A Steelers-Bengals meccseknek is megvan a maguk hangulata, bár az inkább az aljas megmozdulásokban és szándékos durvaságokban csúcsosodik ki. A Steelers-Ravens rivalizálás viszont legtöbbször az igazi keménységről szól: odacsapnak egymásnak a játékosok, nagyobbat és keményebbet, mint általában, de itt nem a vétlen játékosok megbüntetése és kiütése a cél. Ez a küzdelem nemesebb formája, ahol bár szólni fog a csontzene, mégsem azt fogjuk érezni, hogy egy gyomorforgató mészárszéken vagyunk.
Mindkét csapat komoly veszteséggel érkezett a mérkőzésre. A Steelersnél Juju Smith-Schuster jogos eltiltását tölti, Ryan Shazier pedig rettentő súlyos sérülést szenvedett, így a labda mindkét oldalán komoly veszteség érte a csapatot. Ami a Ravenst illeti, Jimmy Smith, a csapat messze legjobb teljesítményét nyújtó cornere IR-re került, ami egy Antonio Brownnal felálló offense ellen nem feltétlenül jó.
Ez a Ravens nem az a Ravens
A két csapat már találkozott egyszer idén még a negyedik héten, amikor is a Ravens offense töketlensége miatt viszonylag simán nyert a Steelers. Azonban az egy teljesen más meccs volt, hisz a Steelersben ott volt még a már eltiltott RT Marcus Gilbert, míg a Ravensből hiányzott NT Brandon Williams. Ennek köszönhetően Big Ben viszonylag nyugodtan passzolhatott, Le’Veon Bell pedig 35 futásból 144 yardot és egy TD-t szerezhetett. Gilbert viszont most nincs, Williams viszont van, ezzel pedig helyre is állt a Ravens futás elleni védelme, az utóbbi öt meccsen egyszer sem engedett 100 yardot, de még 80-at sem nagyon a Ravens védelme, ez pedig alapjáraton meghatározta a csapat teljesítményét (négy meccset meg is nyertek).
Ráadásul, bár Smith kiesése nyilván fájdalmas, mélységet tekintve elég jó a Ravens CB-sora, az újonc Marlon Humphrey egész jól játszik. Ráadásul még így sincs olyan Ravens védő a kezdőben, aki ne hozna egy minimum átlagos szintet, miközben Terrell Suggs, Williams vagy Eric Weddle elit szintet hoz. Meglepne, ha ez a defense egy ilyen rangadón 20 pontnál többet engedne a Steelernek, még akkor is, ha alapvetően Big Ben szinte a tőle megszokott jó játékot hozza az utóbbi időben. A kérdés tehát az, hogy a Ravens offense fel tud-e nőni a feladathoz.
Óriási érvágás Ryan Shazier kiesése
Shazier zseniálisan játszott idén, szinte hiba nélkül, ráadásul ő volt a védelem szíve és esze is egy személyben. A Bengals ellen is látszott, hogy bizonytalan nélküle az egység, a helyére beugró Arthur Moats pedig még csak egy mondatban sem szerepelhetne Shazierrel, akkora a különbség kettőjük között. A hiányát a Steelers védelem futás elleni és pass rush teljesítménye is meg fogja érezni, arról nem is beszélve, hogy az egyik legjobb coverage LB volt idén a ligában. Nem hiszem, hogy a szenvedő Ravens offense hirtelen képes lenne csak miatta 40 pontot feltenni a táblára, viszont ez arra épp elég lehet, hogy tartsa a lépést a Steelersszel.
Már csak azért is, mert a most nem játszó Juju újonc létére nagyon jól szált be a játékba, és bár nem képes konstans jó teljesítményre, de összességében sokkal hasznosabban játszik, mint Martavis Bryant. Ha Bryantet egy Brandon Carrt ki tudja venni a játékból, Bellt pedig megfogja a remekül játszó védőfal, akkor Weddle és Humphrey akár limitálhatja is Brownt, ezzel pedig a Steelers is meg lenne lőve. Már csak azért is, mert a támadófal nem olyan jó, hogy nyugodt életet biztosítsanak Big Bennek, amikor pedig jó védelem ellen és nyomás alatt kellett játszania idén, akkor 2-2-es mérleget és 4-6-os TD-INT arányt tudott felmutatni.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások