A Jaguars tízpontos előnyből teljesen legatyásodott a Patriots ellen a negyedik negyedben. A védelem nem tudta megtartani Bradyt, viszont lett volna egy utolsó esélyük, hogy életben tartsák a reményt. A kisiskolás szintű playhívások azonban megpecsételték a csapat szezonját.
Leonidasz nagyszerű cikkben vesézte ki, hogy miért működött a JAX támadósora a Patriots ellen. Ami azonban szíven ütött mindenkit, hogy miért omlottak össze a mérkőzés végén. A Jaguars 12 perccel a mérkőzés vége előtt még borzasztó jó helyzetben állt, amíg a Patriots nem kezdett meg 20-10-nél visszaindulni, egy ponton 95.5% esélyük volt a győzelemre.
Kékkel a Pats drive-jai, arannyal a JAX drive-jai. A nagy kiugrás lefelé anomália, Gostkowski kickoffjával helyre is áll.
A Jaguars nemes egyszerűséggel elvesztette ezt a meccset. És ami még fájóbb lehet itt, hogy voltak, akik ezt már nyáron megjósolták. Warren Sharp a júniusban megjelent elemzésében kiemelte, hogy a JAX playhívása a második félidőben borzasztó. Kiszámítható és logikátlan, tavaly pedig néhány meccset buktak is amiatt, hogy néhány nyilvánvaló jelből teljesen elárulják, mit akarnak csinálni. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a védelem kifejezetten laza éven van túl, így csupán néhány acélos támadósoron tudták tesztelni a karmaikat. Sharp ezeket nem átallotta megírni Twitterre sem, ahol pár nagyon meredek dologra is rámutatott.
A negyedik negyedben minden egyes első kísérlet futás volt shotgunból. 2 yard, 1 yard, 1 yard, -1 yard.
A negyedik negyedben minden egyes második kísérlet hosszú passz volt. Passzmélységek: 20 yard (incomplete), 20 yard (comp), 35 yard (leütve Rowe által), 17 (complete). Mindezt ugye olyan helyzetekben, ahol az órát kell égetni a mezőnygól távolságáig legalább, tehát a második és hosszú szituációkból harmadik és rövideket kéne csinálni.
Szóval ott tartunk, hogy harmadik és 8-9, és áll az óra. Futni nem szabad, mert puntkényszer lesz belőle. Mindannyiszor passz lett, a Pats mellesleg nagyon látványosan erre rendezkedett be. Egy darab sikeres passz. Ez sem volt elég távolságra, és az ebből következő punt úgy indult el, hogy hat másodperc volt a játékórán. Az barátok között is 4-5 égethető másodpercet jelent.
A végjátékban hat snapjük volt mozgó órával, előnyből. Egyik snapnél sem engedték öt másodpercig az órát, simán 10-12 körül engedték el a játékot, ezzel körülbelül egy percet pluszban a Patsnek adva.
Gyenge óramenedzsment, rossz és kiszámítható playhívásokkal. Nem győzelemre játszottak, hanem vagy teljesen világtalan volt Marrone, vagy féltek. Sharp már 2017 júniusában leírta, hogy a harmadik legkönnyebb beosztása lesz a védelemnek (és ez így is lett a szezon végére is), és nem kényszerülnek majd felülvizsgálni a saját rendszerüket. A győztes meccseiken 9.5 ponton tartották átlagosan az ellenfeleket, azért valljuk be, ennél egy hullámvölgy alján levő Bortles is többet tesz le az asztalra. Egész szezonban nem volt téma náluk ennek okán a game management aspektusa. A második félidei kiszámítható playhívások és a rossz óramenedzsment egyaránt az OC Hackett és a HC Marrone hibája.
Ez nem az első félidei játékot minősíti, ugyanis ott elképesztő, amit véghez vittek. A Steelers ellenin látottakhoz hasonlóan akkor vannak elemükben, amikor meg kell szerezni egy komoly előnyt, utána esnek csak szét. A cikk végén elolvashatjátok Warren Sharp elemzésének egy oldalát a JAX tavalyi szezonjáról.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások