Connect with us

Minden ami NFL

Ilyen Lamar Jackson és a Ravens offense valójában

A NFL jelenlegi talán legizgalmasabb témája Lamar Jackson és a Ravens offense. Mitől működik jól ez a támadósor, mitől sikeres ennyire? Egyáltalán fenntartható ez? És ami talán még érdekesebb kérdés a nagyérdemű számára: milyen irányító Lamar Jackson? Mire viheti az NFL-ben ezzel a stílussal? 

Milyen irányító is Lamar Jackson valójában?

Lamar Jackson a tökéletes irányító. Abból a szempontból legalábbis, hogy akár szereti valaki, akár utálja, mindenki jogosan tud a saját álláspontja mellett érvelni, és még jó eséllyel igaza is lesz. Ha azt akarod láttatni másokkal, hogy ő egy jó irányító, meg tud dobni NFL-passzokat, jól végigmegy a progressionön, megtalálja az üres elkapót és emellé rendkívül veszélyes a földön, akkor csomó ilyen játékra rá tudsz mutatni csak ebből a pár meccsből, amint kezdő volt. Viszont ha azt akarod láttatni, hogy ő egy pocsék irányító, aki nem tud megdobni két yardra sem egy passzt pontosan és össze-vissza szállnak a labdái, akkor egy csomó ilyen játékra is rá tudsz mutatni. A vita Lamar Jackson életképességéről, tehetségéről és játékáról viszont sokkal részletesebb annál, mint hogy leegyszerűsítsük arra, hogy tud-e dobni vagy sem.

Lamar Jackson egy tökéletesen különleges irányító. Nem volt még ilyen az NFL-ben. Az nyilvánvaló, hogy mennyire dinamikus, robbanékony, amikor futni próbál (így most ezzel kevésbé fogunk foglalkozni).  Sokan Tebowt vagy Vicket használják a legjobb példának, hasonlóságokat lehet is felfedezni természetesen, de egyiket sem lehet ráhúzni Jacksonra. Tebownál dinamikusabb és igazából egyikük sem olyan stílusú futó, mint Jackson, aki ugyan rengeteget fut, viszont ha passzjáték van, akkor nem a futáson jár az esze. Ő – például Tebow-val, Vickkel vagy épp Vince Younggal ellentétben – passzolni akar.

Ne higgyük tehát azt, hogy Jacksonnak az “egy olvasás és megindulás” a terve, mert ez nem az ő játéka. Lamar Jackson passzjátéknál zsebirányító akar lenni, végigmegy a progressionön, ráadásul ezt jól is csinálja és meg is találja az üres célpontot. A problémák viszont itt kezdődnek.

A Ravens irányítója ugyanis borzasztóan inkonzisztens passzoló. Idén konkrétan Josh Allen után a legpontatlanabb irányító a ligában (akkor is, ha a dropokkal és direkt oldalvonalon túli eldobásokkal kiigazítjuk). Ráadásul sokszor megakad a szemünk azon, hogy csúnya a spirálja, össze-vissza kacsázik a labdája. A 3-5-8 yardos passzoknál a legfeltűnőbb ez. A kiváló irányítók ezeket úgy dobják az elkapójuk elé, hogy az mehessen tovább és extra yardokat szerezhessen. És ezt ők szinte mindig így dobják meg, tökéletes pontossággal. Ezek ugyanis a könnyű labdák, ezeket egy jó NFL-irányítónak minden egyes esetben meg kell tudnia dobni. Jackson ezt nem teszi meg konzisztensen és ha elkapás is lesz belőle, nem jönnek a plusz yardok, mert nem az elkapó elé dobja őket.

Ebben mindenképp sokat kell fejlődnie, mert jelen állapotában egyáltalán nem biztos, hogy van hosszú távú jövője az NFL-ben. Viszont nagy kérdés, hogy lehet-e ebben fejlődni. A legtöbbek szerint a pontosságon nem igazán lehet javítani. Vagy pontos vagy, vagy nem. Ezzel én személy szerint nem teljesen értek egyet, viszont az biztos, hogy hatalmas munka ezt korrigálni. Ezen viszont csak úgy lehet javítani, ha a dobómozdulatot újjáalakítják. Na ez az, ami borzasztóan nehéz, hiszen sok minden berögzül ennyi évnyi játék után. Sajnos Jacksonnak rossz mozdulat, mozdulatok rögzültek be, és olyan, mintha soha senki nem tanította volna meg neki, hogyan is kell rendesen passzolni. Ugyan a felsőteste jól néz ki, a lábmunkája a dobómozdulat közben nagyon össze-vissza van, ez a fő hibája. Nézzünk 1-1 példát, előbb a jó mozdulatra, majd a rosszra.

A teljes lerombolás és újjáalakítás persze nem szükséges, hiszen sokszor látni, hogy nagyon jól áll bele a dobásba és rengeteg gyönyörű passzt is látunk tőle a rosszak mellett. Elég csak a Chargers elleni Mark Andrews touchdownra gondolni, hogy a legfrissebb élményt említsem. Lamar Jackson legjobb dobásai gyönyörűek és erre lehet építeni, azonban jelen pillanatban borzasztóan inkonzisztens és pontatlan. Erre pedig nyilvánvalóan nagyon nehéz építeni. Kell egy jó irányítóedző, aki megpróbálja újjáalakítani a dobómozdulatát. Nem tudom, ez hogyan és mennyire lehetséges, de mindenképp változtatni kell és rendbe kell tenni a lábmunkáját – “csak” dobás közben, mert a dropbacket nagyon jól csinálja.

A draft process során ugyebár azt mondtuk, hogy van egy út Lamar Jackson előtt, hogy sikeres legyen. Ez az út pedig nem úgy fog kinézni, mint egy hagyományos offense, hanem egy teljesen unorthodox támadósort kell rá építeni. A Ravens pedig ezt megtette és a Ravens offense jól működik, még ha igazán jó védelmek ellen nem is láthattuk őket. A hollók kialakítottak egy elképesztően run heavy sémát, ahol dominálnak a futójátékok. Ezt pedig rendkívül kreatívan tették meg.

Milyen is ez a Ravens offense valójában?

Kreatív és sokoldalú. Ha csak a futójátékokat nézzük is rengeteg koncepciót találunk. Power és zone koncepciók egyaránt, azon belül is guard húzások, tackle és guard húzások, duo játékok trap játékok, QB power játékok, inside zone, outside zone, split zone, minden ami szem-szájnak ingere.

És akkor még az option játékoat nem is említettem. A Ravens mindenkinél több option futást hív a ligában, nyilvánvalóan nem véletlenül, hiszen ezzel segítik az irányítót, a futót és a támadófalat is. Meccsenként 15%-a a futásaiknak használ valamiféle olvasást, aminek hatására az irányító dönt, hogy megtartja vagy átadja a futójának. Én személy szerint azt hittem, hogy ennél jóval többször használják ezt és talán ez is az általános vélekedés, de sok optionnek tűnő játék valójában nem is option, csak annak tűnik, mégsem olvas Jackson senkit. De ez most mindegy is, kezdjük az option játékokkal.

A Ravens egyébként ezeket sem úgy csinálja, mint például Chip Kelly az Eaglesnél, hogy egymás után folyamatosan olvassa az irányító a DE mozgását és ez alapján dönt újra és újra. A Ravens sokkal kreatívabb. A támadók rengeteg motiont használnak, egy tight end sokszor megy át a túloldalra a játék indítása előtt vagy épp közben. Megpróbálják minél jobban összezavarni a védelmet, hogy ne tudják, mi fog következni. Igazából az egész Ravens offense sikere ebben rejlik – a védelem összezavarásában.

Ez például egy veer játék. Egy hagyományos zone read esetén a futó menne belül, az irányító pedig kívül, a veernél azonban pont fordítva van. Itt az irányító az elsődleges opció egy belső futással – épp ezért nem terjedt el igazán ez a játék a profik közt, csak egyetemi szinten – és a futó a második kívül. Látható a videón, hogy a tight end motion összezavarja a védelmet, a linebackerek szólnak a védőfal tagjainak, hogy máshogy álljanak fel, de mire ez sikerülne, már el is indul a játék. Végeredményben több LB is a futót támadja, Lamar Jacksont pedig senki. Össze is hoz 20 yardot.

A fenti videón jön a jet sweep motion a tight endtől, ami egy plusz dolgot ad a védelemnek, hogy legyen min gondolkodni. Látható, hogy az egész védelem elindul a jet sweep irányába (a támadók szemszögéből balra), a defensive end beront a futóra, így Lamar Jackson megtartja a labdát és újabb sima first downt szerez.

Önmagában Lamar Jackson jelenléte is sokszor elég a sikeresebb futójátékhoz.

Ez a játék egy sima outside zone, mindenki használja a ligában. A Ravens Flacco alatt is sokat játszotta ezt a népszerű játékot, azonban Jacksonnal ez sokkal hatékonyabban működik. A különbség abban rejlik, hogy a linebackerek hogyan reagálnak. Az egyik LB-nek Jacksonnal kell maradnia, így pedig a támadófalnak számbeli fölénye van. Itt tehát igazából Lamar Jackson az ég egy adta világon nem csinál semmi különösen igazából, mégis a puszta jelenléte miatt előnyben van a Ravens és több yardot tudnak szerezni egy sima, hagyományos futójátékból is csak azért, mert ő van “a volánnál”.

A Ravens így tényleg 11 a 11 ellen fut, nem pedig 10 a 11 ellen, ahol az irányító teljesen ki van véve az egyenletből. Így pedig létszámfölényt tudnak kialakítani, ami nyilvánvaló problémákat okoz a védelmeknek.

Ha egy védőnek 6-7 dologra kell figyelnie, akkor egyre sem tud igazán.

Ha elég kitartóak voltatok és eljutottatok idáig az elemzésben, akkor jöhet az egész Ravens offense egyik alapjátéka, amit nagyon sokféleképpen lehet játszani.

Nem igazán tudom, mi lehet ennek a neve, de igazából mindegy is, több koncepció ötvözete. Ez a tökéletes megtestesítője a Ravens jelenlegi támadósorának, futójátékának. A kulcs a játékban a blokkolatlanul hagyott (támadó szemszögből) bal oldali defensive end. A támadófal alapvetően jobbra blokkol, double teameket kialakítva, szabadon hagyva a DE-t. A bal oldali tackle (vagy épp TE-, ha úgy állnak fel) vagy bemegy blokkolni a DT-t, vagy egyből fellép a linebackerre, vagy megblokkolja a DT-t és utána lép fel az LB-re, vagy kibillenti a DE-t és utána lép fel az LB-re, ezt is játéka válogatja, sokféleképpen nézhet ki.

A lényeg, hogy a DE szabadon marad, a támadók pedig lényegében őt támadják és megpróbálják életképtelenné tenni azzal, hogy egyszerre rengeteg opcióra és feladatra kell figyelnie.

Egy sima zone read játéknak is ez az alapja, de ott “csak” két opció közül kell választania a DE-nek:

  • Egyből belép középre, hogy lezárja a hatalmas lyukat a futó előtt?
  • Kifelé lép, hogy az irányító ne futhasson el a szélen?

A Ravens ezt továbbfejlesztette és a tight endet is átmozgatják a fal mögött.

  • Ha jön a tight end, a DE
    • Feltételezi, hogy blokkolni készül, és felveszi?
    • Ennek ellenére befelé lép és lezárja a lyukat a futó előtt?
  • Ha a tight end nem blokkolja meg, és továbbfut, a DE
    • Feltételezi, hogy az irányító megtartja a labdát, így őt kell támadnia?
    • Vagy marad bent így is a futást fogva?
  • De mi van, ha play action?
    • Menjen a tight enddel coverage-be?
    • Támadja az irányítót?

Ha pedig ennyi minden van a fejedben, ennyi minden közül kell választanod és ennyi dolgot kéne csinálnod egyszerre, akkor egyet sem fogsz tudni megoldani. Ezt az egy alapjátékot pedig lehet optionnel játszani, lehet option nélküli QB futással, option nélküli RB futással, de lehet egy passzt is megereszteni belőle a keresztbe mozgó TE-nek. A variációk tárháza elég nagy, ezért is nehéz levédekezni.

Nézzük, hogyan működik ez a pályán:

Egy kis kitekintésként – hogy a védőjáték szerelmeseinek is legyen mit olvasnia – nézzük meg, hogyan kellene ezt levédekezni. Alapvetően fegyelmezettség kell hozzá, illetve az sem árt, ha tudod, hogy ez a játék fog következni. A defensive endnek befelé kell robbannia, bármi is lesz, neki le kell zárnia a belső futósávot. A szélső linebackernek kell belépnie mögé és felvennie a tight endet, illetve adott esetben megállítani az irányítót. A pálya szélén a cornerbacknek is fontos feladata van, befelé kell terelnie az irányítót, tehát az elkapó külső vállán kell lennie és nem engedheti, hogy onnan elmozdítsák. A DE ezzel megfogná a futást, a cornerback meggátolná, hogy a szélen tudjon futni a irányító, az LB pedig felvenné a tight endet akár coverage-ben, akár blokkolásban.

De ha mindenki jól is teszi a dolgát, még akkor sem lesz egyszerű megállítani ezt a játékot, hiszen ha a tight end jól blokkolja a linebackert, akkor lesz egy üres sávja az irányítónak. Ide a safetynek kell egyébként felérnie, vagy ha elég ügyes, akkor a linebackernek leválnia a tight end blokkjáról. Szóval így kellene levédekezni ezt a játékot, de mivel olyan sok opció van, ez egyáltalán nem egyszerű feladat. Egy jó és fegyelmezett védelem viszont megteheti.

A Ravens nem erővel, fizikailag veri meg az ellenfeleit, hanem ésszel, sémával. De fenn lehet ezt tartani?

Fontos megjegyezni, hogy a támadófal munkája igazából nem számít sokat a Ravensnél. Illetve ez így túlzás, hiszen nem rossz egység ez, de egyáltalán nem arról van szó, hogy izomból megvernének mindenkit és erőből hajtanék végre a játékokat. Nem, a Ravens sémával veri meg ellenfeleit. Ez egyszerre jó és rossz dolog egyben. A pozitívuma az, hogy hihetetlenül élvezetes nézni borzasztóan nehéz belőle felkészülni és mivel ennyire különbözik mindenki másétól, ez még egy lapáttal rátesz erre a nehézségre. A negatívuma viszont az, hogy nem biztos, hogy fenntartható hosszú távon épp amiatt, mert nem erőből, hanem sémával nyernek.

Hosszú távon – tehát akár már jövő évet nézve – nem jó, hogy a Ravens nem “outexecute-ol”, hanem “outscheme-el”. Ezzel azt akarom mondani, hogy ha erőből, végrehajtásból nyernének, akkor fenntarthatóbb lenne a dolog és akkor igazából mindegy milyen sémát használnak, az működni fog. Jelenleg ez is működik, valójában a séma akkora előnyt nyújt nekik, amivel meccseket tudnak nyerni, főleg a gyengébb és fegyelmezetlenebb védelmek ellen, akikkel játszottak (mínusz Chargers).

Persze ez a siker a támadók oldalán mit sem érne, ha a Ravens védelme nem játszana a liga egyik, ha nem a legjobb egységeként 17,5 pontot engedve átlagban. Jacksonéknak szinte sosem kell hátrányból játszaniuk, ami nagyban megnehezítené ezt a fajta támadóstratégiát. Ettől függetlenül ez az új offense hatékony és sok fejfájást okoz az ellenfelek védelmeinek – talán többet, mint bármely másik offense a ligában.

A nagy kérdés persze az, hogy meddig tartható ez fenn. Mikor tudják kiismerni ezt az offense-t? Meddig lehet jutni konzisztensen jól működő passzjáték nélkül az NFL-ben? Ezekre a kérdésekre előbb-utóbb választ kapunk és akkor nagy teszt elé lesz állítva mind a Ravens, mind Lamar Jackson – tudnak-e változtatni, illetve Jackson tud-e fejlődni hagyományos passzjátékban. Addig pedig élvezzük ezt a sokoldalú, kreatív és egyedülálló támadójátékot.

 

Képek és videók: sbnation, baltimorebeatdown, Brett Kollmann

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások