Számomra a Baltimore Ravens-San Francisco 49ers párharc volt az évezred legszórakoztatóbb Super Bowlja, hiába nem szerettem és szeretem egyik csapatot sem. A Ravens 21-6-ra is vezetett, aztán jött a véletlen/nem véletlen áramszünet, a 30 percnyi extra pihenő pedig elég volt ahhoz, hogy a Ravens elveszítse a fonalat, a 49ers pedig Colin Kaepernick jóvoltából 17 pontot felpakoljon a táblára. Ezután volt 28-23 és 34-29 is a mérkőzés állása, ráadásul a 49ers a Ravens hétyardosáról nem tudott TD-t szerezni négy kísérletből, így az utolsó két percben a Ravenshez került a labda, majd jött a csoda.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Kalandos út a döntőig
A 49ersnek és a Ravensnek is rendkívül kalandos útja volt a döntőig. Előbbinél még Alex Smith-szel kezdte meg a szezont, aki zseniálisan játszott: 6-2-1-es volt vele a csapat, míg meg nem sérült, 104,1-es passer ratingje a harmadik legmagasabb volt a ligában, miközben a 70 százalékos pontossága a legjobb. Nem mellesleg pedig 19-5-1-es mérleget tudott felmutatna Jim Harbaugh alatt. Azonban a Rams elleni meccsen megsérült, a helyére pedig Colin Keapernick került és sikerült is megtartania a kezdőt, a szezont pedig 5-2-vel fejezte be vele a csapat.
Nem csak az offense volt azonban jó, hanem a defense is: NaVorro Bowman, Ahmad Brooks, Aldon Smith és Patrick Willis alkotta a linebacker sort, a védőfalban ott volt Justin Smith, a secondaryben Donte Whitner, Perrish Cox, Chris Culliver és Dashon Goldson. A 49ers védelme engedte a 3. legkevesebb yardot az egész ligában, futás és passz ellen is elit volt, 17,1 engedett pontátlagánál csak a Seahawks volt jobb abban az évben. A rájátszás így nem is igazán volt kérdés: Kaepernick előbb szétfutotta a Packerst, majd a védelem a második felidőben lenullázta a Falconst, így hosszú idő után először Super Bowlba jutott a San Francisco.
A Ravens ennyire nem volt domináns, ráadásul Ray Lewis is megsérült és csak hat meccsre volt képes az alapszakaszban. Ez pedig majdnem végzetes lett, hisz hiába állt 9-2-vel is a Baltimore, brutálisan megzuhant a gárda és az utolsó négy meccséből csak egyet nyert meg, éppen hogy a Bengals előtt végezve a csoportban. Ez annyira feltüzelte a játékosokat, hogy állítólag John Harbaugh-t is finoman megkérték rá, hogy álljon kussban a sarokba, ha nem akarja, hogy kicsit megtapossák a veséjét.
Ettől a ponttól kezdve az egész rájátszás a visszavonulását bejelentő Ray Lewisról szólt, aki elszakadt tricepsszel is a csapattársaival küzdött, ami óriási lökést adott az egész franchise-nak. Az Andrew Luck vezette Colts nem volt kihívás, azonban minden idők egyik legnagyszerűbb meccsén sikerült legyőzni a pályára visszatér Peyton Manninget és a Broncost a hosszabbításban, majd pedig a Tom Brady vezette Patriotson is átgázoltak. Ez pedig azt jelentette, hogy összecsapnak a Harbaugh-fivérek.
“A” safety
Joe Flacco ekkora már rájátszásformában, nagy szerződésre hajtva űzte az ipart, a Super Bowl előtti három PO-meccsen 8-0-ás TD/INT arányt pakolt fel a táblára 115+-os passer ratinggel. Meg sem lepődött hát azon senki, hogy az első két negyedben kiosztott rögtön három TD-t 21-6-os vezetést szerezve a Ravensnek. Ez lehetett volna minden idők egyik legsimább győzelme, ha nincs a Half time Show és az áramszünet: az extra idő a Ravenst megzavarta, Jim Harbaugh-nak pedig volt ideje rendbe tenni a 49erst.
Pedig jól kezdett a Ravens, Jacoby Jones kapásból visszahordott egy 108 yardos kickoffot, ám ezután már a 49ersről szólt a meccs. Előbb Michael Crabtree kapott el egy 31 yardos TD-t, majd Frank Gore szerzett egy hatpontos, egy gyors FG-párbaj után pedig Colin futott egy 15 yardos TD-t. 24-10-re leiskolázta a 49ers a Ravenst és 31-29-es állásnál már csak egy kétpontos kellett volna az egyenlítéshez. Ez azonban nem jött össze, Flaccónak pedig szóltak, hogy nem csak két negyedből áll a meccs, a Ravens pedig legalább mezőnygólig el tudott jutni, hogy mindenképp TD-t kelljen szerezni a 49ersnek.
A 49ers azonban továbbra is dominálta a meccset, de a Ravens hétyardosáról nem tudott TD-t szerezni négy kísérletből se, így az utolsó két perben a Ravenshez került a labda, majd az időégetés után jött a csoda. Punt következett, amiből minden idők egyik legzseniálisabb játéka lett: történt ugyanis, hogy a Ravens puntere fogta a labdát és beszaladt az end zone-be, miközben mindenki holdingolni kezdett, mint az állat. A cél egyértelmű volt, annyi időt elégetni az órából, amennyit csak lehet, aztán benyelni egy safetyt. Így hiába adtak két pont ajándékot az 49ersnek, lepörgették a hátralévő idő nagy részét, majd nyugodtan, szabadon puntolhattak. Sokan persze kritizálták a dolgot, hogy hát ez nem fair: szerintem viszont elképesztő döntés volt, John Harbaugh pedig így lenyomta a testvérét.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások