Connect with us

Összefoglaló

Fal nélkül nehéz az élet

A második hét utolsó mérkőzésén a Seahawks utazott Chicagóba, hogy megpróbáljanak javítani a mérlegükön. A meccs előtt a két legnagyobb kérdés az volt,  hogy a Hawks védelem képes lesz-e két sztárja nélkül megfogni a Bears támadósort, illetve hogy támadófaluk képes lesz-e tartani a Mack vezette pass rusht. Nos, mindkét kérdésre választ kaptunk.

Seattle Seahawks @ Chicago Bears 17-24

A Seahawks védelem nehéz helyzetben találta magát, hiszen két sztár LB-jük, KJ Wright, és Bobby Wagner sem tudott pályára lépni. A hiányuk azonban nem viselte meg őket annyira, mint arra számítani lehetett. Egészen a negyedik negyedig 10 ponton tartották a Bearst, és még két labdát is szereztek a CB Shaquill Griffin révén. Csakhogy nagyon sok időt töltöttek a pályán – az utolsó negyedig 30 percet – és a mérkőzés végére elfáradtak. Így pedig már jöttek a hibák, és a Bears ezt ki is használta.

De miért kellett ennyi időt a pályán töltenie a Seahawks védelmének? A válasz egyértelmű. A támadósoruk 3 negyeden keresztül semmit nem csinált. A negyedik negyedig a Hawks offense 8 drive-ot vezetett, és ebből öt 3&out-tal végződött. Sokszor többet haladtak hátra, mint előre. Wilsont csak az első félidőben ötször sackelték, és ezúttal még menekülni sem tudott.

A vendégek támadófala egészen hihetetlen mélységben volt. Még Seahawks mércével is borzalmas munkát végeztek. Arra lehetett számítani, hogy az RT Germain Ifedi nem lesz képes tartani Macket, de a „fal” többi része is teljesen el volt veszve. Wilsonnak még csak arra sem volt esélye, hogy szokásához híven föl-alá szaladgáljon, és valahogy eldobja a labdát, mert minden oldalról jöttek a védők. Ha balra lépett, akkor ott Bears védő volt. Ha jobbra, akkor ott is. Ha pedig előre próbált futni, akkor is egy Bears védőbe szaladt még a LOS előtt. Semerre nem lehetett menekülni.

Ugyanazon playekben minden oldalról összeomlott a „fal”, így pedig lehetetlen volt bármit is tenni. Főleg akkor, ha a play egy hosszú játékra volt felrajzolva, amihez egy kis időre lett volna szüksége. Pete Carroll is elégedetlen volt a látottakkal, és félidőben lenyilatkozta, az a baj, hogy Wilson túl sokáig tartja magánál a labdát. Hát ha az a 1,5-2 másodperc míg a földre került soknak számít, akkor igaza van.

Mivel látták, hogy ez így nem mehet tovább, ezért a második félidőre új taktikát találtak ki. Wilson már akkor eldobja a labdát, amikor megkapja a snapet, így nem tudnak a Bears védők odaérni hozzá. Aztán vagy ott lesz az elkapója, ahol lennie kell, vagy nem. Ez eleinte működött is, és sikerült egy kicsit zárkózni, de ebben a taktikában benne volt az INT veszélye. Ez pedig 7 perccel a vége előtt meg is érkezett Prince Amukamara révén, aki ügyesen kitalálta, hova fog menni a labda, és egy 49 yardos pick6-et szerzett. Ezzel pedig eldönttötte a mérkőzést.

https://twitter.com/barstooltweetss/status/1041883850484461568

Wilsont egész meccsen ütötték a Bears védői, aminek köszönhetően 6 sacket kellett elszenvednie, és kétszer is kiverték a kezéből a labdát. (Egyiket Ifedi visszaszerezte. Legalább a labdára rá tudott vetődni, ha már Mack miatta ért oda az irányítóhoz.) Passzblokkolásban teljesen csődött mondott a vendégek „támadófala”, és futásblokkolásban sem voltak jobbak.

A hazaiak támadósora sem volt kifejezetten erős, de ők legalább tudtak first downokat szerezni, és két hosszú TD-t érő drive-ot is levezettek. Köztük egy 96 yardosat a meccs legelején. Trubisky felemás napot zárt, kereken 200 yard 2 TD és 2 INT. De ezen a meccsen ez is elég volt, mert Mackék minden oldalról elkapták Wilsont. Megérdemelten nyert a Bears 24-17-re.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások