Oakland, Detroit, Indy, és Tampa: kérjük az itt lakó olvasóinkat, hogy figyeljenek sportszurkoló barátaikra. A leolvadt csapatok, egypontos vereségek a szezon közepén önbántalmazó hajlamokat hozhatnak elő.
Raiders – Bills 14-34
Kib*szott nagy taps T-Mobile-nak, aki megmutatta, hogy a jobb napjain fel sem merül semmiféle irányítókérdés Buffalóban. Amit egy szupersztár elkapó nélkül össze lehet rakni, azt megcsinálták. Zay Jones egyre jobban néz ki, azért valljuk be, hogy a 3/32 szebben néz ki a sok kétlabdás-húszyardos meccse után. Nem egy titán, de akármi lehet még belőle. Andre Holmes igazi vendetta TD-t csinált a korábbi csapatán, a passzjáték és a futás is energikus volt. McCoy megkapta amit akart, sok labda, sok yard, magas fokú használat. Ami negatívumot fel lehet hozni, az a turnoverek kezelése, egész egyszerűen ha megszereznek egy labdát, abból sok pontot KELL csinálni. (Itt nyilván nem Matt Milano visszahordottjára gondolok, hanem egy OAK 14 és egy OAK 41-nél kezdődő drive-ból egyaránt 3-3 pont sikerült.) Hauschka rohadt jól tolta, a punternek is ment, úgy általában a special team odavert.
A védelemből nyilván Matt Milano az, akit ki kell emelni. Mindenhol ott volt, ment rá a labdára keményen, és a front sevennel együtt ölte a futást orrvérzésig. Gyakorlatilag két sorozat kivételével hibátlanul játszott a védelem, és azért valljuk be, ez a győzelem a múlt héten pont felpörgő Raiders ellen nagyon megdobja a playoff-esélyeket. Az egyik reddites szurkoló megjegyezte, hogy olyan, mintha a himnuszos tüntetés összekovácsolta volna az amúgy közepes csapatot, és amolyan Disney családi filmek szintjén hozzák a lehetetlent.
Az Oakland viszont ott tart, hogy igazán feloszlathatnák a csapatot. Én nem láttam azt a direktívát, miszerint nem lehet előre passzolni, sőt ez egy elég sok évtizede engedett dolog a játékban, a Raiders biztos lemaradt. Mindenki azt hitte tavaly, hogy Downing jobb lesz Musgrave helyén támadókoordinátorként. Lóf*szt. Tíz nap felkészülés után le lettek játszva a pályáról, mind edzői, mind játékosszinten. Többen is hangoztatják, hogy tavaly a csapat elég szerencsésen húzott be győzelmeket, és most jön ki az, hogy ebben valójában egy kínkeserves 8-8 van. A playoff nem reális. Carr még mindig fejlődésben van, nyomás alatt még mindig megijed. Nincs kémiája Downinggal, és simán csak Crabtree reneszánsza és Cooper kicsit feléledő képességei nem fogják elvinni a csapatot a győzelemig.
Folyamatos screen passzok egy mélyre is életképes emberre kényszerítve, nagy playek helyett negyvenkilencszer dob, közepesen rossz futójáték, a védelemnél elbénázott zónák. Nem tudnak fókuszálni, valószínűtlennek tűnik két W egymás után. Az egyetlen pozitív hozadéka a meccsnek Marquette King sérült rúgásai, így legalább látszik tisztán, mennyire fontos ő a rossz védelem miatt.
Colts – Bengals 23-24
Nagy nehezen sikerült kiszenvedni a győzelmet a Bengalsnak egy – most már – 2-6-os Colts ellen. Nem érdemelték meg a győzelmet, de meglett legalább. Ilyen üres W 2014 óta nem volt, amikor Marvin Lewis lényegében egy 12 emberes challenge miatt nyert Tampában. A támadófal borzasztó volt, és ez nem Whitworth távozása miatt van így, sokkal mélyebb problémák vannak. Dalton családos ember, az isten szerelmére. A.J. Green teljesen eltűnt, futás nem volt (Mixon még csak-csak megmutatta, miért draftolták, de borzasztóan nagy hiánya a kigyorsításra való képtelenség, és ezt nem fogja tudni ellensúlyozni a horizontális ügyessége.) Dunlap visszahordott TD-je nélkül esélytelen lett volna az egész, pedig amúgy a védelem jól tolja idén, különösen kulcspillanatokban dobban meg a szívük! Viccet félretéve, sajnos most el lesz herdálva a védelem képessége addig, amíg szenved az offense, és sosem lesz olyan év, ahol mindkettő épp jól játszana, és még esélyesek is lennének akármire.
A Colts játékosai, edzői, és szurkolói bizonyosan örültek a győzelem gondolatának…DE NEM MA. Pagano teljesen elvesztette az eszét, öt- és hétlépéses dropback, amikor Brissett életveszélyben van, és komoly problémák vannak a labdabiztonsággal? Vagy hogy Doyle a tökéletes rövid-közép TE, erre negyedik és rövidekre lekúrják 30 yardra a passzt a pályán? Brissett pedig tényleg megtesz mindent, de nem kezdő kaliber, pláne nem egy ilyen állapotban levő csapatnál, és kritikus hibái vannak. Tolzien az alternatíva, úgyhogy meg sem szabad most szólalni. T.Y. és a haverok nem képesek nyitottra játszani magukat, ezzel pedig jön a sack, vagy a menekülés közben eldobott labda.
Ladies & Gentlemen,
I present to you Chuck Pagano; a man who believes that he won a fumble recovery challenge, & in fact, did not. pic.twitter.com/y0vPquldXy
— SCARE-emy Stevenson (@MyColtsAccount) 2017. október 29.
Panthers – Buccaneers 17-3
Stewart jóvoltából megszületett az első Panthers futott TD idén, ami nem Newtoné volt. Furcsán kicsi a pontkülönbség, hiszen a Tampa egy megtizedelődött secondaryvel állt fel, de azért ne menjünk el amellett, hogy ez a szezonban a negyedik olyan mérkőzés, ahol nem engedett a védelem TD-t az ellenfélnek. Nagyon összeállt ez a csapat, Julius Peppers is belead ennyi idősen még mindent, ami van. Ha ők nem fulladnak ki, a következő három meccs (Falcons, Dolphins, Jets idegenben) simán hozható, és még egy felfickósodó Saints mellett is ígéretes lenne egy 8-3-as mérleg a 12. hét után. A támadósorban vannak gondok, ahogy az már megszokott, a védelem mentheti meg Mike Shula munkáját. Borzasztó a playhívás, ezek a támadóoldali eredmények a játékosok tehetségéből születnek, nem pedig az ügyesen összerakott játékscriptből. Samuelt és Shepardot sokkal jobban be kéne vonni a játékba, előbbinek brutális sebessége van, volt egy go-útvonala, ahol belassítással együtt is sikerült túlfutnia egy mély passzt. CMC-nek sokkal többet kéne slotban felállnia, mert jelen esetben ő inkább slot elkapó, aki tud futni is, ha nem borzasztó a futásblokkolás (rátok nézek, Kalil-testvérek). Rivera rendszerében fontos a rugalmasság, a dinamikusság, az emberek megvannak, ideje összeállni úgy, mint nemrég…
That was pretty slick @GrahamGano pic.twitter.com/6hkQTvs7Er
— Mike Solarte (@MikeSolarte) 2017. október 29.
Mindent elmond a Tampa edzői stábjában uralkodó fejetlenségről, hogy Dirk Koetter a szélre fogta a vereséget. Hát igen, máshogy megmagyarázhatatlan, hogy nem sikerülnek a harmadik kísérletek, nem tudnak sacket csinálni Newtonon, hogy középszerű a futás, hogy Evans és DJax nem kap életképes terhelést, és hogy teljesen megszűnt a kémia a csapatban. Kiszúrtátok, hogy a nagy megmozdulásokat már nem ünneplik? A csapat morálja összeomlott. Sajnos nagyobb részt Winstonon is függ ez, hiszen amíg ő nem tud konzisztensen minőségi labdákat kiereszteni a kezéből, addig itt nem lesz feltámadás. Már a bemelegítés alatt is látszott, hogy nyomás nélkül, gyakorlás közben sem tud olyan dobásokat összehozni az esetek nagy részében, ahol simán tudnia kéne vezetni az elkapóit. Kérdéses, hogy a vállsérülés miatt van-e így, de egy korábbra visszamenő gondról beszélünk. A védelem pedig sajnos nem tud fellépni. Beengedik a pontokat, nincs passzvédelem, a futás ellen középszerűek. A teljes csapat 7 sacket szerzett idén, hét olyan játékos van, akinek ennél több van a CV-jében.
Steelers – Lions 20-15
Martavis KICSODA? JuJu (az új, erősebb, gyorsabb, jobb Hines Ward) felszántotta a pályát, és elég jól kisegítette a csapatát. A Lions def ellen (még idén is) azért fickósabb meccset vártunk, sajnos a Steelersnek is elég sok kiszenvedett győzelme szokott lenni. Nincs eszméletlen gond a támadósorral, Gilbert hiánya most azért jobban látszott, mint előző héten. Amit mindenképp fel kell hozni, az a red zone-ban való életképtelenség, ezen mindenképp javítani kell, mert nem megoldás, hogy 10-20 yardról már csak Bell tudja beszenvedni.
A védelem igazán jól tolta, elég sokat engedett, de kritikus helyzetekben megfogta a Lionst. Ami viszont para lehet a drukkereknek: ezt a zónázást eléggé szétszedte Stafford, és nem igazán vállalhatnak be egy ilyet mondjuk Brady ellen. Sokkal jobban el kell rejteni snap előtt a felállást, valamennyi emberezést belekeverni, és mellé nagyon meg kell tolni a fal belsején a nyomást. Persze lehúzni sem akarom őket, egyértelműen az volt a terv, hogy ne adjanak fel nagy játékokat, és puha zónázással fogják Staffordot. Ebben a felállásban pár rossz szerelés is csúnyán sok yardot jelent.
A Lions teljesen kifújtnak látszik. Elvesztették a szezon elején látott fickósságot, és teljesen nullák pontszerző szituációkban, clutch helyzetekben, és ezen még a tavalyihoz képest fényévekkel jobb defense sem segít. Egy jó csapat ellen néztek ki nagyon legatyásodva, ötször látogatták meg a red zone-t, mégis nulla TD-vel jöttek el. Innentől nincs más hátra, mint előre: a következő meccsből van néhány nyerhetetlennek tűnő, de gyakorlatilag oda-vissza verni kéne a divíziót, hogy a playoff-esélyek életben maradjanak. Cooter playhívásai nagyon kiszámíthatóak (Dwayne Washington felmegy a goal line kísérletre, holy shit, hát vajon mi következhet), egy egész pihenőhete volt megtervezni, hogyan szaladjanak bele a falba. Persze a kivitelezés sem volt tökéletes, de a lelkén szárad, hogy Stafford legjobb éveiből még eggyel kitörli épp a seggét.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások