Connect with us

Összefoglaló

Gruden 10 év után újra nyert, Mayfield kezdőként már nem, Flacco pedig Playoff üzemmódban

Megvan Gruden első győzelme, Mayfield kezdőként nem tudott győzni, a Bears offense végre szárnyalt és beragadni látszik a Steelers.

 

Bears vs. Buccaneers 48-10

 

Véres mészárlást láthattunk a meccsen. Trubisky a liga egyik legrosszabb mély passzolója, ennek ellenére a Bucs királyt csinált belőle ilyen téren is. Vigyázott a labdára, és ha olyan volt a helyzet, megküldte mélyre is. Tarik Cohen abszolút partnere volt ebben, a pálya minden pontjáról vérmes volt. A mérkőzést mégis a Bears védelme döntötte el, ami ellen a Bucs semmit nem tudott tenni. A védőfal olyan nyomást helyezett Fitzpatrickre és Winstonra is, hogy így képtelenség volt akármit tenni. Khalil Mack megállíthatatlan volt, negyedik meccse zsinórban okoz kierőszakolt labdavesztést és külön sacket is, most pedig egy másik rubrikába is húzhatunk egy pipát, Winston kezét egy passz közben megütve interceptiont okozott.

A Bucs védőfala szintén kordában tartotta a Bears futójátékát, de Trubisky ma akart karriernapot tartani. Az egész támadósor diszfunkcionális volt, a védők pedig a fal kivételével csak lézengtek a pályán. Lemaradtak sebességben és pozícióban is az elkapókról, pedig azért nem teljesen világtalan a back seven. Ami viszont nagy baj, hogy nincs irányító. Fitzpatrick nyilván nem megoldás, és Winston sem tűnik franchise-kalibernek, részben limitált fejlődése, részben a pályán kívüli balhéi miatt. Nehéz akármi eredetit vagy biztosat mondani a szezonjukról, de az Evans-Jackson-Godwin-Howard-Brate vonalnak sokkal komolyabb passzjáték járna.

 

Raiders vs. Browns 45-42

 

Nyögvenyelősen, de kiharcolta első győzelmét a Raiders. Nem fulladtak ki annyira, mint ahogy eddig, Derek Carr sokkal jobban nézett ki, és a támadósor egésze remekül rárepült a Browns hibáira, amikkel rövid drive-okat tudtak a red zone-ba vezetni. Félelmetes mennyiségű drop volt a Raiders elkapóitól, Martavis Bryant például egy 51 yardos TD-passzt engedett el, igaz később kárpótolta a csapatot. A Raiders védelme gyengén muzsikált, de kritikus pillanatokban meglett a turnover, nagy taps jár külön Maurice Hurstnek, aki elkezdte megszolgálni a bizalmat. A forgandó szerencse végül most a Raidersnek kedvezett, amekkora bullshit fújásokat kaptak a Broncos és a Dolphins ellen is, most egy kicsit inkább az ő vitorlájukba érkezett a szél.

A Browns tényleg egy igazi csapat formáját mutatja, Mayfield baromi ígéretes, már most is úgy játszik, ahogy azt egy 1/1-től el lehet várni. Nagyon jó a kémiája az elkapókkal, és Haley rendszere eléggé fekszik neki. Hue Jackson persze még mindig sokat hátráltatja a csapatot, de ha a védelem szúrós marad (élen Garrett mesterrel, aki egymaga lefogta a Raiders balfelét az egész meccsen), akkor akármi lehet ezzel a csapattal.

 

Baltimore Ravens@Pittsburgh Steelers 26-14

 

Mekkorát változott a világ egy szezon alatt (bár ez nem csak erre a párosra, hanem az NFL nagy részére igaz). A Super Bowlba várt Steelers négy meccsből csak egyet tudott megnyerni idén (1-2-1) és csak azért nincs három vereségük, mert a Browns rúgója kihagyott egy utolsó másodperces mezőnygólt a hosszabbításban. A Ravens viszont többnyire magabiztos játékkal már 3-1-gyel áll, a Bengalsszal együtt vezetik a csoportot.

 

A mérkőzés esélyese a Steelers volt, legalábbis papíron, a pályán ugyanis ebből semmi nem látszott. A Ravens megölte a Steelers futójátékát, James Conner kilenc futásból 19 yardra volt csak képes, és hiába hiányzott Jimmy Smith a secondaryből, a Big Ben így is csak 274 yardot passzolt 57,4 százalékos passzpontossággal (a meccs előtt közel 400 yardot átlagolt), valamint egy TD-vel és egy INT-vel. A Steelers védelem ugyanakkor átjáróház volt 451 yardot tettek meg Flaccóék, bár a 3 yardosnál elhagyott labda Alex Collinstól nagyon csúnya volt. Ezzel együtt is megérdemelt volt a Ravens győzelme.

 

A mérkőzés legjobbja: Ravens D – 1 fumble, 1 INT, 1 sack, 284 engedett total yard.

 

 

A mérkőzés legrosszabbja: Steelers playhívások 3. és 4. kísérletekre – 12 harmadik kísérletéből a Steelers csak kettőt váltott first downra, illetve egy negyedik downos kísérletet is elszúrtak.

 

A mérkőzés legnagyobb játéka: Tonny Jefferson fumble-je

 

(Renningan)

Philadelphia Eagles@Tennessee Titans 23-26

 

Carson Wentz ide vagy oda, ez az Eagles távolról sem tűnik a tavaly mindenkit nevetve szétkapó csapatnak (hiába, nem lehet két egymás utáni szezonban 120 százalékosan játszani). Ezzel együtt minden tisztelet és dicséret kijár a Titansnek, ami a liga legsótlanabb és – nem megbántva senkit – legunalmasabb játékával legyőzte a kezdő irányítója nélkül a Texanst, a félholt Mariotával a Jaguarst, most pedig az Eaglest. 3-1 és csoportelsőség, mindenki más meg elmehet a búsba.

 

A meccs esélyese természetesen a regnáló bajnok volt, és ha döcögősen kezdett is, de a félidőre 10-3-as előnnyel mehetett. A Titansnél semmi nem működött, különösen a futójáték volt teljesen reménytelen (a tavalyi elit teljesítmény után), a csapat 70 futott yardjából és egy TD-jéből 46-ot yardot és azt az egy TD-t Marcus Mariota szerezte. A passzjáték viszont működött, a Titans tudta tartani az iramot az Eaglesszel, olyannyira, hogy végül sikerült kiharcolni a hosszabbítást.

 

A ráadást az Eagles kezdte, de Wentzék csak egy mezőnygólra voltak jók, a Titans egy TD-vel megnyerhette volna a meccset. Jól is kezdődött minden, Mariota adott tökéletes labdát Darius Jennings, csakhogy

 

 

Ezután elég nagy pácba került a csapat, egy 4&15-öt kellett megoldania Mariotának, de ezúttal sem ő, sem Taywan Taylor nem hibázott, végül pedig Corey Davis győztes TD-t szerzett.

 

A mérkőzés legjobbja: Corey Davis – 9 elkapás, 161 yard, 1 TD

 

A mérkőzés legrosszabbja: Titans futójáték – Henry&Lewis, 12 kísérlet, 24 yard

 

A mérkőzés legnagyobb játéka: 

 

(Renningan)

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások