Connect with us

Minden ami NFL

Ok nélkül haragszik Bellre a Steelers – mégis mit vártak?

Le’Veon Bell nem jelent meg határidőre a Steelersnél, már nem is szerepel a csapat hivatalos depth chartján. A csapattársai dühösek, a rajongók már egy marék szotyiért is elcserélnék, pedig a liga legjobb futója nem csinált semmi rosszat. A szándékai és a célja már lassan két éve egyértelműek, a Steelers pedig nem volt hajlandó kompromisszumot kötni, ugyanakkor elvárta, hogy legyen jó fiú. Nem lett és most mindenki ezen csodálkozik.

 

 

Bell világéletében futó volt: soha nem akart és nem is próbálkozott mással. A középiskolában három évig volt kezdő, utolsó szezonjában 1333 yardot és 21 TD-t futott mindössze 200 kísérletből a Groveport Madison színeiben. Ennek ellenére az egyetemek nem tolongtak érte, mindössze kétcsillagos tehetségnek volt elkönyvelve 2010-ben, mint az ország 211. legjobb futója. Végül a Michigan State-hez került, ahol harmadik évére lett csak kezdő, ugyanakkor egy év is elég volt neki a bizonyításra:

 

[quote]13 mérkőzés alatt 1793 yardot futott 12 TD-vel kiegészítve, és úgy volt az NCAA egyik legjobb futója, hogy a zseniális elkapókvalitásait nem is használták ki. [/quote]

 

A kiugró éve után úgy döntött, jelentkezik a 2013-as draftra. A scoutok odáig voltak érte, bár a csapatok ekkoriban épp semmibe nem nézték a futókat, az első körben egyetlen RB nevét sem mondták be (vagyis végül is de, a hatalmas nagy bust Tavon Austin már technikailag futónak számít, még ha annak idején elkapóként is draftolták). Igaz, így sem Bell, hanem Giovani Bernard volt az első futó, aki elkelt a drafton, Bellt csak utána választotta ki a Steelers.

 

Az NFL legjobbja

 

Bell már újoncként félelmetes volt, pedig kisebb sérülések is hátráltatták: 1200+ total yard, nyolc TD mindössze 13 mérkőzésen. Második szezonjában végre teljesen egészséges volt, ami rögtön egy All-Pro címet ért neki: 1361 futott, 854 elkapott yard, 11 total TD – simán hozta az elit futó és egy top második számú elkapó számait.

 

 

A 2015-ös szezonja már nem volt olyan fényes, sőt a mai napig beárnyékolja a karrierjét. LeGarrette Blount társasága nem tett jót neki, elkapták őket marihuánával, ami négy mérkőzéses eltiltást jelentett Bellnek. A fiatal futónak ugyanakkor sikerült fellebbeznie, a büntetését három mérkőzésre redukálták, ráadásul élete formájában tért vissza: 4,9-es átlaggal rohangált, a TD-k és az elkapások is jöttek, majd megsérült a térde. A szezonja hat lejátszott mérkőzés után véget ért, ami hihetetlenül rosszul jött neki:

 

[quote]a szezon után nagyon sokan egy drogos, ráadásul sérülékeny játékosnak könyvelték el.[/quote]

 

Ezt az álláspontot tetézte azzal, hogy kihagyott egy random drogtesztet decemberben, ami miatt a liga ismét eltiltotta négy mérkőzésre (amiből fellebbezés után három lett). A problémái ellenére azonban a pályán továbbra is megállíthatatlan volt: 12 meccsen lépett pályára, mérkőzésenként 157 yardot szerzett és kilenc TD-t pakolt fel a táblára. Nemhogy egy elit futó és egy második számú elkapó számait hozta, de még egy WR3-at vagy egy közepes TE-t is pótolni lehetett volna vele. Ráadásul megdöntötte a Steelers franchise rekordját is, amikor 236 yardot futott a Bills elleni alapszakaszmeccsen.

 

A rájátszásban sem lehetett rá panasz, a Dolphins ellen például 167 yardot és két TD-t futott. Mindezt újonc szerződése utolsó évében, vagyis mindent megtett azért, hogy megkapja a neki kijáró szerződést. Ehhez képest a Steelers semmit nem tett meg azért, hogy akár csak egy kicsit is a kedvében járjon.

 

Bell tisztességes volt, a Steelers nem

 

Az újonc lét átka, hogy ha valaki kiemelkedően jó, akkor legalább három évig kell elit szinten játszania bagóért, mielőtt tényleg a teljesítményének megfelelő szerződést kapna. Bell a 2015-ös szezon után kaphatott volna először új szerződést, de a sérülések és az eltiltások nem kezdett el emiatt hepciáskodni:

 

[quote]beállt a sorba és egy rossz szó nélkül tette a dolgát.[/quote]

 

Igaz, az újabb eltiltása miatt nem is lett volna sok értelme holdoutolnia, a pályán ugyanakkor bizonyított. Bell tehát abszolút jogosan várhatta el, hogy a négy év elit teljesítmény után, a korábbi problémái ellenére megkapja a hosszú távú szerződését. Végtére is közel 4000 futott és 2000 elkapott yardot szerzett négy szezon alatt, mindezt évi egy millió dollárért, ami nyilván nonszensz.

 

Ezzel szemben a Steelers egy franchise taget tett rá. 12 millió dollár járt így neki, ami nyilván nem rossz, de összességében nem is olyan jó. Ráadásul a csapat végtelenül inkorrekt módon elkezdett félinformációkat szivárogtatni a Bellnek ajánlott, de visszautasított szerződésről, megpróbálva ezzel rossz színben feltüntetni a játékost. Mert azért tisztázzuk: nem feltétlenül te vagy a jó fiú, ha Bellt messze a legjobban kereső futóvá tennéd, de mindezt olyan szerződéskonstrukcióban, ami borzalmasan előnytelen a futó számára.

 

Szép dolog kitartani az elvek mellett, de másra ráerőltetni nem kellene

 

Bell mindennek ellenére megjelent a Steelersnél az utolsó pillanatban, kezdett is az első héten. A játékára továbbra sem lehetett panasz, ismételten megtett mindent azért a pályán, hogy az igényeinek megfelelő szerződést kapjon. A Steelers azonban továbbra sem volt hajlandó egy fikarcnyi kompromisszumra sem.

 

 

A Steelers az egyik legpatinásabb franchise az NFL-ben, régi és tiszteletreméltó elvekkel és hagyományokkal. A Pittsburgh például senkinek nem hajlandó magas garantált tartalmakat adni az új szerződésében, Antonio Brown is csak 19 millió dollárnyi teljesen garantáltat kapott. Az is érthető, ha nem akartak a papíron balhés, sérülékeny és nagyon sérülésveszélyes poszton játszó Bellnek rengeteg garantáltat adni. A futó azonban 2018-ban már második éve nyílt lapokkal játszott és többször is kijelentette (az ügynöke kiszivárogtatta), hogy neki a magas garantált fontosabb, mint a magas alapfizetés.

 

A Steelers azonban sorozatban második évben megcsinálta ugyanazt: először franchise taget adott neki, majd megpróbált aláíratni vele egy előnytelen szerződést, majd elkezdett a csapatot jó színben feltüntető, illetve Bellt pénzsóvárnak beállító részleteket szivárogtatni a visszautasított kontraktusból. A szezon kezdetén pedig az egész csapat kollektíve elküldte Bellt a fenébe, hogy hát hogy képzeli, hogy mindezek után nem jelenik meg időben a csapatnál.

 

[quote]A Steelers mire számított? Vajon milyen alapon gondolták úgy, hogy ha megcsinálják kottára ugyanazt, ami korábban nem működött, az most majd működni fog? [/quote]

 

A Pittsburghieket leszámítva nem volt olyan NFL-iránt akár csak minimálisan érdeklődő ember, aki elhitte, hogy Bell majd megjelenik az edzőtáborban, beáll a sorba és szépen teszi a dolgát a második tag alatt. A szezon elejének kihagyására talán nem számított mindenki, de már eddig is érezni lehetett, hogy túlságosan el van mérgesedve a viszony ahhoz, hogy ebből bármiféle megegyezés vagy hosszú távú, gyümölcsöző kapcsolat legyen.

 

A Steelers pofára esett

 

Aki jó játékos, az jó játékos, bármennyire is triviális ez. Allen Robinson egy jó év után megkapta a 14 millió dolláros évi fizetését, Sammy Watkinsnak még ennyi sem kellett a 16 millióhoz, Khalil Mack pedig úgy lett minden idők legjobban kereső védője, hogy a Raiders defense borzalmas volt tavaly. Bellnek nagyon kell a Steelers rendszere és a kiváló támadófal ahhoz, hogy űrszámokat hozzon, de ettől függetlenül ő még egy piszok értékes játékos, akinek óriási piaca van – pláne Todd Gurley és David Johnson szerződése után (DJ ráadásul egy súlyos sérülés után kapott 30 millió dollár garantáltat!).

 

A Steelers azt hitte, hogy idén majd jól kisajtol mindent Bellből, aztán mehet Isten hírévél (nem olyan meglepő ez, sokan csinálják, hogy az utolsó szezonjába lévő futójának extra terhelést adnak, aztán keresnek helyette olcsóbb alternatívát, lást például DeMarco Murray). Végtére is miért ne: ki dobna el 14 millió dollárt azzal, hogy kiüljön egy szezont? Pedig már ott tartunk, hogy

 

[quote]ezt simán bevállalhatja egy játékos.[/quote]

 

 

Olyan ütemben nő a pénzügyi sapka, hogy Bell könnyedén kiülheti az első 10 meccset. Igaz, elveszít ezzel 8,5 millió dollárt, de még így is keres 6 milliót, jövőre pedig úgy kereshet magának új csapatot, hogy 27 éves és mindössze 6-8 mérkőzés van a lábában (persze ha a karrierje végét jelentő sérülést szenved, akkor hiányozna az a 8,5 millió, de így nem lehet gondolkodni).

 

Az új szerződése vélhetően egy három éves, 48 millió dollár körüli kontraktus lesz (ami pont a kollektív szerződés lejártakor érne véget), amiből legalább 35 millió dollár garantált. Vagy ki tudja, lehet hogy ennél is többet kapna egy gyengébb csapattól. A karrierje szempontjából lehet, hogy nem jár jól, pénzügyileg viszont szinte semmit nem veszítene ezzel a sztrájkkal. 5-10 évvel ezelőtt igen, ma már simán belefér (bár Bell valószínűleg csak 2-3 mérkőzést fog kihagyni).

 

 

Azt hinni, hogy Bell bármivel is tartozik a Steelersnek – vagy úgy általában bármelyik játékos bármelyik csapatnak –, és emiatt most haragudni rá, végtelenül naiv és téves elképzelés. A Steelers is küldött már el rosszul teljesítő legendát, vágott ki bebustolódott fiatalt, ez kőkemény üzlet, minden csapat csak addig tart meg egy adott játékost, ameddig több hasznot látnak belőle, mint amennyit ráfordítanak.

 

Valamilyen szinten persze tiszteletre méltó és becsülendő, hogy a csapat a végletekig kitart az elvei mellett és nem hajlandó meghajolni egyik játékosának akarata előtt sem. Viszont annyira rugalmasnak illene lenni, hogy az elvek melletti kitartás ne menjen a csapat rovására. A Bill Belichick képes volt megválni a legnagyobb sztárjaitól is (Jamie Collins, Logan Mankins, Chandler Jones és a többiek), ha úgy ítélte meg, hogy ezzel a franchise érdekeit szolgálja. A Chargers hajlandó volt engedni Joey Bosának az újonc szerződésével. A Raiders minden további nélkül elcserélt egy Khalil Macket, mert Gruden szerint ez volt a legjobb a csapatnak.

 

Persze lehet tévedni és lehet rossz döntést hozni, a Steelers viszont állítólag nem gondolkodik alternatívákban, nem akarja elcserélni Bellt. Inkább megtart egy játékra nem jelentkező játékost, aki körül óriási a médiafelhajtás, akire már fújnak a csapattársak, rontja a morált és az öltözői hangulatot, és aki ha vissza is tér, akkor sem biztos, hogy nem önkímélő üzemmódban fog játszani.

 

Bell értéke – hacsak nem sérül meg – nem fog csökkenni, ahogy David Johnson értéke sem csökkent a sérülése után, neki nem sok veszíteni valója van. Itt a Steelersnek kell lépni: ha értékesnek gondolja Bellt, akkor engedni kellett volna neki, ha pedig pótolhatónak, akkor el kell engedni. Egy viszont biztos:

 

[quote]Bell a kezdetektől fogva egyenes és nyílt volt, világos elképzelésekkel is igényekkel. Nem kötelessége alávetnie magát senki kényének-kedvének vagy akaratának, a franchise tag pedig nem egy közös megegyezésen alapuló megállapodás, pusztán a csapat akaratának ráerőszakolása az adott játékosra, még ha elvileg méltányos összegért. Azt azonban, hogy mi a méltányos, minden játékos maga dönti el és senkinek nincs joga haragudni Bellre azért, mert nem hajlandó elfogadni másodszor is valamit, amit egyáltalán nem akar.[/quote]

 

Le’Veon Bellről a Triple Coverage-ben is volt szó, ide kattintva hallgathatjátok meg.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások