Senkit nem tévesszen meg a cím. Ez nem az jelenti, hogy Collins hatalmas visszaesést produkált volna és a liga közepesebb képességű játékosai közé tartozna. Egyszerűen csak annyit tesz, hogy Collins tavaly olyan évet produkált, hogy azt két-három egymást követő szezonban véghezvinni szinte képtelenség. Illetve aki meg tudja tenni az már a történelemkönyvekben szerepel.
Collins ugyanis tavaly féltávnál vezette a csapatát szerelésekben, sackekben és interceptionökben is. Valamelyest ez a többieket is minősíti, de Collins nagyszerű teljesítményéből semmit nem von le. Végül a szezont 125 szereléssel fejezte be, ami klubrekord a defensive backek között; a legtöbb nyomást helyezte a safetyk közül az ellenfél irányítóira a ligában; és interceptionökben is top10-ben volt. Nem hiába lett harmadik másodéves létére a legjobb védőjátékos szavazáson.
Ehhez képest idén visszafogottabb a teljesítménye. Egyrészt a tavalyi év kiugróan jól sikerült, másrészt az egészsége szempontjából is át kellett alakítani a játékát. Ugyanakkor a jobb tulajdonságait megtartotta. A line of scrimmage közelében félelmetes, kevés olyan defensive back van, aki ilyen szinten tud dominálni közel a LoS-hoz. Ezt nem mutatja semmi jobban, mint hogy megint neki van a legtöbb nyomásgyakorlása a safetykk között, ráadásul egy darabbal marad el a tavaly év végi teljesítményétől. Nem csinál annyi tackle-t, de amiket csinál azok mind fontosak. A run stop% mutatója ugyanis jobb, mint tavaly, tehát százalékosan több olyan futást is megállított már, ami first downt ért volna. Collins tehát nem lett rosszabb játékos, még csak azt sem mondhatjuk, hogy visszafejlődött volna. Egyszerűen tudatosabb lett a játéka és egy űrszezonhoz kell viszonyítanunk, ami egyszeri egy játékos életében.
