A “Hála az égnek, hogy nem Rex Ryan az edzőnk Bowl” érdekes eredményt szült. A papíron kiüresített Jets-defense egy minden eddiginél ütőképesebb Bills-futójátékot fojtott meg teljesen, és tudta a lépést tartani a félelmetes Bills-védelemmel, még ha nem is diktálta az iramot úgy, ahogy egy contender-csapat.
Nagyjából így tudom leírni a Jets támadóit, ahogy a leadben is tettem. Megtették, amit kellett, de nem ők diktálták a tempót. Ennek ellenére meglepő, hogy mégis behúzták a meccset, sőt 13 pont előnnyel. Mind a földön, mind a levegőben boom or bust playeket láthattunk, Forté is úgy futott, hogy 2, 13, 3, -2, -1, 1, 20 (nem pontos sorrend), sokszor beleállt a földbe, néha kicsikarta a minimumot, sokszor pedig megugrott. Bilal Powell ugyanez, de az elkapók is: Robby Anderson 4/48/1 volt, ebből viszont volt egy 25 yardos elkapás is. A mozgást talán ezek a megmozdulások okozták a pályán: mikor végre úgy tűnt, hogy megfogják harmadik és röviden a New York-iakat, akkor hirtelen valaki odapörkölt 15-20 yardot. A csapat általánosságban jó volt amúgy, a fiatalok felléptek, ha gond volt, a negyedik negyedben nem omlott meg a csapat, ahogy szokott, de legalábbis elegendő előnyt tett fel hozzá, hogy kibírja.
A védelem félelmetes volt, nagyjából így kell beleállítani a földbe egy erősödő, dinamikus támadósort. Kifejezetten szépet mentek a futás ellen, így rákényszerítették Taylort a passzra, amiben nem rossz ő, sokan feleslegesen kritizálják ezért, de nem erre lett kitalálva a Bills. A védelem három labdavesztést erőszakolt ki (meg volt a Billsnek egy sajátja is), ez teljes mértékben le tud gyilkolni egy potens O-t is. Ajánlom a felvételt visszanézni még egyszer, és nézzétek a Bills centerének a fejét. Snap előtt sokszor megbillenti, és ezt minden bizonnyal kiszúrták a pályán is, elmarva az ezüsttálcán kínált nyereményt.
A Bills támadósora most nagyon megakadt. 2008 óta harmadjára kezd 5-2-vel a csapat, és harmadjára veszít a Jets ellen. Kelvin Benjamin hiányára is lehet fogni, de Thompson és Jones pont ott voltak annyira, amennyire kellett, ez most inkább gameplan és mentalitás hiánya. Elképesztő, hogy számtalan új edző, 2 tulajdonos, ezerszer kicserélt roster után egy 5-2-es Bills ugyanúgy nézett ki, mint az elmúlt 17 év bármelyike. A legnagyobb gondot talán a támadófal jelenti, akik hét (!!!) sacket engedtek, így Tyrod kicsit sem tudott nyugodt lenni a passzok esetében. Nem volt rossz a passzjátéka, sok labdát nem dob meg, amit meg kéne, talán túlságosan is vigyáz rá, és ez egy beomló fal mögött nem életbiztosítás. A puszta számai a negyedik negyed miatt annyira nem mérvadóak, de nem lehet rá azt mondani, hogy rossz QB, és Peterman kéne helyette. Külön szót ejtenék McCoyról, aki teljesen lefagyott, és a gamescript sem kedvezett neki. No de azért a liga egyik legjobb és legtöbbet használó futójától 12/25 úgy, hogy abból volt egy 13 yardos futás is, az nagyon para. Reméljük, hogy nem valami rendszerhibát jelez, hanem inkább egyszeri jelenséget.
A Bills védelem inkább egy kis borjú volt, mint bölény. Rettentő sok kihagyott helyzetük volt, nem éltek a büntetésekből fakadó helyzeti előnyökkel, a megállításoknál továbbengedték őket, nem büntették McCownt és társait a rossz passzokért, szarul fogott labdákért. Leonard Johnson olyan gyönyörű interceptiont ejtett el, mint ahogy én szoktam rárepülni a forró töltött krumplira. Az inkonzisztencia oda vezetett, hogy a Jets játékosai pont szinkronba kerültek a saját inkonzisztenciájukkal, és minden megingáskor fel tudtak lépni és előrébb menni.
Bills – Jets 21-34
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások