Connect with us

Összefoglaló

Csak a győzelem számít

Kiesési rangadó volt az AFC Eastben, gödörben a Steelers, a Cardinals játéka nézhetetlen, a Lionsével kiegészítve viszont emberkínzás. A 49ers nyerni tudott, a Saints gödörben, a Redskins mélyrepülésben. Változatos hétvégénk volt megint.

 

New York Jets @ Buffalo Bills 27-23

avagy

Allennek ideje lenne megtanulni passzolni

Annak ellenére, hogy egy teljesen érdektelen meccs volt, kifejezetten szórakoztató lett a Jets és a Bills összecsapása, ráadásul Sam Darnold és Josh Allen is játszott, ami csak hab volt a tortán.

Darnold elég közepes teljesítményt nyújtott a 170 yardjával, egy TD-jével és egy INT-jével. Ugyanakkor a védelem labdaszerzéseinek és az Isaiah Crowell  helyére beugró Elijah McGuire meglepően jó futásainak, valamint egy okosan menedzselt game winning drive-nak hála (17 kísérlet, 60 yard, 1 TD) hozni tudta a meccset a Jets. Ezzel megszakadt a csapat hatmeccses vereség-sorozata.

A Bills meglehetősen szerencsétlen volt, már a meccs elején elveszítették LeSean McCoyt, ezzel pedig a futójáték meg is halt. Már amennyiben nem számítjuk Josh Allent, aki az elmúlt három meccsen nagyjából top3-as futóteljesítményt nyújt: 335 yard, három TD, ebből 101 yard és egy TD a Jets ellen jött össze. Passzolni viszont még mindig nem nagyon tud, most is 50 százalékos pontossággal játszott, a 206 yardja mellé pedig csak két INT jött össze.

 (renningan)

Detroit Lions @ Arizona Cardinals 17-3

avagy

Jim Bob Cootert már a játékrész szünetében ki kellett volna vágni

A Lions@Cardinals meccsnek sem volt tétje, az előző meccsel ellentétben azonban még szórakoztató sem volt. A Cardinals teljesen reménytelen támadóoldalon, amit a feltett három pont jól reprezentál, Josh Rosen még akkor sem találja meg a tök üresen álló emberét, ha van ideje passzolni, a pick-sixére pedig nincsenek szavak. Fun fact: a liga egyik legjobb futója, David Johnson 8 elkapásból 12 yardot szerzett, ami mindent elmond a Cardinalsról.

 

Persze a Lionst sem lehet dicsérni: a védelem korrekt, legalábbis az utóbbi meccsek alapján, ezt a Cardinalst ugyanis még az ismét megsérült Ziggy Ansah nélkül is kötelező volt megfogni. Ellenben a támadósor, na annak semmi mentsége nincs.

A Cardinalsnál legalább elmondhatják, hogy újonc irányítóval dolgoznak, idény közben cseréltek támadókoordinátort, érthető, hogy nem megy. Ellenben a Lionsnál ott van Matt Stafford, akinek 23 passzából 15 jó volt, mégis csak 101 yard jött össze TD-nélkül. Az egy dolog, hogy mindenki sérült, ez azonban így is nevetséges: a játékhívások még a Cardinalsénál is borzalmasabbak, Stafford hét év után maradhat 4000 passzolt yard alatt, kínszenvedés ezt nézni. Cootert már rég ki kellett volna vágni, ennél az sem lenne rosszabb, ha mindenki csak random szaladgálna, mert akkor legalább némi esély lenne arra, hogy az ellenfél nem találja ki hajszál pontosan, hogy milyen játék fog következni. Ja, és Zenner összehasonlíthatatlanul jobb, mint Blount.

 (renningan)

Pittsburgh Steelers @ Oakland Raiders 21-24

avagy

Csak a győzelem számít

A Raiders az elmúlt négy meccséből kettőt is megnyert, most ráadásul a Steelerst sikerült legyőzni. Persze ehhez kellett Big Ben sérülése is –aki így is 25/29, 282 yardos, 2 TD-s teljesítményre volt képes –, ezzel együtt sem lehet elvenni az érdemet a Raiders védelmétől és Derek Carrtól.

A Steelers elég nagy gödörben van. A csapat sorozatban három meccset veszített el, rengeteg a hiba, most például összejött egy turnover on downs, egy INT és két kihagyott mezőnygól is. Szerencséjükre a Patriots, a Texans és a Ravens is kikapott, de kezd nagyon necces lenni ez így. Jövő héten a Patriots ellen játszik a csapat, utána pedig utazik New Orleansba, ha nem kapják össze magukat Big Benék, 7-2-1-es kezdés után maradhatnak le a rájátszásról.

A Raidersnek ilyen problémái nincsenek, a csapat legfeljebb az 1/1-től kerülhet minél távolabb. Azonban az utóbbi időben elég jó volt a játék, ha még nyernek egyet, kettőt, a végén még elhisszük, hogy lehet ebből a Gruden-projektből egyszer valami.

 (renningan)

Denver Broncos @ San Francisco 49ers 14 -20

A 49ers számára már szinte tét nélküli mérkőzés volt, de ez a hozzáállásukon egyáltalán nem látszott. Az első félidőben tökéletes gameplannel érkeztek, mind defense, mind offense oldalon. Konkrétan az első félidőben több yardot szereztek, mint a Broncos az egész mérkőzés folyamán. Kittle egymaga termelt 210 yardot az első félidőben, amit aztán nem tudott növelni a másodikban, így 4 yarddal elmaradt az egy tight end által szerzett legtöbb yard rekordjától egy mérkőzésen. Az első félidőben konkrétan több olyan elkapása is volt, ahol 10 yardos közelébe nem tartózkodott senki, például a 85 yardos touchdown elkapása alkalmával sem, amit egy TE esetében ritkán lát az ember. A hazaiak azonban nem csak támadó, de védőoldalon is elsőrangúan játszottak. Pontosan tudták, ha elfojtják a Broncos futásait, akkor megölik a vendégek játékát. Arik Armstead és DeForest Buckner rendszeresen beomlasztotta a lyukakat, de a második szintről is jól érkezett a segítség.

A Broncosról jobb nem is beszélni. Nem hiába írtam le két héttel ezelőtt, hogy csak elhúzza a mézesmadzagot a csapat, mert bárkitől képesek kikapni. Ez a csapat csak akkor képes nyerni jelenlegi felállásában, ha közel tökéletesen játszik. Most ez a tökéletes játék egy pillanatig nem volt meg és a nagyjából elfogadható is csak a második félidőben. A defense már 8 egymás utáni mérkőzésen nem kapott TD-t például a negyedik negyedben, de az első félidei komédia alól ez sem menti fel őket. Chubb azért behúzott két sacket a mérkőzésen, amivel egyrészt Broncos rookie sack rekordot állított fel, pont Miller címét adta át a múltnak, másrészt hajszállal megközelítette az all time rookie sack rekordot is. A támadósorra szavakat is felesleges fecsérelni. Ezúttal nem működött a futás, Lindsay legrosszabb mérkőzésén van túl, a passzjáték pedig talán sohasem létezett. Összességében megérdemelt 49ers siker, a Broncos pedig lemondhat a rájátszásról.

(leonidasz007)

New Orleans Saints @ Tampa Bay Buccaneers 28 – 14

A Saints offense úgy megakadt múlt héten, hogy még a Buccaneers ellen is idő kellett, mire beindulnak a fogaskerekek. Furcsa mód egy légiparádét ígérő mérkőzés a védelmek dominanciájával indult, kis túlzással a Saints a defense-ének köszönheti, hogy meccsben tudott maradni. A hazaiak nagyszerűen zökkentették ki Breeséket, akiknél a támadófal zavartsága volt igazán feltűnő. Az egész évben jól teljesítő egység egyszerűen nem tudott teret nyitni a futójátékhoz, Kamara mindössze 52 yardig jutott, de volt több negatív yardos játékuk is. Passzsiettetésben nem volt látványos a Buccaneers, mert csak egy sacket szedtek össze, de többször is erősen nyomás alá helyezték Breest, ő pedig szokatlan módon belehibázgatott a meccsbe. Mindössze 201 yardig jutott, egy touchdown és egy interception mellett, de a végén már látványosan nem is erőltették.

A hazaiak ellentétes kört futottak, mint a Saints. Nekik az első félidő sikerült jobban, Winston jól mozgatta a szálakat, egyedül a Red Zone-ban akadtak meg, de Brate kétszer is kisegítette a támadósort. A második félidőben aztán megváltozott a játék képe. Az addig stabilabbnak tűnő Buccaneers támadóoldal teljesen leállt, párhuzamosan azzal, hogy a Saints defense felnőtt a feladathoz, mert látták, hogy az offense nem tudja erőből megnyerni a meccset. Négyszer sackelték Winstont és lehúztak egy interceptiont is, a második félidőben nulla ponton tartották az ellenfelet. A lélegzetvételnyi esély pedig elég volt a Saintsnek, akik főleg a negyedik negyedben elkezdtek saját magukhoz méltó módon játszani. A Buccaneers defense elfáradt, Ingram futásaival pedig megadták nekik a kegyelemdöfést. A Saintstől sokkal többet vártunk, de tisztán látszik, hogy már egy gyengébb defense is ki tudja őket zökkenteni, így pedig a playoffban bajban lehetnek. A Buccaneers ugyan elkezdett hajrázni, de a vereséggel végleg elszálltak, így arccal a draft felé fordulhatnak.

(leonidasz007)

New York Giants @ Washington Redskins 40-16

Mercy Rule. A félidei 34-0-s állásnál talán még a hazaiak is elgondolkoztak a futó óra gondolatán, annyira kilátástalan helyzetbe kerültek, a csoportutolsó Giants a játék minden elemében dominálta őket. Az Odell Beckham Jr.-t nélkülöző támadósor kicsit döcögősen indult, az első negyedben nem is szereztek pontot, Curtis Riley viszont vissza tudta hordani Mark Sanchez borzasztó passzát, ezután pedig beindult a henger. Saquon Barkley szokásos hosszú TD-je ezúttal 78 yardosra sikerült, Manning is pontos volt a redzone-ban, ami újabb két TD-t eredményezett, Rosas pedig szintén két mezőnygóllal járult hozzá, hogy minél hamarabb eldöntsék a találkozót. A harmadik negyedben Manning újabb TD passza után hivatalosan is megkezdődött a garbage time, Mark Sanchezt (6/14, 0 TD, 2 INT, 5 sack) az egykori giantses Josh Johnson váltotta, Manning helyett pedig Kyle Lauletta dobált a végén.

Előbbinek jóval jobban ment a játék, 2555 napnyi pihenő után extra motiváltnak tűnt volt csapata ellen, kezdetnek maga futott meg egy 8 yardos TD-t, majd egy 79 yardos passzolt hatpontost hozott össze Crowderrel – mindkét esetben megcsinálták a kétpontost is. Lauletta pedig… valószínűleg nem benne bízhatnak a jövőt illetően a Giants szurkolók, 5 próbálkozásból egyszer sem sikerült eltalálni a társait, egy intercepetiont és tökéletes 0.0-s passer ratinget tudott összeszedni, -2 yardnyi futással. Valószínűleg egyik csapat sem fog ilyen szélsőségesen eredményes/eredménytelen lenni a következő meccseken, bár matematikailag még mindkettőjüknek van esélye rájátszásba jutni. Saquon Barkley 170 futott yardjával újabb rekordokat döntött, az első Giants újonc lett, aki átlépi az 1000 futott yardos álomhatárt, 13 total TD-je pedig szintén új franchise rekord. És hogy hova vezetett mindez? A Giants csapata az első az NFL történetében, amelyik 100 alapszakasz győzelmet tud felmutatni egy másik csapat ellen, az örökmérleg így 100-68-4.

(g495sr)

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!