Connect with us

Rövidhírek

GOAT SB – Playoff 3. párharc eredmény

Minden Idők Legjobb Super Bowlja játékunk harmadik Playoff párharcában Elway búcsú meccse mérkőzött meg a tavalyi pisztolypárbajjal. Ebben a párharcban mind a szerkesztők, mind az olvasók részt vettek egy szavazás formájában. A párharc véget ért, jöjjön hát az eredmény.

Kronikk: Az első párharc az egyenes kiesésben, ahol túl sokat nem kellett gondolkodnom, hogy most ki jusson tovább. Az egyik oldalon ott áll Elway búcsúja, amely pont olyanra sikerült, mint később Manningnek. Szép-szép, hogy egy legendás irányító, így tud lezárni egy párharcot, de a Falcons ellen nem volt túl sok minden kérdéses a meccsen. Na de a másik döntő talán az egyik favorit is lehet nálam, egy csapat, aki másodéves irányítóját elvesztve és mindenki által lenézve eljut a Super Bowlig egy a korszakának egyik legjobb irányítója ellen, így második számú irányítóval kénytelen nekivágni a régen várt álomnak, az első gyűrűnek. Volt ezen a döntőn minden, csak védekezés nem, Pederson zseniális húzása, ami már-már Sean Payton magasságokba emeli, végig szoros mérkőzés, ahol talán élete meccsét játszó Foles vezette Eagles vezet a negyedik negyedig, de ott fordít a Pats és volt még egy fordulat, hogy aztán megint lehessen vitatkozni egy elkapáson. Természetesen ezek után az 52. döntő nyerte nálam ezt a párharcot.

Renningan: Hát, nem a kedvenc párosításom. Az 52. Superbowl nekem elég nagy szívfájdalmam, friss még az élmény, sok dologgal nem voltam elégedett a meccs kapcsán (például ítéletekkel), bár kétségtelen, hogy az Eagles első győzelme legalább akkora történelmi jelentőséggel bír, mint Elway utolsó sikere. Azonban történelem ide vagy oda, a Falcons-Broncos egy meglehetősen unalmas és egyhangú mérkőzés volt, a Patriots-Eagles pedig fordulatos, pörgős, látványos, az utolsó másodpercig kiélezett párharc volt, a Philadelphia részéről pedig minden idők egyik legmagasabb szintű coachingját láthattuk. Ráadásul ott van a Foles-elkapás, a Butler-ügy, ami nagyon sokáig lesz még beszédtéma, illetve szerintem ez a meccs az elkapás-szabály tisztázásának igényéhez is igen komolyan hozzájárult. Sima 52. győzelem, bár nálam top5-ben biztos nincs.

Olvasók: A szavazást nálatok nagy arányban az 52. döntő nyerte, majdnem 80%-al. Illetve azokból a kommentekből, amik a párharccal kapcsolatban érkeztek (amiket ezúton is köszönök, jó volt olvasni, hogy kinek mit jelentettek ezek a Super Bowlok), is az derült ki számomra, hogy ebben a párharcban nincs kérdés. Az 52. döntő megkapja a maga pontját.

KGYM: Teljesen egyértelmű, miért a legfrissebb Super Bowlra szavaztam: gameplanning és roster management szempontjából irgalmatlan nagy változásokat fog hozni ez a játék. Bevallom, sokat gondolkodtam rajta, hogy inkább Elway győzelmét favorizálom, mert 1999-ben 38 évesen SB-t nyerni messze nagyobb dolog, mint 2017-ben 39 évesen, de azért a csapat is más volt körülöttük, és végeredményben még mindig a hosszú távú hatásokban és a meccsen kívüli körítésben gondolkodom. Az Eagles rámutatott egy újabb fajta megközelítésre, és Howie Roseman végre valóra váltotta a foci elemzőinek nedves álmait.

Jarred: Az eddigi értékeléseimnél alapvetően két szempont volt, amit minden más fölé helyeztem. Az izgalomfaktor, és a történet. Ahogyan eddig, úgy most is ezek alapján fogok elsősorban dönteni. A 33. döntő rendelkezik egy jó történettel, hiszen ez volt egy legendás irányító utolsó mérkőzése, ráadásul pont az ellen az ember ellen játszotta ezt az utolsó mérkőzést, aki 10 éven keresztül a mentora volt. Hollywood sem tudott volna jobbat kitalálni. Az 52. döntő bír egy hasonló jó történettel. Wentz sérülése után nagyon sokan azt gondolták, hogy az Eaglesnek annyi. Én azon emberek csoportjába tartoztam, akik úgy vélték, egy playoff győzelmet azért összeszednek, de többet én sem néztem volna ki belőlük. De mind Pederson (akit a szezon előtt a sajátjai kritizáltak) mind Foles (hát őt is, csak szezon közben) a sarkára állt, és mindenkinek válaszolva, a magasba emelték a Lombardi trófeát.
Történet alapján tehát nem tudok dönteni, így maradt az izgalmi faktor. Itt pedig egyértelmű a 33. döntő hátránya. Ott az egyetlen dolog, ami miatt izgulni lehetett, az az volt, hogy Elway kapja-e az MVP-t. A Falconsnak köze nem volt ahhoz a meccshez. Az 52. ellenben olyan őrületes volt, hogy alig győztem kapkodni a fejemet. A két csapat végig fej-fej mellett haladt, és az utolsó másodpercig nem dőlt el. Nagyobb összeget mernék arra is tenni, hogy az Eagles szurkolók még a fumble után sem voltak nyugodtak. Úgy gondolom a 33. döntőnek eddig kellett eljutnia, de nem tovább. Az 52.-é a szavazatom.

A harmadik párbajt tehát 5-0 arányban az 52. nagydöntő nyerte, ami azt jelenti, hogy fogunk még vele találkozni a későbbiekben. A következő párharc egy nap szünet után, hétfőn fog érkezni.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások