Elérkeztünk Minden Idők Legjobb Superbowlja játékunk első hetének a végéhez. A héten bemutattunk nektek 4 nagydöntőt az “A” csoporton belül, amikről ti is szavazhattok. A szavazás véget ért, illetve a szerkesztőség is döntött. Alább olvashatjátok az eredményeket:
KGYM: Szerintem messze nem a legunalmasabb a Seahawks – Broncos. A félidő környékéig még benne volt, hogy Manning és minden idők legjobb támadósora visszajön, feláll, legyalulják a Seahawkst. Ugyanez az érzés nincs meg a Packers – Raiders esetében, pedig Bart Starr a korát nagyon meghaladó profizmussal passzolt már akkor is. Az ő játéka teszi élvezetesség azt a meccset, viszont emiatt annyila stabilan dominálta a Raiderst, hogy esélykük sem volt felállni. Így kerül nálam a többiek által utált meccs a harmadik helyre. A második Montana és Marino összecsapása, ahol ugyan Montana egészen egyértelműn verte le Marinóékat, Marino pont olyan underdog volt, mint Eli Manning a Pats ellen. Nyilván a tündérmese itt nem valósult meg, de mégis utólag ez azért számít. Így kerül az első helyre egy Bills-Giants, ahol oda vissza pofozták egymást, kicsit a mostani Pats – Eagles rangadóhoz hasonlítható módon. Nem domináltak ennyire a támadósorok az 1990-es szezon zárómeccsén, de egyik csapat sem tudott számottevő előnyt elérni, és ami a legfontosabb, nem egy utolsó másodperces csicska-mezőnygóllal nyertek (minden ilyen csapatot és győzelmet szívből gyűlölök, ezért még szabályt is változtatnék akár), hanem két sorozata is lehetett még Jim Kellynek, hogy visszahozza a mérkőzést, a Giants pedig ugyan égette ezerrel az órát, nem a “klasszikus” kitérdelés vetett véget a meccsnek. (Kicsit gyengít a véleményemen, hogy kimaradt egy utolsó másodperces mezőnygól, de pont emiatt tartom jónak ezt a meccset.)
Renningan: Nem volt egyszerű döntés, ugyanis csak egyetlen szórakoztató meccs volt. A Broncos-Seahawks a történelem egyik, ha nem a legrosszabb/legunalmasabb Super Bowlja volt, nem véletlenül lett mindenkinél utolsó. Igazából a 19. és a 2. Super Bowl is bűnunalmas volt, pedig azért csak volt egy Marino-Montan párharc is. Mindhárom meccsen csak egy csapat volt a pályán, nem tudom, hogy Jarred direkt sorsolta-e így, de végül is jól van ez így, legalább hamar kihullanak a pocsék meccsek. A Bills-Giants találkozó viszont tökéletes volt, végig szoros és fordulatos, izgalmas mérkőzésen nyert a Giants, bár szerintem nincs szurkoló, aki ne sajnálná szerencsétlen Billst, aminek egy elrontott mezőnygólon múlt története első sikere (főleg, hogy ugye tudjuk, hogy egymás után négy döntőt is elveszítették).
Kronikk: Ezen a héten a negyedik nálam a Broncos-Seahawks döntő volt, elég sokat levon szerintem egy döntő érdemeiből, ha egy perc izgalom nincs a mérkőzésen, mert végig lehet tudni, hogy melyik csapat nyer. Ezen a döntőn csak a Seahawks volt a pályán. A harmadik ugyanilyen okokból a Raiders-Packers döntő lett, ott is egyértelmű lett rögtön az elején, hogy a Packers lefogja lépni ellenfelét. Izgalmakat túl sokat nem rejtegetett a San Francisco-Miami mérkőzés sem, bár ott két legendás irányító csapat össze, így ez a döntő lett nálam a második. Az első helyre pedig a Bills-Giants mérkőzést tettem, egy olyan csapat nyert aki elvesztette kezdő irányítóját, legjobb támadósor vs legjobb védelem, és egy végletekig szoros mérkőzés, aminek a végén egy drámai mezőnygól kísérlet döntött. Nekem ezek kellenek, hogy egy döntőt igazán jónak tudjak minősíteni.
Jarred: Az számomra nem volt kérdéses, hogy a Broncos-Seahawks döntő lesz az utolsó. Semleges szurkolóként rossz volt nézni, hogy a Denver 12 másodperc után gyakorlatilag feladata a meccset, és utána már csak annyi volt a kérdés mennyivel nyer a Seahawks. Az első helyezet sem volt kérdéses számomra, egyszerűen minden ott volt a Bills-Giants meccsen, amit egy NFL szurkoló csak kívánhat. Két nagyszerűen játszó csapat, folyamatos izgalom, és egy olyan drámai végjáték, amihez foghatót keveset lehet látni. Szegény Scott Norwood azóta is ennek a meccsnek az utolsó játékának súlyát hordozza a vállán. A másik kettőnél már gondban voltam. Se a 19. se a 2. SB nem volt túlzottan izgalmas, de mindkettőben volt egy nagyszerű történet. Egyikben Montana és Marino, két legenda csapott össze, a másikban pedig Lombardi mester búcsúzott szeretett csapatától. Végül azért raktam a Dolphins-49ers párharcot a második helyre, mert két legenda mégiscsak több mint egy.
Olvasók: A szerkesztőség többnyire mindenben egyet értett, és ti is majdnem egyet értettetek velünk. Ahogyan a szerkesztőség többségénél, úgy nálatok is az utolsó helyen végzett a Broncos-Seahawks döntő, ami a szavazatok 13,77%-t kapta meg. A következő háromnál azonban már szorosabb volt a verseny. Harmadik helyezetnek 23,66%-al a Packers-Raiders lett megválasztva, ám utána egy kisebb meglepetés történt. A Bills-Giants döntő ugyanis 28,09%-t kapott, ami csak a második helyre volt elég. Ez pedig azt jelenti, hogy szerintetek ebben a csoportban a Dolphins-49ers döntő volt a legjobb, ami a szavazatok 34,88%-t zsebelte be. Bevallom én nem hittem volna, hogy ebben a négyesben bármi is megszorongathatná a Bills-Giants döntőt, de úgy tűnik mégis akadt egy kihívója. De mindig örülünk az ilyen meglepetéseknek. A Dolphins-49ers döntőnek így odaadunk +4 pontot, a Bills-Giantsnek +3, a Raiders-Packers-nek +2-t, és a Broncos-Seahawksnak +1-t.
Így kialakult hát az “A” csoport végső állása. Nem meglepő módon 6 ponttal a Broncos-Seahawks döntő végzett az utolsó helyen, ám nem sokkal maradt le a Packers-Raiders döntőtől, ami 9 pontot kapott. A Dolphins-49ers döntő 16 ponttal lett a második, míg a Bills-Giants döntő 19 ponttal az első.
Ez azt jelenti, hogy az “A” csoport győztese a Bills-Giants döntő lett, ami így továbbjutott a következő fordulóba. A Dolphins-49ers döntőnek ezek után még lesz esélye egy Wild Card helyre attól függően, hogy a többi csoport hogyan alakul. Ezzel az “A” csoport befejeződött, és jövő héten jövünk a “B” csoport döntőivel!
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások