Minden Idők Legjobb Super Bowlja játékunk második Playoff párharcában a Saints első és a Patriots utolsó győzelme csapott össze egymással. Ebben a párharcban mind a szerkesztők, mind az olvasók részt vettek egy szavazás formájában. A párharc véget ért, jöjjön hát az eredmény.
Kronikk: Hát itt sem volt könnyű a döntés, én részekre bontottam magamnak, hogy kiderüljön melyik a jobb Super Bowl. Ha az izgalom faktort nézzük, akkor egyértelműen az 51. döntő a befutó. Ha az irányítókat nézzük, akkor a 44. finálén két valószínűleg Hall of Famer irányító csapott össze, így ebben a tekintetben nálam ők a befutók. Mégis valami alapján dönteni kellett és inkább a 44. döntőt hoztam ki győztesnek, mert Sean Payton húzásai amivel végül a Saints nyert az szerintem egyedülálló és remek meglátásra vall. Nem hiába azóta sem próbált senki onside kicket olyan korán, mint akkor a New Orleans.
Jarred: Újabb nehéz párost sikerült összesorsolnom. A döntés amiatt is nehezebb, mint elsőre tűnne, mert mindkét nagydöntőn olyan dolgok történtek, amik semelyik másikon nem. A 44.-en az a bizonyos onside kick a második félidő elején, az 51.-en meg ugyebár a nagy fordítás. Sőt ha nagyon szigorúan nézzük akkor mindkét döntőn fordítás volt. Egyiken 10 pontról, a másikon 25-ről. Ráadásul mindkét döntő végjátéka is hihetetlenre sikerült. Az 51.-en a hosszabbítás, a 44.-en pedig az a bizonyos INT. Mind a végjáték, mind az izgalomfaktor, mind a történelmi jelentőség is azt mondatja velem, hogy mindkét döntőnek tovább kell jutnia. De hát dönteni kell, és végül egy dolog volt, ami elbillentette nálam a súlyt az egyik oldalról a másikra. A jobb történet. Feltettem magamnak a kérdést, hogy melyik döntőn van jobb történet, és erre a kérdésre, hirtelen egy név jutott eszembe. Roger Goodel.
Az egész 2016-os Patriots szezon arról szólt, hogy bosszút kell állni Goodelen. A csapat becsületén újabb folt keletkezett, amit nem hagyhattak megtorlatlanul. Mindenkinek meg akarták mutatni, hogy A. azoknak a labdáknak semmi közük nem volt a teljesítményünkhöz és B. jobb ha békén hagytok minket, mert ti kapjátok a nagyobb pofont. Erről szólt az egész szezon. Bradyt és az egész Patriots elárulva érezte magát, ezért csattanós választ akartak adni. És hogy milyen csattanósat adtak a végén?
Goodel már-már elhitte, hogy nem kell átélnie, hogy átadja a kupát Kraftnak, Belichicknek, Bradynek stb. 25 pontos hátrányban volt a Pats, szinte biztos volt, hogy nem tudnak fordítani. Már-már úgy tűnt el tudja kerülni ezt, és meg tudja nyerni ezt a „háborút”. De aztán hirtelen minden megváltozott, és egy őrületes véghajrával nyert a Patriots. Ugyan Goodel méltóságteljesen viselte a vereséget, de azért jó volt látni, hogy a csapat a pályán hogyan vág vissza az őket ért vádakra. Ez pedig nálam legalábbis veri a 44. döntő merész hívását.
Olvasók: Hát, amilyen nehéz volt számomra ez a párosítás, annyira egyértelmű volt a ti számotokra. Legalábbis a szavazatok ezt bizonyítják. Az 51. döntő 70%-t kapott, nem hagytatok kérdést felől, hogy melyik döntőt akarjátok a továbbiakban látni.
KGYM: Szép és jó Brady hatalmas menetelése, de ettől nem lett más a foci. Egyrészt Brees egyetlen gyűrűje többet ér, mint Brady sokadikja, másrészt a Bountygate a mai napig egy – még ha nem is alapvető – beszédtémája a ligának. Szabályváltoztatásokat és eltiltásokat, büntetéseket hozott magával, átszervezte a ligát, míg a 25 pontos deficit leküzdése inkább egy kis eye candy, de hosszú távon nem lesz hatása semmire sem.
Renningan: Két nagyon erős párosítással kezdtünk, valahol szomorú, hogy a két döntő közül egynek már most ki kell esnie. Nálam azonban továbbra is a történelmi szempontok dominálnak, és ahogy Joe Montana és a 49ers sokadik sikerét sem értékeltem olyan sokra, úgy most Bradyét sem. Hihetetlen mérkőzést játszott a Falcons és a Pats, de izgalmak terén a Saints-Colts simán felveszi vele a versenyt, drámában sem volt hiány, illetve csak ott van Drew Brees egyetles diadala, amire óriási szüksége volt a megtépázott New Orleansnak.
Végül nagyon szoros volt a harc, de Sean Payton mesteri húzása 3-2 arányban legyőzte a 25 pontos deficitet. Ez azt jelenti, hogy a 44. nagydöntővel találkozunk majd a következő körben, ám addig még adott hat párharc. És ígérem a következő kevésbé lesz “Melyik kezemet vágjam le kategória.” Aztán lehet mégis.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások