Connect with us

Draft

A jövő sztárjai – Derrius Guice

A futók ideje leáldozóban van – tartja a modern kori NFL mondás. Mégsem telik el lassan év anélkül, hogy egy prospectet a top10-ben húznának ki és még legalább 1-2 tehetség az első körben nem követné. Tavaly Leonard Fournette volt az ügyeletes Adrian Peterson hasonmás, idén pedig Barkley az, aki a legnagyobb hype-ot kapja. Rajta kívül viszont az új Lynch is a prospectek között van, érdekes módon pont Fournette mögül az LSU egyetemről.

 

 

 

Derrius Guice élete egy percre se volt könnyű. Édesapja gyilkosság áldozata lett, így édesanyja egyedül nevelte fel. Ennek ellenére megküzdött a kihívásokkal és 5 csillagos recruitként érkezett az egyetemre, ahol balszerencséjére Leonard Fournette mögött szinte végig csereként kellett játszania. Azonban ez sem gátolta meg abban, hogy berobbanjon, és ne csak annak köszönje karrierjét, hogy Fournette sérüléssel küszködött, majd távozott az egyetemről.

 

Guice testfelépítése tipikus erőfutó benyomását kelti. 180 centiméter magas és 100 kilogramm, ami jól mutatja, hogy nem egy törékeny alkat. Ennek megfelelően a stílusa is agresszív, tankszerű. Nagyon erős lábai vannak, combból képes taposni és nehéz kibillenteni az egyensúlyából, mert súlypontja annyira alacsonyan van, hogy könnyedén megtartja magát. Tömzsi testfelépítése csupa izom, nem csak a lábai, de a felsőteste is izmos.

 

 

Tipikusan az a futó, akit nagyon nehéz szerelni, mert nem hagy olyan pontot a testén, ahol meg lehetne ragadni. Valódi ágyúgolyóként robban be a lyukakba és olyan erővel is töri át az embereket. Fizikai erejét előszeretettel használja és helyesen tartott testsúlya segítségével könnyedén képes ráerőltetni akaratát a linebackerekre, de a védőfal tagjai se fogják meg könnyedén negatív yardon.

 

 

Méretéhez és stílusához képest egy egész türelmes játékos is. Nem Le’Veon Bell féle kávézgatásokra kell gondolni az esetében, de türelmesen várja meg, amíg megvannak a blokkok és megnyílik az üres terület. Követi a lead blokkot és kibújik mögüle, ha érzi az esélyt az elszabadulásra. Mivel jó az egyensúlyérzéke, így jól tud táncolni a fal mögött és könnyedén indul meg a kívánt irányba. Párosítva a türelméhez, jól is lát a pályán. Gyorsan és ösztönösen méri fel, hogy melyik lyukon fér el, hol van a legnagyobb esély az előrehaladásra. Ütközésnél pedig jól választ szögeket, leerőlteti a védők torkán az akaratát és plusz 2-3 yardokat hoz ki rendre a szerelésekből.

 

A passzjátékoknál furcsa az ő megítélése, mert ugyan el tudja kapni a labdát, de nem tipikusan egy third down backet idéz ilyenkor. Egyrészt nagyon kevésszer keresték az egyetemen passzjátéknál, másrészt ezek a játékok főleg screenek vagy check down passzok voltak. Kérdéses hogy a route tree-ből mennyi megy neki és nem tesztelték azt sem, hogy elszakadni mennyire tud az őrzőjétől. Ez azonban nem az egyetlen kérdőjel a passzjátékoknál vele kapcsolatban. A blokkolási képességét is érheti ugyanis kritika. Termete és ereje meglenne, hogy értelmes blokkokat csináljon, akár linebackereken is, de ez nem igazán az ő terepe. Szintén meg kell jegyezni, hogy nem reménytelen eset, de bőven van még mit csiszolni a játékán.

 

 

Ami a tapasztalatát illeti, itt is vannak kérdőjelek. Az utolsó szezon kivételével beugró futó volt Fournette mögött és bár ezt a szerepet tökéletese hozta, amikor kellett, igazi terhelést csak az utolsó évében kapott. A terhelés kérdése már csak azért is jogos az esetében, mert a stílusából adódóan – ami hasonlít azért Fournette-éhez és láttuk, hogy a Jaguars futója a rookie évében mindig szenvedett valamivel -, azért akadnak gondjai a sérüléssel. Több kisebb-nagyobb kihagyása volt már, szerencséjére egyik sem túl komoly. Szintén bírálni lehet a gyorsaságát is, inkább átlagos vagy lassú futónak számít, még annak ellenére is, hogy a 40 yardot 4,5 körül tudja futni, a pályán alkotott sebessége azért nem feltűnő. Ebből kifolyólag az oldalirányú futások nem az erősségei, itt ugyanis le kéne futnia adott esetben a secondary tagjait is, de a gyorsabb linebackerek is ellenfelek neki.

 

A legtöbben Lynch-hez hasonlítják, aminek van alapja, de azért nem teljesen húznám rá az új Beast Mode jelzőt. Az kétségtelen, hogy a fizikális stílusa, a taposása és a küzdeni tudása alapján akár lehet majd egy hasonló karrierje, de vannak különbségek is a játékukban. Értéke valahol az első kör végén, második kör elején van, kérője pedig sok mindenki lehet. A Tampa Bay adná magát, mert nincs igazi elsőszámú futó a csapatban, de akár a második körben a Redskins, Dolphins duót is érdekelheti, kisebb pletykákat pedig a bajnok háza tájáról is hallani. Én egyébként inkább arra fogadnék, hogy valahol a második kör közepe tájékán hagyja el a boardot.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások