Az a szerencsés helyzet adódott, hogy barcelonai tartózkodásom alatt a tavalyi spanyol bajnok és egyben Európa egyik top20-as csapata, a Badalona Dracs pont otthoni mérkőzést játszott, ráadásul nem is akárki ellen. A címvédő a tavalyi döntő másik résztvevőjét, a Murcia Cobrast fogadta, ez pedig egy olyan mérkőzésnek ígérkezett, amit nem lehetett kihagyni, hiába van elég látványosság a katalán fővárosban.
Futball vasárnap volt Katalóniában, ahol gyönyörű időben és festői környezetben, egy kisebb badalonai sportpályán rendezték meg a tavalyi bajnoki döntő “visszavágóját”. Nagyon tetszettek a körülmények, mert bár nem egy óriási stadionban ültünk, mégis volt normális lelátó, ahonnan beláttuk az egész pályát, volt egy kisebb büfé is, és a mellékhelységért sem kellett messze menni az ülőhelyünktől. Ezek apró dolgok, mégis sokat emelnek az élményen.
A kezdés előtt nem sokkal érkeztünk meg, de szerencsénkre nem volt akkora tömeg, hogy ne legyen jó helyünk, nagyjából félpályánál találtunk ülőhelyet a hazai szurkolók között. Az első dolog volt, amire felfigyeltem, hogy a Murcia milyen alacsony létszámmal utazott el erre a mérkőzésre. Bevallom, nem csináltam nagy scoutingot a meccs előtt, meg azt is inkább csak a Dracsról, de arra nem számítottam, hogy a Cobras huszonegy(!) játékossal fog nekivágni ennek a csatának. Kicsit megdöbbentem, hogy a vidéki csapatok Spanyolországban is ilyen problémákkal küzdenek, erre nem igazán voltam felkészülve, és kicsit meg is ijedtem, hogy ez az emberhiány komolyan rá fogja nyomni a bélyegét a mérkőzés képére.
A Dracs (angolul: Dragons) ezzel szemben hatalmas kerettel, nagyon komoly szervezettség mellett vágott neki a találkozónak, az egész csapat nagyon profinak tűnt, ami nem is furcsa, Európában elég komoly erőt képviseltek a közelmúltban. Tudni kell a csapatokról, hogy ők is nagy hangsúlyt fektetnek a megfelelő importok kiválasztására, ez pedig elég jól sikerült, mert mindkét oldalon minőségi játékosok érkeztek a tengerentúlról.
A meccset a Dracs kezdte jobban, ahol az irányító, Hunter Correll elképesztően jól játszott, ilyen irányítójátékot nem sűrűn látni élőben, élményszámba ment minden passza, mert mindig kellő erő, touch, zip, minden volt benne, ráadásul pontos is volt. Az ő játéka volt a kulcs ahhoz, hogy elhúzzanak 14-0-ra, és az ember megijedjen, hogy ennek a meccsnek mercy rule lesz a vége. A kis létszámmal, de annál nagyobb szívvel játszó Murcia viszont megrázta magát, és az Adam Salvadori-Alex Holmes irányító-elkapó tandemre építve szépen tudtak haladni. Feltűnő volt, hogy mennyire nem akartak kockáztatni, nem voltak mély átadások, inkább szisztematikus rövid passzjáték váltotta a belső futásokat.
A mérkőzés egyik legszebb jelenete is éppen egy olyan helyzetben jött, amikor azt lehetett hinni, hogy a Dracs 21-7-es vezetése már megfordíthatatlan lett, de egy rövid kickoff után Holmes azt mondta “good night” avagy “buenas noches” és meg sem állt az endzone-ig, hogy egy special teams TD-nek is örülhessen a kilátogató publikum. Ezt egy fordulópontnak gondolhattuk akkor, de a félidő végül is felülírta a momentumot, a Dracs érezhette nyeregben magát.
Ez pedig a második félidőre sem változott, nagyon szolidan védekezett a defense, Correllék pedig gyilkos pontossággal tudtak játékról játékra, drive-ról drive-ra haladni. Az a félelem pedig a harmadik negyed vége felé kezdett beigazolódni, hogy a Cobras szűk kerete fáradtságot fog okozni. Kőkeményen állták a sarat a vendég játékosok, amit egyáltalán nem segített, hogy hét sérültjük volt a találkozó során, míg a Badalonának egyetlen egy sem. Kevesen voltak, még tovább fogyatkoztak, ezzel együtt pedig látszott a sebességükön és összpontosításukon, hogy fáradtak.
Hiába ment el a meccs végére 20+ ponttal a Dracs, mégsem éreztem azt, hogy a Murcia teljesen alárendelt szerepet játszott, komoly erőbedobással játszottak az utolsó percekig. A védelmükről is meg kell emlékezni, mert sikerült több negatív yardos szerelést hozniuk, egy interceptiont is fogtak, egyáltalán nem voltak elveszve a végül 49 bekapott pont ellenére sem.
A végeredmény 49-26 lett, a Badalona Dracs elég meggyőzően játszott, hogy nemzetközi szinten is komoly erőnek tartsuk őket, a Murcia Cobras pedig a rengeteg sérülésen és a szűk kereten nem tudott felülkerekedni, hiába vetettek be mindent. Óriási élmény volt a mérkőzés, mert magas minőségű focit láthattunk, nagyon szép környezetben voltunk, az idő pedig annyira jó volt, hogy a napon meg is lehetett pirulni. Annyit viszont kiemelnék, hogy a spanyol/katalán közönség nincs nagyon hozzászokva ahhoz, hogy buzdítsa a csapatot, amikor éppen védekeznek, nem sok “defense go” skandálást lehetett hallani, ami nekem kicsit hiányzott. Az élmény viszont felejthetetlen volt, így aki teheti, ne csak otthon látogasson ki focimeccsre, mert mindenképp megéri.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások