Connect with us

Playbook

A padon vagy a pályán jobb egy irányítót nevelni?

A futball-szurkolók közt végeláthatatlan vita szokott kialakulni arról, hogy miként is jó egy irányítót nevelni. Sokan úgy gondolják, hagyni kell az újonc QB-t a padon, amíg nem kész teljesen. Mások pedig úgy látják, hogy be kell dobni a mély vízbe, így tanul és így szerez tapasztalatot a legkönnyebben és leggyorsabban. Na de melyik is a jobb?

 

 

Nézzük meg, hogy az utóbbi 15 évben, tehát 2003-tól kezdve kiket dobtak a mély vízbe, illetve kiket padoztattak az első körös QB-k közül és nézzük meg azt is, hogy beváltak-e vagy sem. Néhol persze elég határeset a történet, illetve a Bradford-Griffin-Bridgewater triót sérülés miatt kivettem az egyenletből. A 2017-ben kiválasztott irányítókat, tehát Trubiskyt, Watsont és Mahomest természetesen még nem raktuk rá a listára. Viszont belevettük a felsorolásba azokat a később draftolt játékosokat, akiket egyből bedobtak a mély vízbe. A később draftolt, majd padozás után játszó játékosok azért nem kerültek a listára, mert egyrészt tőlük nem volt elvárás, hogy franchise irányítók legyenek és nem lenne fair őkett és az össze hozzájuk hasonló helyzetben lévő játékost bevonni a kimutatásba. Ettől függetlenül érdemes megemlíteni Jimmy Garoppolo, Kirk Cousins és Tyrod Taylor nevét, akik hétsó körösként, padozás után váltak kezdővé.

*pár helyen biztos lehet vitatkozni a besorolással, de most maradjunk ennél

Padozott és bevált: 6
Carson Palmer, Eli Manning, Philip Rivers, Aaron Rodgers, Alex Smith, Jay Cutler

Padozott és megbukott: 11
Rex Grossman, J.P. Losman, Jason Campbell, JaMarcus Russell, Brady Quinn, Josh Freeman, Tim Tebow, Jake Locker, Christian Ponder, Johnny Manziel, Paxton Lynch

Kezdett és bevált: 14
Ben Roethlisberger, Matt Ryan, Joe Flacco, Cam Newton, Andy Dalton, Matt Stafford, Andrew Luck, Russell Wilson, Derek Carr, Jameis Winston, Marcus Mariota, Carson Wentz, Jared Goff, Dak Prescott

Kezdett és megbukott: 11
Byron Leftwich, Kyle Boller, Vince Young, Matt Leinart, Mark Sanchez, Blaine Gabbert, Brandon Weeden, Ryan Tannehill, EJ Manuel, Geno Smith, Blake Bortles

Kezdett és sérülések miatt túl nehéz besorolni: 3
Sam Bradford, Robert Griffin III, Teddy Bridgewater

Ha csak ezt a fenti összeállítást nézzük, akkor láthatjuk, hogy összességében jobb arányban váltak be azok az irányítók, akik már első szezonjukban sokat voltak pályán. Nagyon általános következtetéseket persze nem lehet levonni, leginkább azért, mert sok esetben pont azért kezd valaki hamar, mert olyan jó, hogy nem lehet a padon tartani. És a fordítottja is igaz, sok esetben azért padozik valaki, mert valójában nem is elég jó játékos.

[quote]

2010 és 2016 között 27 irányítót választottak ki az első két körben. Közülük mindössze 10 kezdő jelenleg is és ebből a 10-ből mindössze egy nem kezdett első évében: Jimmy Garoppolo.

[/quote]

Hosszú ideje mantrázzák már a general managerek és főedzők, hogy türelmesek lesznek a magasan draftolt irányítójukkal, nem fogják siettetni őket és lehetőség szerint egy teljes évet a padon tölthetnek, hogy tanulhassanak. Ehhez viszonylag jól is tartották magukat 10-15 éve, azonban manapság már nincs így. A vicc az egészben az, hogy továbbra is mindenki mantrázza ezt a szöveget, mégis mindenki tudja, hogy nem fog egész évben padozni a fiatal tehetség. És tényleg sosincs ez már így manapság.

2014 augusztusában Jacksonville-ben arról győzködtek minket, hogy Blake Bortles végig padozni fog, aztán szeptember elején a kezdőben találta magát. Két évvel ezelőtt Carson Wentz a harmadik számú irányító volt az edzőtábor kezdetén, majd megmutatta potenciálját, Bridgewater megsérült Minnesotában, Bradfordot elcserélték és voilá, Chase Danielt is átugorva a kezdőben találta magát az egyetemi másodosztályból érkező irányító. Tavaly Mitch Trubiskynek Mike Glennon, Deshaun Watsonnak pedig Tom Savage mögött kellett volna ülnie, de egyik sem tartott túl sokáig. Pat Mahomes mondjuk jó kivétel tavalyról, de a Chiefs alig várta, hogy berakhassák őt a kezdőbe és elcserélhessék Alex Smitht márciusban.

[quote]

A 2000 és 2007 között az első körben draftolt 21 irányító közül 8 játszott újonc évében a meccsek legalább felén. Ehhez képest a 2008 óta az első körben draftolt 24 irányító közül 19 játszott újonc évében a meccsek legalább felén.

[/quote]

Az irányítók előző generációjában sokan voltak, akiket magasan draftoltak és padoztak, tanultak, mielőtt kezdők lettek. A legjobb példák Carson Palmer, Drew Brees, Philip Rivers és persze Aaron Rodgers. És mi a közös bennük? Mindegyikőjüket legalább 12 éve draftolták. Azóta pedig senkinek nem jött be ez az út – vagy még inkább nem is követték ezt az utat.

2006 óta egyetlen első- vagy második körben húzott irányító sem vált hosszú távú franchise irányítóvá, ha csapata leültette egy teljes szezonra. Egyetlen egy sem. Sőt, mindössze két irányító volt, aki újoncként nem lépett pályára, de utána 48 kezdő meccset vívott: Colin Kaepernick és Chad Henne.

És hogy miért van ez? Miért nem padoztatnak már irányítónak egy teljes évre? A legkézenfekvőbb válasz az, hogy az NFL egy borzasztóan türelmetlen, win-now felfogású liga. Plusz ezen felül legtöbbször olyan csapatok húznak a korai körökben irányítót, ahol nincs egy jó opció sem a keretben.

A legnagyobb probléma viszont az, hogy egyszerűen nincs lehetőségük tanulni és edzeni a fiataloknak. A 2011-ben bevezetett CBA értelmében szignifikánsan lecsökkentek az edzésidők a holtszezonban és a szezonban egyaránt. És mivel kevesebb az edzésidő, természetesen a cserék gyakorlatai sínylik meg ezt leginkább, ami ugyebár felveti az NFL kinevelési problémáját is, de ez egy másik problémakör. Szóval mivel a kezdőknek is alig van edzésidejük, az újoncirányító csak akkor kaphat értelmes edzésidőt, ezáltal pedig csak akkor tanulhat és fejlődhet, ha a kezdőkkel edz, és amint ez hosszabban megtörténik, már a kezdőben is találja magát.


Az biztos, hogy nem lehet azt mondani teljesen általánosítva, hogy minden újonc irányítót egyből be kell dobni a mély vízbe, vagy hogy mindenkinek padoznia kellene legalább egy évet. Nincs egy jó módszer. Hiszen minden Aaron Rodgersre vagy Philip Riversre jut egy Brady Quinn vagy egy Paxton Lynch és minden Andrew Luckra vagy Cam Newtonra jut egy Brandon Weeden vagy egy Blaine Gabbert.

A legnagyobb igazság talán az, hogy a csapat összetétele és helyzete határozhatja meg, hogy mi a jó az újoncnak. Gondolok itt a tulajdonosi háttérre, a general manager és a főedző állásának biztonságára, de leginkább az irányító depth chartra. Azt azért nem nehéz belátni, hogy például Aaron Rodgers sokkal hamarabb kész lett volna a játékra, mint amikor végül be kellett állnia. Viszont az edzőnek vagy a GM-nek nem kellett sietnie eredmények elérésével és nem mellesleg volt előtte egy olyan játékos, egy bizonyos Brett Favre, akit nem lehetett, nem volt érdemes lecserélni az adott helyzetnek köszönhetően. És ugyan Rodgers a legextrémebb példa, a legtöbb padoztatós esetben fennálltak hasonló helyzetek.

Manapság viszont nagyon rövid pórázon vannak tartva az edzők és GM-ek, így kevesen engedhetik meg azt a luxust maguknak, hogy egy tehetséges és nem mellesleg magasan draftolt irányítót a padon tartanak. De még ha meg is engedhetik maguknak ezt a luxust és a türelmességnek is lehetnek előnyei, a tehetséget egyszerűen nem lehet nem észrevenni. Épp ezért nem bírt magával az Eagles két éve Wentzcel vagy nem bír magával a Chiefs sem, hogy átállhassanak a Pat Mahomes érára.

 

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások