Ez nem Earl Thomas éve. A klasszis safety sokáig hiába holdoutolt, a Seahawks sem új szerződést nem adott neki, sem elcserélni nem akarta, most pedig még az esély is elszállt mindkettőre – eltörte a lábát a Cardinals ellen, véget ért a szezonja. A játékos nem is volt boldog az eset után, amit viszonylag sajátosan fejezett ki:
Hogy kinek vagy kiknek mutatott be Thomas, azt nem tudni, ő nyilván nem mondja el (legalábbis eddig nem mondta). Ennek ellenére adja magát, hogy Pete Carroll mesternek vagy John Schneider GM-nek, esetleg mindkettőjüknek üzenhetett, hisz ők nem akarták teljesíteni a játékos igényeit. (Carroll egyébként azt mondta, hogy nagy a stadion, bárkinek szólhatott a kézjel.)
Thomas jövőre szabadügynök lesz, ezek után szinte biztosra vehető, hogy új csapatot fog keresni magának.
Nem a szezonja, a karrierje ment el. 30 évesen sérülésből visszatérve lemondhat a hosszútávú szerződésről meg a 10+ millás fizetésről. Beállhat a telefont figyelő safetyk közé veteránminimumért. Nem csodálom , hogy igy reagált. Mikor volt ára, nem adták el, pedig mindenki jól járt volna.Ezzel vége az Earl Thomas-résznek a “Hogyan épitsünk le egy franchies-ot?”-szappanoperából a Schneider-Carroll tandem rendezésében.
Pontosan melyik része tört el a bal lábának? Lehet én vagyok béna, de semmit nem látni a felvételen amiben megsérülhetne.
Bár nem vagyok (és sosem voltam) vérbeli Seahawks-drukker, ám Carroll -al valamennyire mindíg is rokonszeveztem, elsősorban a karizmatikus személyisége és a szakmaisága miatt. Ám az elmúlt néhány évben ez egyrei inkább csalódottságba megy át nálam. Kezdve a Lynch sztorival, aztán a Sherman körül történtekkel, meg úgy általában “a csapat” széthullásával, lezűllesztésével bezáródóan. Kicsit sajnálom is emiatt a Seahawks -ot, és a drukkerit, és sajnálom Carroll -t is magát, mert mi, állatalános NFL szurlokók sztem nagyon nem ilyennek ismertük meg egyiket sem. De természetesen a dolgok hátterét nem tudhatjuk. Csak elméletek, valamint “távolról köpködések, nameg kívülről felrajzol képletek, amikre alapozhatunk. Vagy talán ez a Seahawks (és Carroll) igazi arca? Öszintén szólva: igazából kétlem. De hogy nagyon nem jó irányban mennek Seattle -ben a dolgok (és már évek óta), azt a hülye is láthatja. Nem kívánok semmi rosszat a Seahawks fanoknak, de sajnos ez a folyamatos zülés a csapat illetve a vezetőség körül nagyjából egyenes irányt mutata a mostani 1/1 várományos “sztár gárdák” felé. Egy kicsit amolyan “Jets-feeling” ez az egész a Shawks körül (nálam). Vagyis a nagyhírű, sikerkovács csodacsapatból, A Dinasztiából végül egy kipukkant lufi marad, ami csak csapong full véletlenszerű irányokban, miközben egyre inkább leereszt. És ezt valahol sajnálom… :/