Volt bár borzalmasan egyhangú és unalmas Super Bowl az NFL történetében, de talán egyetlen sem volt annyira nyomorúságos, mint amit a Denver Broncos és a Seattle Seahawks játszott egymással. 43-8-as végeredmény, mészárlás és dögunalom, a Seahawks fanokon és a Manning-hatereken kívül aligha élvezte bárki is. Bár meghatározónak mindenképp meghatározó, legalábbis számomra, ugyanis e meccs után és emiatt lettem FK-s szerkesztő.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A 2013-as szezon a Broncosról és a Seahawksról szólt. Russell Wilsonról ekkorra már kiderült, hogy a liga egyik legjobb irányítója, a Seahawks védelem pedig brutális volt, Peyton Manning pedig konkrétan minden valamire való rekordot megdöntve lett MVP a liga legjobb offense-ével. Ráadásul ez a két csapat lett az AFC és NFC első helyezettje, mindkettő 13-3-mal végzett, minden adott volt rá, hogy egy csodás meccset lássunk. Hát, nem ez lett.
A Seahawksról nincs mit mesélni, nagyjából ugyanarról a csapatról van szó, mint most, talán annyi különbséggel, hogy az a támadófal egy fokkal jobb volt és még Marshawn Lynch ott rontotta a levegőt. A Broncos viszont egy teljesen másik csapat volt: a lassan a ligából is kibukó John Fox volt a HC, a Raidersszel időközben megbukó, lagymatag Jack del Rio volt a védelmi koordinátor, Wes Welker még játszott, és ugye Manning is a csúcson volt. Előbbi kettő pedig mindent elmond a csapat tartásáról.
A Patriots szurkolók többsége most épp hangosan szidja Bill Belichicket, mert hát milyen dolog az, hogy Tom Bradyt kivételesen nem segítette ki a csapat, mekkora hülyeség volt elcserélni Jamie Collinst és a többi. Tény, Tom Brady zseniális volt és tény, hogy most nem volt mellette a védelem vagy a speciális egység, hogy segítsen neki. Azonban, ha a Bradyt sajnálók emiatt fanyalognak, akkor mit mondjanak a Manning-rajongók vagy azok a broncososok, akiknek végig kellett azt a meccset szenvedniük?
Manning nem ekkor játszotta élete meccsét (sőt!), de mindent elmond arról a Broncosról, hogy még így is ő volt a legjobb. Nem ő adott egy teljesen homály snapet a meccs 12. másodpercében, amiből safetyt szerzett a Seahawks, nem miatta nem tudta a védelem gyakorlatilag egyszer sem megállítani a Seahawks támadóit, nem miatta engedett a második félidő legelején rögtön egy visszahordott TD-t a speciális egység, nem ő tehet arról, hogy a támadófal két turnovert (fumble, pick-six) és összehozott, nem miatta ejtette el a labdát D. Thomas, nem miatta nem rúgta be a második negyed végén a mezőnygólt a csapat (inkább nekimentek negyedikre, pedig a Patriots a Falcons ellen megmutatta, mennyire fontosak is az első pontok). Az első snap után teljesen összeomlott a Broncos, a coaching borzalmas volt, amint végre sikerült valami, valaki garantáltan elrontotta, rossz volt nézni.
A Seahawks pedig csinálta azt, amihez értett. Wilson hibátlanul játszva osztogatta a labdákat, Marshawn Lynch megállíthatatlan volt, a Seahawks védelme pedig pont olyan elit üzemmódban játszott, amihez az utóbbi években hozzászokhattunk. A csapatnak volt tartása, nem aludtak be a második félidőre, a Broncos első pontjaira is rögtön TD-vel válaszoltak (Del Riónak hatalmas gratula), az a Seahawks azon a meccsen könyörtelen és hibátlan volt, 100 százalékban megérdemelten nyert.
A Seahawks 35 pontos győzelme holtversenyben a harmadik legnagyobb arányú győzelem az NFL történetében és a legnagyobb, amit underdogtól láthattunk valaha. Ráadásul ez volt az első SB, amikor a győztes csapat 40+ pontot szerzett, míg a vesztes 10 alatt maradt. Nem véletlen, hogy ez volt minden idők egyik legrosszabb Super Bowlja és legnagyobb csalódása (legalábbis a semleges szurkolóknak).
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások