Connect with us

Összefoglaló

Peterson és Cousins formában, az új Seahawks és a dallasi offense nem

Végre megnézhettük az újjáalakuló Seahawkst a Keenum vezette Broncos ellen. Láthattuk, ahogy az SB-esélyes Vikings tálcán nyújtja át Garoppolónak első vereségét. Azon csak pislogtunk, hogy Adrian Peterson milyen formában van, a dallasi támadósort pedig talán inkább elfelejtenénk.

Seattle Seahawks @ Denver Broncos 24-27

A jó

Mindkét csapat döcögősen kezdte az évet, de azért akadt pár jó teljesítmény mindkét oldalon. Főleg a védelmeket lehet dicsérni, rengeteg hibára kényszerítették az ellenfeleket és végig ők tartották mérkőzésben a csapatukat. A denveri oldalon főleg a pass rush volt elképesztő, kiemelni a három sacket és kierőszakolt fumble-t szerző Von Millert és az újonc Bradley Chubbot érdemes, de az egész defensive line jól dolgozott. A vendég oldalon inkább a secondary volt jó, de különösen a két safety remekelt. Earl Thomas és Bradley McDougald összesen három interceptiont szerzett és futás ellen is jók voltak.

A támadókat már kevésbé lehet dicsérni, de akadt pár jó és pár meglepően jó teljesítmény is. Hazai oldalon Emmanuel Sanders játszott jól, aki végül 130 yarddal és 1 touchdownnal zárt, de ebből rengeteg elkapás utáni yard volt az érdeme. Mellette még a draftolatlan futót, Phillip Lindsay-t kell megemlíteni, aki sokkal jobban mozgott mint magasan draftolt társai és elkapásokból is veszélyes volt. A Seahawks oldaláról az újonc tight endet, Will Disslyt kell kiemelni, aki 100 yard felé jutott és többször is üresre játszotta magát. Mellette Chris Carson is nagyszerűen játszott, ami a statisztikákból nem mutatható ki feltétlenül, de a 7 yardos futásonkénti átlag dicséretes.

Végül pedig említsük meg a special teameket, akik rendre nehéz helyzetbe hozták az ellenfél támadóit. Az újon Dickson és a frissen Denverbe igazol King is általában a saját húszasán belülre kényszerítette az ellenfelet, pedig általában a saját térfelük közepéről kellett rúgniuk.

A rossz

Nem kezdek bele a felsorolásba, mert rengeteg rossz teljesítmény akadt mindkét oldalon, de azt érdemes megjegyezni, hogy mindkét támadójáték elképzelés nélküli volt, nem sok kreativitás szorult az edzőkbe. A yardok nagy részét általában az ellenfél védelmének kihagyásaiból szerezték, ami jól minősíti a defense-ek mikro kihagyásait is. A linebacker sor mindkét oldalon szörnyű volt, egy-két jobb teljesítménytől eltekintve. Sajnos az újonc Griffin élesben már nem mutatott olyan jól, K.J. Wright talán jobban hiányzik, mint a Legion of Boom együttvéve.

A csúf

Case Keenum ott folytatta, ahol a Broncos irányítók az előző évben abbahagyták. Rengeteg rossz döntés, rengeteg pontatlan labda és teljesen frusztrált játék. Egyetlen árnyalattal volt csak jobb, mint elődei, de a három TD-ból kettőt is a társainak köszönhetett. A Seahawks oldaláról pedig a támadófal folytatta ott, ahol abbahagyta, Wilson végig az életéért menekült, de így is hatszor került a földre és folyamatos nyomás alatt játszott.

(Leonidasz007)

San Francisco 49ers @ Minnesota Vikings 16-24

A jó

A Vikings a labda mindkét oldalán őrült magabiztosan játszott, bajnokaspiránshoz méltó teljesítményt nyújtottak. Messze nem hiba nélkül, de amikor igazán kellett, akkor nem hibáztak. Cousins néha rossz döntéseket hozott, de nem ijedt meg saját árnyékától és jól mozgatta a szálakat. A Diggs kezébe varázsolt TD passz különösen szép volt. A támadóoldalon az úgynevezett underneath útvonalak ültek nagyszerűen, Cook, Thielen és Diggs is ezekből szerezte yardjai nagy részét. Cook ahogy vártuk, jól játszott, a 49ers kicsit lyukas linebacker sorának meggyűlt a baja vele. A védelemből nem szerettem volna kiemelni senkit, mert az egész egységé az érdem, de az újonc Mike Hughes neve mégis álljon itt, mert a special teamben és a defense-ben is szép bemutatkozást produkált.

A 49ers összességében nem játszott rosszul, de pont annyira voltak képesek, amennyit a Vikings hagyott. A Foster helyett beugró Fred Warner a pálya minden szegletében ott volt, 12 szerelése mindenképp figyelemre méltó. DeForest Buckner szereplése kevésbé volt meglepő, de a 2.5 sack és 3.5 negatív yardos szerelés azért elit kategória. A támadóktól egyedül a fiatal tight end, George Kittle dicsérhető – hozzátéve, hogy helyenként szidható is dropok miatt.

A rossz

Elmaradt a Garoppolo varázslat és közvetve a Shanahan varázslat is. A 49ers támadósora semmi különlegeset nem mutatott és elmaradtak a kreatív játékok is. A két futót külön rossz volt nézni, Morris 3,2 yardos átlaga és labdavesztése pocsék. A védelemben is akadtak problémák, Sherman már nem régi önmagát idézi, rendre lassú és lemarad vagy rossz döntéseket hoz. A Vikings részéről talán a futójátékot és a támadófalat lehet szidni, mert Cousins azért koránt sem zavartalanul dolgozhatott és Cook 2,5 yardos átlaga is egy 15 yardos futás után született.

A csúf

A Vikings remeklése ellenére is lett volna esélye egyenlítenie a 49ersnek, de az utolsó negyedben olyan hibát vétettek, amit a legamatőrebb csapatok is ritkán. A Vikings a saját térfelén volt, amikor 4&rövid jött volna. Nem sok volt az órán, Cousinsék pedig fent maradtak. A vak is láthatta, hogy be akarják ugratni a 49ers védelmét, mert nekimenni botorság lett volna, a vendégek mégis bedőltek a trükknek. Büntetés és jöhetett tovább a Vikings.

(Leonidasz007)

Dallas Cowboys @ Carolina Panthers 8-16

Két ötlettelennek tűnő támadósor összecsapását hozta a Cowboys Charlotte-i vendégjátéka. A Panthersnél még talán megfelelő kifogás is akad a visszafogott támadójátékra, hiszen Greg Olsen kiválásával alapjaiban kellett megváltoztatni a gameplant. Amit azonban a Linehan által vezérelt Dallasi támadósor művelt, az kritikán aluli. Az új szerzemények közül senki sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: Austinnal, Thompsonnal és Hurnsszel is csak többen voltak a dallasiak a pályán. Elliott 15 próbálkozásból elért 69 yardja még nem is lenne annyira vállalhatatlan, ha nem vonnánk le azt a 33 yardot, amit a második félidőben szerzett két futásból. Mindehhez hozzájön, hogy a liga egyik legjobb támadófalának tartott egység is darabjaira bomlott Frederick hiányában. Prescottot hat alkalommal sackelte a Panthers védelme, Kawann Short igazi pusztítást végzett a fal belsejében és egy sorral hátrébbról, Shaq Thompson is konstans nyomás alatt tartotta a dallasi 4-est.

A Panthers támadósora is meg volt fogva, a dallasi védelem DeMarcus Lawrence vezetésével (6,5 szerelés, 1 sack, egy összeszedett fumble) azt hozta, amit vártunk tőlük. Cam Newton azonban a kulcsszituációkban igazi vezérként viselkedett és vitte a hátán a Pantherst McCaffrey-vel karöltve. Newton önmagához képest is pontos volt, 65%-ban passzolt, a lehető legkisebb kockázatot vállalva – ez lehet Norv Turner érkezésének velejárója. A győzelem kulcsa ezúttal is a 2015-ös MVP lábmunkája volt. 58 futott yardjával és 1 TD-jével csapata legeredményesebbje volt a talajon. Mellé zárkózott fel CMC, akit ugyan az elvesztett fumble-ért nem fognak megdicsérni, ellenben 95 scrimmage yardot betett a közösbe. Egy ennyire védelmek által dominált mérkőzésen pedig ez is döntőnek bizonyult.

(kerekisti)

Washington Redskins @ Arizona Cardinals 24-6

Új edzői stábbal, új irányítóval a kezdőben vágott neki átkeresztelt stadionjában a 2018-as idénynek a Cards, de 60 percnyi tétre menő játék után csak azt a közhelyet lehet elsütni, hogy rettentő hosszú út előtt áll Steven Wilks HC játékosaival, hogy az egyelőre szedett-vedettnek tűnő bagázsból ütős csapatot kovácsoljon. Nem úgy a másik oldalon a Kirk Cousins helyére szerződtetett Alex Smith, aki debütálásként rögtön megtörte a Skins évek óta tartó nyeretlenségi szériáját a szezonnyitó meccseket illetően a szintén rutinos futóval, Adrian Petersonnal karöltve. Hogy a két “öreg” mennyire tud hatékony lenni akár több hónapon keresztül, az megint más kérdés, de a washingtoniak részérül kétségtelenül öröm lehetett látni, hogy az előzetesen kiegyenlített párharcnak vélt ütközetet oly simán húzták be a fővárosiak, ahogy azt vasárnap este tették.

Egy fokkal konkrétabban: a Redskins LT, Trent Williams visszatérése nem meglepő módon óriási lökést jelent a teljes offense-nek, vele a kezdőben olyan csiszolatlan gyémántok is képesek megvillantani tehetségüket, mint pl. a másodéves center Chase Roullier. Működő belső OL-lel pedig az aggodalmak és az újonc Guice kiesése ellenére megy a futás (ha Jay Gruden főedző játékhívásai is azt akarják), ehhez meg hozzátéve Mr. Hatékonyt, Alex Smith-t, a cél innentől minimum a 9-7-es mérleg.

Arizona részről viszont nem igen látszott az elképzelés nyoma sem, nyilván a rookie Josh Rosen még közel sem kész a mélyvízre, ám Sam Bradford játszatása zsákutca. Az is bőven pánikra adhat okot, hogy bár a Skins D# tavaly a ligautolsók között volt futás elleni védekezésben, a már új szerződéssel futó David Johnson mindössze 68 yardot termelt, jóllehet ez inkább annak tudható be, hogy Bradford pár yardos löbböléseivel egyszerűen képtelenség hosszabb ideig pályán tartani a támadókat. Az tényleg érdekes kérdés, amit sokan felvetettek különböző fórumokon, hogy egy ennyire összeszokatlan alakulatnál ugyan miért is kezelik hímestojásként a kezdőket az előszezonban, mert szeptemberben-októberben bárki is lesz az ellenfél, érdemes a Cardinals ellen fogadni.

(baggio)

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások