Connect with us

Összefoglaló

Döntetlen, végeláthatatlan villámlás és sok szenvedés

A Browns jobban kezdte az idényt, mint bármelyiket egészen 2004 óta – pedig nem is nyertek. Tanúi voltunk a valaha volt leghosszabb NFL-mérkőzésnek, Andrew Luck visszatérésének, Barkley bemutatkozásának és kiderült az is, hogy a Ravensnek hathetes volt az előszezon. 

Pittsburgh Steelers @ Cleveland Browns 21-21, h.u.

Hogy ez mi volt, azt senki sem érti. Big Ben lényegében összeomlott, a csapat egésze 6 turnovert engedett (3 INT, 2 Big Ben fumble, 1 Conner fumble), ebben pedig nagy szerepe volt a Myles Garrett alatt megrogyó Steelers falnak. Amikor épp nem duplázták őt, mindig az ellenirányba küldték a playt, érthető módon. Bell hiányában Conner nagyon jól nézett ki, úgy néz ki megvan az olcsó, de mégis jól teljesítő futócsere. Mert ugye minek adjunk valakinek húszmilliót, ha az idén millió alatt kereső helyettese is ugyanolyan jó? Ami pozitívum, hogy TJ Watt egy teljesen új szinten játszik, a csapat központi védője lesz hosszú távon is – három sacket ért el a meccsen.

A Clevelandben Tyrod Taylor lehozott egy közepesnél is gyengébb játékot, a körülötte levő csapat azonban húzta magával. Garrett DPOY-szintje mellett Denzel Ward nagyon ügyesen fogta Antonio Brownt. Az elmúlt évek legjobb elkapóját néhány alkalommal teljesen lezárta, rá is lehet majd támaszkodni a jövőben, két interceptiont is lehúzott egyébként. Josh Gordon is megérte a belé fektetett türelmet és bizalmat, folyamatosan megverte az emberét, és oltári nagyot ment a meccsen. A következő fejlődési pont az kell, hogy legyen, hogy Amos Jones ST-edző repül, mert erre is lehetne fogni, hogy a Browns nem verte el a Steelerst.

Pedig nagyon közel voltak, ugyanis az utolsó másodpercekben mezőnygólt rúghattak a hosszabbításban, de ahogy az eső ellehetetlenítette a teljes overtime-ot, úgy Gonzalez mezőnygólját is. Ez a döntetlen viszont elég volt arra a Browns számára, hogy 2004 óta a legjobb szezonkezdetüket produkálják!

(KGYM)

Tennessee Titans @ Miami Dolphins 20-27

Az istenek is leszálltak Floridába a meccs örömére, ugyanis villámlások miatt ez lett a valaha volt leghosszabb NFL-mérkőzés. A Titans számára a létező legrosszabb forgatókönyv valósult meg, talán a csapat történetének egyik leglesújtóbb estéjét élhettük át. A gameplanning teljesen összeomlott, ráadásul egy 76 yardos Henry TD-t fújtak vissza, és kulcsjátékosok estek ki. Mariota alapból nem érezte a meccset, erre viszont tromfolt egy könyöksérüléssel – ha nem sérültek szalagok, akkor már jövő héten jöhet vissza. Walker széttörte a bokáját, idén már nem játszhat, a bal tackle Lewan az agyrázkódás-eljárásba került, Adoree Jackson pedig pihengetett kicsit egy valószínű szalagproblémával.

A Dolphins tartotta a lépést a negyedik negyed tüzérségi párbajában, és gyönyörű volt látni, ahogy Kenny Stills képes WR1-gyé válni. Jarvis Landry távozásával kirobbanó formát mutatott. A Dolphins ennek ellenére messze nem playoff csapat, képtelenek voltak kritikus helyzetekben menni tovább, és úgy általában a támadó- és védőjátékuk összeszedetlen volt. Az egyedüli lelket Reshad Jones tartotta a csapatban, aki abszolút DPOY-szinten játszott. TJ McDonald borzasztó volt, nagyon gyorsan át kell rendezni a back sevent a komolyabb munkához.

(KGYM)

Cincinnati Bengals @ Indianapolis Colts 34-23

Sok Colts szurkoló várta ezt a napot, hogy a franchise irányítót végre megint tét meccsen lássa játszani. Nem is kellett csalódni, hiszen Luck egy egyéni rekordot állított be azzal, hogy 39 passza is sikeres volt, ehhez 52 kísérlet kellett neki, amiből 319 yard, 2 TD és 1 INT lett. Az öröm mégse lehet felhőtlen, hiszen a győzelem elmaradt.

A mérkőzés igazán szezon eleji formával indult, először Dalton adta el a labdát, majd nem sokkal később Luck is megtette ugyanezt az end zone előtt. A Bengals ezt még tetézte azzal, hogy A.J. Green fumble-je után 3 drive-ból kettő labdaeladással zárult.

Sok kérdés merülhetett fel a mérkőzés előtt, hogy Luck előtt hogyan működik a fal és a liga talán leggyengébbnek várt védelme hogyan teljesít. A fal Castonzo nélkül jobban szerepelt a vártnál, hiszen Luckhoz nem értek sokszor oda a védők, így volt ideje passzolni, ez is segíthette az egyéni rekord döntéshez, de kétszer azért földre sikerült vinni. Ezen kívül még a futást is tudta segíteni a fal, hiszen Hines és Wilkins is több alkalommal talált rést, amin keresztül szerezhettek yardokat. A védelem az első félidőben a vártnál jóval jobban teljesített, de a második félidőre elfáradtak és ez is közrejátszott abban, hogy a Bengals fordítani tudott. A Colts védelméből Margus Hunt emelhető ki, aki egymaga szerezte a csapat összes sackjét, kétszer vitte a földre Daltont.

A Bengals oldaláról is tanulhattunk dolgokat, Mixon egy szörnyeteg, ezt mindenképp. A másodéves futó többször is meg tudta verni a védelmet és az ő játéka nélkül nehezen nyert volna a Bengals, 95 futott yardja mellett még 54-et elkapott Dalton átadásaiból. A másik rész már nem annyira pozitív, hiszen a sztár elkapó, A.J. Green hiába kapott el 92 yardot és 1 TD-t, a mutatott játéka már korántsem volt annyira meggyőző. Két fumble-je is volt, amiből egy jelentett csak labdavesztést, de emellett több esetben is az ő szintjén sima elkapást nem tudott megszelídíteni. A legfontosabb pedig a védelem agressziója, ezt nem sok mindenki ellen engedhetik meg, más csapatok az ingyen yardokat jobban megfogják büntetni és ezen meccsek mehetnek el, Luck ellen kétszer volt roughing the passer szabálytalanság és Shawn Williamst sportszerűtlen megmozdulása után targeting miatt az első negyedben kiállították.

https://twitter.com/barstooltweetss/status/1038843870233153537

Úgy látszik Indianapolisban hiába cserélődött le a komplett stáb,  a Manning éra óta csak egy nyitó meccset nyertek meg, amikor Terrelle Pryor volt a Raiders irányítója. A Pagano korszakban láthattuk többször, hogy több labdabirtoklásos előnyt lead a csapat. Most a Bengals 13 egységről jött vissza, a Coltsnak volt esélye a végén, de Luck nem tudta bemutatni 19. negyedik negyedes fordítását, egy harmadik és hosszú játéknál Doyle fumble-je után Clayton Fejedelem szerzett 83 yardos fumble return TD-t, amivel be is állította a végeredményt.

(kronikk)

Jacksonville Jaguars @ New York Giants 20-15

Egyik csapatnál sem volt komoly változás a tavalyi teljesítményükhöz képest, a vendégek védelme komoly terror alatt tartja az ellenfelet, de a támadók közel impotensek, míg a Giants támadói főleg a támadófalnak (és főleg Ereck Flowersnek) köszönhetően csak szenvednek, így a védelem is komoly nyomás alatt kénytelen meccsben tartani a csapatot.

Üde színfoltok persze mindkét oldalon akadtak, a hazaiaknál OBJ parádés formában tért vissza, 11 elkapás és 111 yard mellett több hosszú büntetést is kiharcolt és TD-hez is közel járt, csak az irányítójával meglévő összhangon kell csiszolni. Saquon Barkley futott 106 yardot, ebből egy 68 yardos TD-vel tartotta meccsben a csapatát és mutatta meg, hogy miért is volt 1/2-es választott. A McAdoo féle katasztrófához képest voltak meglepően üdítő színfoltok edzői oldalon is, ám (a korábban már említett Flowers csapatban tartása mellett) sikerült így is „tipikus” Giants lépéssel lezárni a meccset. A héten igazolt Kaelin Clay elejtette a Jags utolsó puntját, ezzel elveszítve a lehetőséget, hogy a fordításért támadhasson a csapat.

A Jaguars egy dolgot tanult meg tavaly, ezt úgy tűnik, hogy idén is sikerült megőrizni: győzni. Leonard Fournette kisebb sérülés miatt csak limitáltan szerepelt, hiányában TJ Yeldon hozta az elegendőt. Tavaly mindössze egy 100+ yardos meccset engedtek elkapónak (Antonio Brown, az ötödik héten), ezt már az első meccsen hozta OBJ, de egyébként is kicsit idény eleji formát mutatott a secondary. A második félidőben totális csődöt mondott az offense (7 drive, 7 punt – bár volt egy csodálatos 41 yardos Bortles futás is), ám amikor kellett, a védelem és a speciális egység is villant, így ha nyögvenyelősen is, de behúzták a W-t.

(g495sr)

 Buffalo Bills @ Baltimore Ravens 3-47

A tökéletesen érdektelen előszezon meccs. Apró szépséghiba a Bills szempontjából, hogy ez már élesben ment. Lényegi kérdés már az első perctől kezdve sem volt, a Ravens mindenféle erőlködés nélkül dominált a labda mindkét oldalán és a speciális csapategységeknél egyaránt. A buffalói támadófal semmilyen védelmet nem nyújtott Petermannek és a futást sem tudta támogatni, így csak az volt a kérdés, hogy Peterman mikor sérül le, vagy mikor dob annyi picket, hogy Josh Allen álljon be a helyére. A harmadik negyed elején végül 5/18, 0 TD, 2 INT, 0.00-s passer ratinggel ült le, ám a támadófal játékán az első körös irányító sem tudott segíteni, mindkét játékost 3-3 alkalommal sackelték, megszámlálhatatlan siettetés mellett. Allen vezetésével ugyan 40-0-s eredménynél megszerezték a csapat második first downját is, sőt, egy field goal drive-ot is tudtak vezetni, ám így sem ő volt a legsikeresebb rookie QB a meccsen. Az előszezon hangulatot megtartva Lamar Jackson is megkapta az esélyt, többek között egy impresszív, 8 perces, 89 yardos TD-drive-ot vezényelve a kezdő Bills védelem ellen.

A 44 pontos vereség a Bills történetek második legrosszabb eredménye, mindössze egy 2007-es Pats elleni SNF (10-56) előzi meg.

A Ravens szempontjából nem lettünk sokkal okosabbak, nehezen vehető komolyan egy ilyen ellenfél ellen aratott blow-out győzelem és a Billsszel kapcsolatban is inkább csak szomorúan vakarhatjuk a fejünket. A tavaly még rájátszásba jutó csapat idén komoly harcban lesz az 1/1-es pickért, az edzői stábnak már csak azt kell eldöntenie, hogy ezt Petermannel vezényelik le (alább a kezdőként szerzett statisztikái) vagy testileg és lelkileg összetörik az elsőkörös újoncukat.

(g495sr)

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások