Connect with us

Érdekességek

Miért is káros az ACL-szakadás egy irányítónak?

Két remek szezont futó irányító évét vágta tönkre 2017-ben a keresztszalag szakadás. Mind Deshaun Watson, mind Carson Wentz sikerre vezette csapatát hétről hétre, de idő előtt véget ért számukra a diadalmenet. Ryan Tannehill számára pedig el sem kezdődött, hiszen őt augusztusban érte a sérülés. Most mind lábadoznak, és sokan csak remélik, hogy abba a formába térnek vissza, ahol abbahagyták. Bár az ACL-szakadás egy komoly sérülés, erre mégis jó esélyük van.

 

 

A keresztszalag szakadás egy irányító esetében nem okoz akkora problémát a játékában, mint egy futónak. Az ilyen sérülések a hirtelen irányváltásokra vannak a legkomolyabb hatással, ami egy irányítónál azért kevésbé alkalmazott mozdulatsor mint egy futónál mondjuk. Persze a 8-9 hónapnyi rehabilitáció bosszantó, de fel lehet belőle épülni. Az SB Nation össze is szedte az utóbbi évek hasonló sérüléseit az irányítók között, és láthatjuk, hogy nem olyan tragikus a helyzet.

 

Ugyanakkor nem érdemes legyinteni rá, és ezekre a számsorokra hivatkozni. Az ilyen “horrorsérüléseknek” két olyan velejárója is akad, ami abszolút egyénfüggő a jövőben:

  • mentális károk
  • további sérülések veszélye

 

Robert Griffin III és Sam Bradford, a két leginkább sújtott ACL-es játékos is emiatt mondhatott búcsút az ígéretes pályafutásnak. Hiába mondják, hogy egy irányítóra ez nem hat, ez nem poszthoz, hanem emberhez köthető. Mindenki máshogy él meg egy ilyen horrosérülést, ami nem jósolható előre. Eleve a tudat, hogy neked egy ilyen komoly sérülésed volt már kihathat a játékodra, nem vállalsz annyit, netán félsz is. Ez okozta Griffin karrierjének kettétörését is.

 

Tudat alatt benned van, hogy melyik térdedben volt szalagszakadás, és akaratlanul is a másik lábadat kezded terhelni inkább, vagy arra engedsz ütést, hogy megóvd a sérült térded épségét, de ezáltal újabb sérüléseknek teszed ki magad. Bradfordnak is ez lett a veszte, akinek megannyi lábsérülése volt azóta, holott a szalagjaival nincs probléma. Bár ő még játszik (egyelőre) kezdőként, egyik csapatnál sem életbiztosítás hosszú távra, és ez nem is fog már változni.

 

Hiába mutat jól számokban a hasonló sérülésből való visszatérések aránya, ez még nem jelenti azt, hogy Watson, Wentz és Tannehill hátradőlhetnek. A pszichológiai károkat ugyanis nem tudjuk felmérni addig, amíg nem láttuk őket élesben is játszani.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások