben darálták be a Raiders világtalan védelmét. Első körben a dicséreteket osztanám ki: jár a keksz Flacconak, aki nem adta el a labdát, Collinsnak, aki nem ejtette el a labdát, és az támadófalnak. Ha ez a három egység egyszerre kapja egy meccsen a kekszet, akkor lehozzák. Pedig Flacco nem volt jó, de hozta azt, ami kellett most, turnoverek elkerülésével segítette a csapatot 30 ponthoz. A büntetések is elmaradtak, két sokat szabálytalankodó csapatról beszélünk pedig, és csodák csodájára összesen volt 4 zászló a meccsen. Ezzel a futással igazi bounce-back meccset láttunk, és a Steelers vereségével, illetve a Bengals győzelmével nagyot fordult az AFC North, simán hármas befutó van épp. A védelemben az idei draft első négy Ravens-pickje is pályára lépett, és nagy pacsi Marlon Humphrey-nak, aki a fizikális Crabtree-t ugyan nem tudta jól fogni, de nem lett száz yardra megégetve, ez igazi tűzkeresztség volt neki. Hasonlóan érdemes Willie Henry is a dicséretre.

 

A Raiders elleni gameplan.

 

A Raidersben Carr kiesésével látszik, hogy megzuhantak a dolgok, igaz már előtte is. A támadósor még új fegyvereket is kapott, de mégsem tudnak életképesen haladni. Ez a Ravens-defense borzasztó secondaryvel rendelkezik, ennek megfelelően Manuel képes volt több ponton azért izgalmakat is okozni, de nem működtek a dolgok. Amari Cooper szinte nem is kapott labdát, cserébe Lynch és Richard megmutatták, hogy van bennük kraft. Lynch megint kicsit Beast Mode-ként viselkedett, Richard pedig elképesztően fürge, ha kicsi hely is van előtte, akkor meg tud indulni. Jared Cook viszont nagyon sokat ront, és Seth Roberts nem feltétlenül WR2 kaliberű, hogy Cooper helyére fellépjen. Todd Downing OC végre kicsit életképesebb playeket hívott, ez viszont nem mondható el a labda túloldaláról, ahol még mindig az a helyzet, hogy tehetség alapján, fizikálisan jó játékosok vannak, de szarul használva. Sean Smith például zónázhatna slot CB-ként, mert a mérete nem engedi felgyorsulni (igaz ez nem kifogás, lásd Julio Jones), így biztos jobb lenne, mint 3&4-re 15 yarddal hátra felállni emberezve. Középső LB még mindig nincs, és a falban is kevés a jó csere. Karl Joseph néha elrontott egy-egy playt, de látható, hogy fejlődik, egymaga viszont nem fogja megtartani a támadókat.

 

Texans – Chiefs 34-42

Deshaun Watson eddig nagyon úgy néz ki, mint a válasz a Texans QB-kérdéseire. 5 TD eladott labda nélkül egy Chiefs ellen azért megsüvegelendő. Ha így pörög a csapat, a következő hármat simán nyerik, és nem lesz itt gond. A futójáték is működött, Fuller punt returnje meg parádés volt. Ami szomorú igazából, hogy tavalyról idénre megoldották a QB-helyzetet, most meg itt egy védelem-helyzet. Watt és Mercilus egész szezonra kiesett, a secondary pedig működésképtelen. Wattnak fizut kell csökkenteni, és részben ebből újraépíteni a támadófalat. Cushing és Duane Brown cserélhetők, talán Joseph-fel együtt, és majd az értük kapott értékből kéne újrapörgetni gyorsan a necces egységeket.

 

 

A Kansas-drukkerek nem örülhetnek a 42 pont ellenére. Conley a szar gyep miatt szétszakította az Achillesét, Kelce pedig épp az agyrázkódás-eljárásban van. Reid elmondása szerint Kelce nem is emlékezett egy csomó dologra, ez azért aggasztó. Szóval végső soron ez nem volt egy ünneplésre okot adó győzelem, pedig azért a támadók brutális fordulatszámon pörögtek. A védelem viszont gyatra volt, Houston sérülése nyilván nem ad okot örülni, a védőfal pedig nem tudta magát átküzdeni a végtelen sok holdingon. (Némelyik egész nyilvánvaló volt, és nem repült zászló, Chris Jones az egyik playt abba is hagyta, és elkezdett ordítani a bíróval.) Egy néhány meccses rookie nagyon felgyújtotta a védőket, és a sérülésekkel együtt megvan, hogy Andy Reid mitől fog magas vérnyomást tapasztalni az elkövetkező hetekben. Egyszerűen nem megengedhető, hogy labdaszerzés nélkül hozzanak le egy meccset Watson ellen.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások