Az Eagles kicsit kidekorálta az öltözőjét a holtszezonban, egy Super Bowl LII Champions felirat és egy kép került ugyanis a falra a Lombardi-trófeáról, büszkén képviselve a februárban – és az egész szezon során – elért eredményt. Ez a fajta büszkeség persze nem meglepő, azonban a csapat kezdő safetyje és egyben vezére, Malcolm Jenkins ki nem állhatja az új elemeket a falon és jobban örülne, ha olyan lenne, mint tavaly.
Utálom. Én arra koncentrálok, hogy még egy I betűt adhassak hozzá. És ez az egész hatalmas dolog. Viszont túlléptem a tavalyi eredmények ünneplésén, mert idén ezek nem jelentenek semmit, nem visznek előre minket. Mondtam már a holtszezonban, ez nem olyan, mint a box, ahol egész évben viselhetjük az övet és csak akkor vehetik el tőlünk, ha legyőznek minket. Jelenleg nincs semmink. Ugyanúgy a nulláról indulunk, mint mindenki más.
Mint minden bajnoknál (a Patriotsot kivéve), az Eagles kapcsán is sokan felvetik, hogy mi lesz, ha megelégszik a csapat – vagy legalábbis egyes tagjai – a tavalyi győzelemmel és utána nem feltétlen adnak bele apait-anyait? Láttunk már erre példát. Doug Pederson főedző viszont folyamatosan figyelmezteti játékosait, hogy nem elég a csúcsra jutni, ott is kell maradni.
Ráadásul a csapat több vezéregyénisége – Wentz, Peters, Hicks, Sproles, Maragos – nem léphettek pályára a Super Bowlon, így ők is hajtják előre a többieket. Jenkins persze megjegyezte, hogy amellett, hogy nagyon koncentrálnak a következő év céljaira, nehéz ugyanúgy hozzáállni ehhez az évhez, mint az előzőhöz.
